Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-01-15 / 2. szám

14 * SZEKSZÁRDI YASARNAP SPORT 2012. január 15. Hetvenéves a szekszárdi futball-legenda, Török Bálint (2.) A születendő nagy Dózsába tért haza Nem volt annyira kézenfekvő, s egy­szerűen elintézhető Török Bálint 1969-es szekszárdi hazatérése a Pécsi Dózsától mint az gondolnánk. Ekkor még hemzsegtek a bevetésre váró ép­pen felnőttkorú nagy tehetségek a ma­gyar futballban - Pécs és vonzáskörze­tében is de egy olyan balszélsőről mint Török, nem akart lemondani a pécsi vezetés. Naná!... Amikor alapo­san szétnézett a baranyai klubvezetés a saját portáján, illetve az egész ország­részben, a Szekszárdon feltűnt nagy tehetségnél aki ekkor már közelített a harmadik x-hez, még mindig nem volt jobb. Hogy is lehetett volna, ami­kor a magyar futball úgynevezett ezüstkorszakában, nem sokkal az 1968-as mexikói olimpiára történő ke­retkijelölés előtt, az NDK ellen 2-1-re megnyert mérkőzésen így állt fel a Ma­gyar Nemzeti B válogatott: Fatér- Keglovits, Molnár, Novák, Nell - Laczkó, Szőke, Kocsis L, Puskás L, Du­nai II, TÖRÖK. Solymosi haza tudta hozni- Megszerettem Pécsett, de szeret­tem volna, ha saját lakásom lesz a vá­rosban, s ennek megoldásában is ka­pok segítséget a klubtól hiszen azok közé a játékosok közé tartoztam, akik letettek már annyit az asztalra, hogy elő- állhattak ilyen kéréssel is. De ebben nem segítettek, s emiatt is váltani akar­tam - pörgette vissza az idő kerekét er­re az ominózus időszakra Török Bálint- Egyébként, ha szabad megkérdez­nem, mennyi volt akkoriban egy ma­gyar B válogatott focista havi járandó­sága?- Megfizettek bennünket tisztessé­gesen. Emlékszem, 19 évesen, amikor a nagy pécsi csapatba bekerültem 8000 forintot vehettem fel miközben édesapámnak eg)' nullával kevesebb, 800 forint volt a fizetése.- Hazatérésével ugyan a lakáskérdés is megoldódott, de egy, az NB II.-be ép­pen csak följutott csapatnál kevesebb lett a pénze.- Persze, de sosem így, csak a pénz­re összepontosítva szerveztem, ter­veztem az életemet. Tudtam, még le­het négy-öt jó évem a futballban, s ezt miért ne ott játsszam le, ahonnét elke­rültem, ahová a pécsi évek alatt is min­dig visszajártam, ahol megszerettek, ahol a barátaim, a rokonaim élnek? - vetődött fel élesen bennem. S éreztem azt is, hogy a legszebb korszaka követ­kezhet a szekszárdi futballnak - kö­szönhetően Solymosi Mihály rendőr- főkapitánynak, aki mindent megtett, hogy hazaigazolhassak. Rajtam kívül abban az időszakban még több NB L-t megjárt, abba belekóstolt focistát, így például Csordás Matyit, Szántó Tibit, Zielbauer Miksát, Freppán Miklóst si­került a futballimádó, remek szekszár­di csapatot akaró, ehhez minden hatal­mát bevető főkapitánynak Szekszárd- ra igazoltatnia. A hazatérés bizsergető érzése munkált bennem, s ez számí­tott, nem a pénz... Valóban az NB II. szintjén igazi spí- lerek érkeztek Szekszárdra. A mi Dó­zsánk, a szekszárdi két biztató év után az NB II. Nyugati csoportjának 1971- 72-ben történő megnyerésével - mi­csoda futballal milyen szerethető fut­ballistákkal! - följutott a nagy respekt- tel bíró második vonalba, az NB I. B-be. Hej, de sokszor nosztalgiáztunk 1992 óta, s búfelejtőként eljutottunk a mi aranycsapatunkhoz: Lipovszky, Szán­tó, Simon, Korner, Csordás, Hegedűs, Zielbauer, Kalász, Micskó, Freppán, Tö­rök, Bűs, Kálmán, Lizák, Túrós, Kocsis - a korabeli szurkoló fejében kitörölhe­tetlen a névsor. Szerénységénél csak a tudása volt nagyobb Mintegy varázsütésre megtriplázó- dott a korábban, az NB Ill.-ban jellem­ző 1500-as nézőszám. Társadalmi ese­ménnyé vált egy futballmeccs a nagy­csapat megszületése előtt megépült, akkoriban irigylésre méltó, kiváló gyepszőnyeggel ellátott Dózsa-stadion- ban. Amely csapatban Török Bálint cselei, passzai, szabadrúgásai, beívelé­sei élményszámba mentek. A csapat népszerű gólfelelőse, a csatártárs, dr. Freppán Miklós abszolút hiteles hír­forrás a tekintetben, hogy mit is jelen­tett az, hogy ilyen veretes balszélső tért haza a csapathoz.- Elmondhatatlanul sokat - kezdte a kiváló dózsás góllövő. Ahogy kicsi­ben vagy nagyban mérnöki precizitás­sal megjátszott bennünket, a belsőket, azt csak korszak legnagyobb balszélsői tudták. Játéka olyan alázatos, önzetlen és szerény volt, mint az egész lénye és személyisége. Soha egyetlen szóval, gesztussal nem érzékeltette, hogy ő honnét jött, mit ért el. Rá aztán igaz: a tudásánál csak a szerénysége volt a na­gyobb. Ő volt az, akit az egész keret­ben, az egész csapatban mindenki egy­formán szeretett, ami egészen ritkaság egy csapaton, egy bővebb kereten be­lül Volt szíve akkor is leadni a labdát, amikor az önzés vádja nélkül ő is befe­jezhette volna az akciót. Török Bálint: Szekszárdon sem első­sorban a gólszerzés vonzott, hanem annak az előkészítése, a passzjátékban való bekapcsolódás. Igazán kedveltem a trénerünk, Nagy János, szerintem roppant modern játékfelfogását, ami abszolút a szélek megjátszására épült. Nem a múltjából akart megélni- Mi volt az oka annak, hogy vissza­vonulása nem vállalt edzői vagy valami­lyen sportvezetői szerepet, például a szekszárdi futballban?- Több dolog szerepet játszott eb­ben. Föl akartam hagyni azzal a pörgő, állandó hétvégi elfoglaltsággal járó élet­móddal ami az élsporttal járt Az a meg- hasonulásra késztető kiszolgáltatottság, a romboló elanyagiasodás, amivel az edzőknek szembe kellett nézniük a nyolcvanas évektől szintén nem von­zott. Az az igazság hogy nagyon vágy­tam arra, hogy a csukák szögre akasztá­sa után az 1956-59 között kitanult szak­mámban, vízvezeték-szerelőként dol­gozzak, amit egyáltalán nem felejtettem el Annyira nem, hogy húsz éven át kis­iparosként dolgoztam benne. Azért két­szer elragadott a vágy. Elvállaltam az NB I.-es szekszárdi, női ldspályás csapat irá­nyítását, amire Varga Gyula kért fel. Aztán az NB Ill.-as szekszárdi csapatnál is edzősködtem egy fél évet, amit az ak­kor jelentkező egészségügyi problémá­im miatt visszamondtam. De a focit, mint játékot, a mai napig sem hagyta abba. Rendszeresen láthat­tuk őt évtizedeken át a kispályás baj­nokságban az öregfiúkcsapatában, ott volt minden jubileumi nagypályás nosztalgiameccsen, aminek a főszer­vezője volt. Immáron hetvenévesen, ta­valy beszállt játszani a Tolna megyei csapatba az MLSZ-nek a hatvan évet el­ért, illetve afölöttieknek kiírt regioná­lis tornáján. Mostanság is heti rendszerességgel lábteniszezik a Zrínyi utcai iskola tor­nacsarnokában. Érdemes megnézni, hogyan játssza meg a labdákat - főleg a legendás ballal - a párosok küzdel­mében. Aligha véletlen szüleménye, hogy a lábtengóban, éppen az egyko­ri csatártársnak, Freppán Miklósnak a feladója... B. Gy. Szekszárdi Dózsa-Fűzfő 5:0. Török kapura lő. Az NB II.-es mérkőzés szép hazai sikert hozott annak idején

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents