Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-13 / 19. szám
2012. május 13. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI TASARNAP Fegyelmezettség, megértés, türelem Sáthy István: „Minden pótolható, csak az idő nem” A háromgyermekes angoltanár, Csákó Fruzsina mostani beszélgetőtársnak Sáthy Istvánt javasolta. A Dynamic Tri- atton Club fiataljainak edzője nemcsak a sport szeretetére és fontosságára neveli a gyerekeket, hanem a lelki és szellemi fejlődésüket is szem előtt tartja.- Jól tudom, hogy eredetileg nem szekszárdi?- Valóban nem szekszárdi vagyok, de már kötődöm a városhoz, hiszen jó tíz esztendeje nagyrészt itt élek, bár a család budapesti. Igaz, kényszerből, de sokfelé éltünk. A második világháborúban a Zala megyei rokonoknál húztuk meg magunkat. Az ötvenes évek elején - máig se tudjuk, miért - édesapámat bebörtönözték, bennünket pedig kitelepítettek egy parányi szabolcsi faluba, Garbókra. Szóval vándoroltunk, s ezt teszem máig...- Elmondja, hogyan került Szek- szárdra?- Világéletemben sportoltam. Édesapám és bátyám kajakozott, magam is követtem őket Bár eredetileg kirakat- rendező és grafikus vagyok, de a sporttal is elköteleztem magamat. Nyugdíjba vonulásomat követően is egy fővárosi triatlonklubot vezettem, s ebben a sportágban aktív versenyzőként magam is tisztességes eredményeket értem el Sőt, részt vettem versenyeken és különböző erőpróbákon. Az I. IBUSZ Maraton alkalmával Budapest utcám futottunk, amikor a szekszárdi ultramara- tonista, Nemes Miklós mellé kerültem, s együtt róva az utcákat, beszélgettünk. Annyi közös témánk adódott, miközben erős szimpátia alakult ki közöttünk... Miklós meghívott hozzájuk, én meg lekerekeztem.- Budapestről Szekszárdra biciklivel?- Hát persze. Ez nem olyan óriási dolog. Utána évente lelátogattam. Innen elmentünk Bajára, illetve többször jártam Domboriban, az edzőtáborban. Megismertek, majd felkértek, szervezzem meg a triatbn-utánpótlást Fiam akkor végezte el a főiskolát, a pesti klubot átadtam neki, én meg - nyugdíjasként - nekiláttam az itteni munkának. Sok segítőtársam volt, közülük most csak két nevet említek, Módos Ernőt és Szilágyi Dezsőt, akik sokat tettek az ügyért. -Egyfia már szóba került, meséljen a többiről is.- Hárman vannak! István a legidősebb, ő Budapesten él, Kornél, a középső, a családjával Kecskeméten, Dávid szintén a fővárosban maradt. Kor- néléknak három gyermekük, nekem három unokám van. A18 esztendős Réka a legidősebb, őt a tízéves Huba követi, Bulcsú pedig hároméves.- A hétvégeket Budapesten tölti?- Amennyiben tehetem. Hiszen akkor vannak a versenyek, ahova elkísérem a csapatot. Amikor tudok, én utazom föl, most hétvégén pedig a család jön hozzám.-Itt is van lakása?- Egy szerény tanyát vásároltam, amit- néhány dolgot leszámítva - magam újítottam föl, a bútorokat is én eszká- báltam. Szeretjük ezt a kis házat, szívesen teszek-veszek körülötte... vetek, ültetek, művelem a szőlőt, rendezkedem. Mindezeket még a szabolcsi években tanultam meg.- Sportügyben az utánpótlás megszervezésénél tartottunk. Folytassuk ott.- Öt gyerekkel indultunk, majd híre ment a klubnak, többen csatlakoztak. Együtt edzettünk, és egyre jobban ment a munka. Sajnos idővel a futást egészségi probléma miatt nem folytathattam, viszont változatlanul kerékpározom és úszom a srácokkal.- Most elkomorodott.- Igen, mert a régi csapat tagjai tavaly leérettségiztek, ám egyikük sem maradt Szekszárdon, ki ott, ki amott tanul tovább. Bár a pécsiek hét végekre hazajönnek és csatlakoznak hozzánk. Pedig országosan is irigylésre méltó volt a csapatunk. Nem véletlen, hogy a Magyar Triattonszövetség az egyedüli, amelynek a központja nem a fővárosban, hanem vidéken, azaz Szekszárdon van... Tudni kell, hogy a triatlon nem a gyerekek sportja, velük a felnőttkori sikereiket készítjük elő. A többség az igazi nagy eredményeket ebben a sportágban 18 év fölött, leginkább 25-26 évesen éri eL Viszont - némileg érthetően - a szülők már a tizenéveseknél várják a sikereket. Viszont a továbbtanuláshoz is ragaszkodnak. Meglátásom szerint, ha a tehetséges fiatal egy jó szakmát tanulna, s keményen folytatná az edzést, sokra vihet- né, élsportoló válhatna belőle... Elmenetelüket kudarcként éltem meg. A viszont jó, hogy a volt ifik kötődnek a sporthoz, amit valamilyen formában folytatnak.- Most hány tanítványa van?- Nyolc, akik az ismerősök gyerekeiből és a „régiek” testvérkéiből tevődnek ki. Nyolc-tíz évesen lehet jelentkezni, aminek a feltétele az úszásbiztonság, s hogy a gyerek magabiztos legyen a vízben.- A triatlon sem mondható olcsó sportágnak.- Nem bizony. Bár kapunk támogatást, de a szülők is komoly áldozatot hoznak. Hogy csak a legalapvetőbbeket említsem: már a megfelelő edzőcipők ára is komoly összeg, aztán két kerékpár kell Egy mountain bike, valamint egy versenybringa. Mindkettő elég drága, s az a lényeg, hogy megbízhatóak és stra- pabíróak legyenek. És akkor még nem szóltam az uszodai költségekről és sok másról sem. Vagyis a jobb módúak választják ezt a szép és összetett sportágat a gyermeküknek.- A szülők azt mondják, hogy tanítványainak nem csupán a fizikai, hanem a lelki és szellemi fejlődésére is figyel, bár az utóbbi nem annyira a sportvezetőfeladata.- Megváltom, fegyelmezettségre, kitartásra, türelemre, megértésre, no és pontosságra is nevelem őket Számomra, mint régimódi, a liberális felfogást elutasító ember számára mindez nagyon fontos, különösen a pontosság. Wass Albert egyik könyvében olvastam - elnézést, nem pontosan citálom a szavait hogy minden pótolható, csak az idő nem. Az elmegy, elfut, tehát minden percet meg kell becsülni.- A gyerekek erényeit, hiányosságait átbeszéli szüleikkel Ezt hogy veszik?- Szerintem jóL Az edzőtáborok alkalmasak, hogy még jobban megismerjük egymást. Olyankor még közelebb kerülünk egymáshoz, tehát újabb és újabb tapasztalatokat gyűjtök róluk. Meglátásaimat szívesen fogadják a szülők, s mint mondják, segítségükre van csemetéjük nevelésében.- Gondoltam, hogy táboroznak is.- Az remek dolog, hozzátéve, hogy minden tábor más és más. Tavaly vagy tavalyelőtt pályázati pénzből cseretábort szerveztünk. Sepsiszentgyörgyről ide jöttek a gyerekek, mi pedig odakint töltöttünk egy hetet. Sok helyre eljutottunk, rengeteg élményt kaptunk... Elképedtem, hogy milyen különbözőek az ottani gyerekek és a mieink. Az erdélyiek jóval lassúbbak, az én srácaim pör- gősek... Volt olyan tábor, amikor kopjafákat faragtunk, vagy megtanítottam nekik a rovásírást. Nagyon jól sikerült a tavaszi paksi tábor, ahol zeneiskolásokkal voltunk együtt. A bogyiszlói kiránduláskor megnéztük a taptósi holtágat, de sokat meséltem nekik a folyószabályozásról, ide kapcsolva, hogyan „került” a Duna itteni partjára Bogyiszló, milyen kapcsolat fűzte Kalocsához, például a törött paprika révén. De kiránduláskor rajzolunk, szóval sok mindent megmutatok nekik, menet közben megismerkedünk a fákkal, a háziállatokkal Amikor nálam szalonnát sütünk, mindenki magának faragja a nyársbotot. Rávezetem őket a kerékpárgumi javítására, mert a gond esetén nem kell azonnal apukának telefonálni, hogy „vigyél haza”...- Rendre felköszönti a gyerekeket születés- és névnapjukon. Sőt, szüleiket is.- Apró figyelmességek, de örülnek neki. Egyszer az egyik gyerek szüleinél voltunk. A szép kandalló előtt guggolt az anyuka, s úgy rakta a tüzet. Ezért névnapjára egy sámlit faragtam neki. Nevetett és örült.- Várom a javaslatát- Nagyon sok közeli ismerősöm nincs Szekszárdon, de Zákányi Józsefet, aki könyvkötőként dolgozik a Szekszárdi Nyomdában, szívesen ajánlanám. V. Horváth Mária
