Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-04-22 / 16. szám
2012. április 22. KAVE DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI TAS4RNAP 13- Éppen az idén négy évtizede annak, hogy mint végzett ápolónő el- kezdted a munkát... 17 éves voltam, amikor rádöbbentem, hogy igazából az egészségügy érdekel. Felnőtt ápolóként végeztem az Egészségügyi Szakiskolában, 1972-ben. Akkor még három napot jártunk iskolába és három nap volt a gyakorlati oktatás, ami alatt végigjártuk a kórház minden osztályát.- Frissen végzett ápolóként melyik osztályra kerültél..- Dr. Tornóczky János főorvos úr osztályán kezdtem, s ott dolgoztam három műszakban 12 évig. Ezidő alatt mindent megtanultam, legfőképpen azt, hogy amit végzek, az nem munka, hanem hivatás. Mező Sándorné akkori főnővér nagyon sok feladattal megbízott, ezek egyike volt a fiatalok gyakorlati oktatása.- Aztán egy tucat év után osztályt váltottál..- Hangsúlyoznám, hogy nem magamtól. Hanem Sárközi Margit javaslatára - akik oktatóm volt az iskolában - dr. Kelemen Endre, a sebészet osztály- vezető főorvosa és Egle Lajosné ápolási igazgató felkértek osztályvezető főnővérnek a sebészeti osztályra, 28 évvel ezelőtt.- Negyven év....Mit kell tudni, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy igazi ápolónak?- Empátia és szakmai tudás. Ha valamelyik hiányzik egy nővérből akkor már nem hivatásnak, csak munkának tartja, amit csinál Mindig a kirakatban dolgozunk mi nővérek, s a munkánk csapatmunka. Van egy szakmai felelősünk a főorvos, az ápolási résznél pedig a főnővér. Az összhang fontos, hogy a nővér feladatai maximálisan szolgálják a beteg gyógyulását. Nagyon fontos a beteggel való kommunikáció, meg kell hallgatni a panaszait, kéréseit, ugyanis egy embernek nem csak teste van, hanem lelke is, s nekünk mindkettőt „gyógyítanunk” kell Sajnos kevesen vagyunk, sok az adminisztrációs tevékenység, s miután az orvosaink is nagyon leterheltek, így tőlük is át kell Mester és tanítvány SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban az ápolók nemzetközi napja alkalmából egy nő és egy férfi. Gyöngyösi Sándorné, a Tolna Megyei Balassa János Kórház Sebészeti Osztályának osztályvezető ápolója, és Feigl Zsolt Csaba, a sürgősségi osztály vezető ápolója. Két vendégemet közös munkahelyükön túl összeköti még a mester és tanítvány kapcsolat is, valamint az, hogy tevékenységüket igazi hivatásként, magas szinten művelik. Egy nő: Gyöngyösi Sándorné venni bizonyos feladatokat a beteg érdekében.- Mintfőnővémek hatványozódik a fenti sokoldalú feladat...- Az ápolási rész teljes irányítása a feladatom, miután a kapcsolatot a főorvossal az orvosokkal és a nővérekkel is én tartom. Viszont jó érzés, hogy hallom, úgy harcotok a nővéreimért, mint egy „anyatigris”. Igen, védem őket, mert én tudom, hogy a munkájuk mögött milyen erőfeszítések rejlenek. Ezt eddig még mind a hat osztályvezető főorvosnak, akikkel együtt dolgoztam, akceptálnia kellett- Tavaly a Balassa-napi ünnepségen kitüntetésben részesültél, s az idei ápolók napján rajtad keresztül köszöntünk minden nővérkét, ápolót...- Az elismerés, a kitüntetés mindig mindenkinek jólesik, az elsőt akkor kaptam, amikor az első gyermekemmel voltam áldott állapotban. Miniszteri dicséretet éppen 10 éve, viszont a legnagyobb áldás és kitüntetés számomra, hogy olyan férjem van, aki tisztel ezért a nehéz, ám szép hivatásért, s aki mindig ott állt mellettem a 40 év alatt, hogy én minden erőmmel a hivatásomra koncentrálhassak. Egy férfi: Feigl Zsolt Csaba- Ha valaki többször jár a kórházba, akár betegkénj akár látogatókéul észrevehette már, hogy egyre többfiatal fétfiápolóval szakasszisztens sei betegkísérővel találkozik..- Sok esetben szükség van a fizikai erőre. Van egy nagy igazság, hogy férfiből ápoló csak akkor lesz, ha igazán elhivatott ez iránt a pálya iránt- Nem Szekszárdon, hanem egy másik gyönyörű városban határoztad el hogy az egészségügy lesz a hivatásod...- Marosvásárhelyen 1997-ben kezdtem segédápolóként, majd 2000-ben végeztem, és már szakképesítéssel kerültem a szekszárdi kórházba. A magyar állampolgárságot 2003-ban kaptam meg.- S nem véletlen, hogy most egy asztalnál ülsz Gyöngyösiné Marikafőnővérrel....- Igen! Sok szál köt hozzá. A sebészet intenzív osztályán kezdtem el dolgozni, s nagyon jó kezekbe kerültem, mert Marika nemcsak a szakmai főnököm volt, de mindenképpen a szárnyai alá vett. Segített a beilleszkedésben a kórház és a város életébe is, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.- Hogy fogadtak a kollégák?- Nagyon kedvesen, segítőkészen, amit én is igyekeztem viszonozni a munkámmal és az emberi hozzáállásommal Szerettem köztük lenni, pedig mint köztudott, az ITO bizony óriási figyelmet és magas szakmaiságot követelő hely.- Jelenleg a sürgősségi osztály vezető ápolója vagy, milyen kietnelt feladataid vannak? Mint ,főnővért”, hogy fogadtak az orvosok és a betegek?- Az osztályon folyó munkák irányítása, koordinálása, valamint a gazdasági feladatok elvégzése is rám hárult, amelyet néha nehéz egyeztetni, mert különböző felkészültséget kíván. Azt, hogy férfi a „főnővér”, nagyon jól fogadta mindkét féL Megtaláltuk a közös hangot, annál is inkább, mert a sürgősségi osztály nagyon fegyelmezett, gyors és pontos csapatmunkát igényel- A feleséged is az egészségügyben dolgozik, így bizonyára egymás munkája iránt nemcsak a tiszteiéi de a megértés is adott...- Valóban, mindkettőnknek szüksége van a megértésre, türelemre, a feleségem sem könnyű osztályon áll helyt, az ideggyógylszati osztályon főnővér. S neki nemcsak az állandó munkahelyem miatt kell sokszor többet vállalnia az otthoni munkából Miután a nulláról kezdtem az életemet, ezért szükségem van a mai napig arra, hogy több lábon álljak, így szabadidőmben a mentősöknél is szolgátok, valamint a központi intenzív részlegnél is vállalok műszakot- Gyöngyösi Marika főnővér 40 éve teljesít szolgálatot ezen afxilyán, nálad is kerek számok jelzik az utat.. Ennyi idő alatt tnegfogalmazódott-e benned, hogy mi ennek a hivatásnak a szépsége és a nehézsége?- 15 éve dolgozom az egészségügyben és 5 éve a sürgősségi osztályon. Ahogy most átgondolom, éppen a szépsége a nehézsége, és a nehézsége a szépsége. Kevés szebb és örömtelibb dolog lehet a világon, mint egy volt beteget látni, ahogy egészségesen távozik a kórházból