Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-01-15 / 2. szám
jr SZEKSZÁRDI V4SARNAP !. szám Lapunk olvasható a www.szekszard.hu honlapon is 2012. január 15. SZEKSZÁRD VÁROS KÖZÉLETI HETILAPJA Szemmérés digitális technológiával, kontaktlencse illesztés, szemüveg készítés. Egyes optikai szemüvegkeretek 58% kedvezménnyel! Szekszárd, Garay tér 10. (sétálóutcában) Tel.: 74/410-883 • www.szaszoptika.hu Irodák bérelhetők Szekszárdon, a felújított Szakszervezeti Székházban! Tel.: 30/950-8623 www.aeszkft.hu e-mail: szalai.tamas@aeszkft.hu ... akkor 2012-ben válassza a 100%-ban magyar tulajdonú távközlési szolgáltatót! I I I Kábel-TV, internet, telefon, mobilnet. akár kombi cső magban! TARR Kft. az On 100‘--.ban magyar távközlési szolgáltató tol.: 1223 * mail: info^tarr.hu • www.tarr.h Az összefogás erejéről adott tanúbizonyságot a doni katasztrófa Az áldozatokra emlékeztek Az önkormányzat nevében Kővári László, Csillagné Szánthó Polixéna és dr. Horváth Kálmán koszorúzott „Emlékezni gyűltünk ma össze a 69 évvel ezelőtt történt, a magyarok számára tragikus kimenetelű doni ütközetre, s feltenni újra a kérdést: „mi keresnivalója volt a magyar katonáknak távol a hazától orosz földön a Don folyónál?”. E szavakkal indította az emlékező gondolatokat az 1943- januári doni áttörés évfordulóján, január 12-én megtartott emlékműsor alkalmával Csillagné Szánthó Polixéna, a szekszárdi városi közgyűlés humánbizottságának elnöke. Az eseményen a tizenöttől a kilencvenéves korosztályig szépszámban képviseltették magukat az áldozatok emléke előtt tisztelgők. A díszőrség bevonulásával, majd harsonán a Magyar Honvédség felhívó jelével indult emlékműsor során a humánbizottság elnöke beszédében felidézte a becsült számadatokat (közel 200 ezren kerültek távol a hazától, orosz földön 55 ezren elestek, 75 ezren megsebesültek, illetve fogságban rekedtek. (Folytatás a 3• oldalon.) „Oly távol, messze vagy, hazám...” Szárnykürttel a Don-kanyarban Betegsége miatt nem tudott részt venni a doni áttörés évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, s mikor a túlélők jelentkezését szorgalmazó újsághirdetésünkre reagálva telefonon felhívott, először szabadkozott is: Ő is ott volt ugyan a Donnál, de nem tüzérként vagy egyéb fegyveres harcosként, hanem mint katonazenész. Talán meg is róják majd azért, hogy épp ő beszél azokról a véráztatta időkről mikor oly sokan voltak, akiket az első vonalba küldtek, megjárták a lövészárkokat, tankokkal, ágyúkkal kellett szembenézniük, súlyos sérüléseket szenvedtek, elestek vagy megfagytak az orosz sztyeppén. Ő egy csodálatos véletlen folytán életben maradt, többhetes utazás után épp az áttörést követő napon szállt le itthon a szabadságos vonatról. Ám mikor otthonában felkerestem, s régi fényképalbumokat is lapozgatva beszélgetni kezdtünk, visszaemlékezései nyomán egy olyan megrázó, ugyanakkor megkapó történet fültanúja lehettem, amit feltétlenül érdemes megosztani másokkal is. (Folytatás a 3. oldabn.) A magyar katonazencszek oroszországi szállásuk előtt Ribalcsinóban
