Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-03-04 / 9. szám

2012. március 4. iK! Kapkodásmentes türelem és alázat A gyerekekkel szeretetben, mosolyban, érintésekben éljük a napokat” Sebestyén Györgyi: Dr. Antal Orsolya - hatodik gyerme­két váró - ötgyermekes édesanya azt javasolta, hogy Sebestyén Györ­gyivel, az 1. Számú Óvoda vezető­jével beszélgessünk az óvodai te­hetséggondozásról és a fejlesztő­pedagógusi tevékenységről, amiből nyilván más anyukákkal együtt ő maga is hasznos dolgokat meríthet. Én azt tenném hozzá már elöl­járóban, hogy Sebestyén Györgyi­nek már a megjelenése, kisugárzá­sa, hangja, hanglejtése, szóval egész lénye bizalmat sugároz, felké­szültsége, meggyőző szavai taná­csok adására „születtek”.- Jól tudom, hogy az 1. Számú Óvo­dához nem csak az-ön irodájának is helyet adó - Kölcsey ovi tartozik?- így igaz. A pontos nevünk L Számú Óvoda Kindergarten, hiszen egyik tag­óvodánk, a Wosinsky telephelyünk és a szálkai tagintézményünk német nem­zetiségi. Természetesen a Kölcsey és Bajcsy épületeinknek is megvan a saját arculatuk. A gyermeklétszám a négy he­lyen mintegy 250, a dolgozók száma 36, közülük 24 az óvodapedagógus.- Kérem, ismertesse szakmai pá­lyafutását és végzettségeit.- Az eredeti, vagy első diplomám az óvodapdagógusi. Majd egy komoly szakvizsgás képzést követően fejlesz­tőpedagógus lettem. Azaz 1993-tól az ELTE n az ismert kutató pszichológus, Porkolábné dr. Balogh Katalin keze alatt az első csoportok egyikében ta­nultam. Erre azért is nagyon büszke va­gyok, mert ő az óvodapedagógiában többek között felismerte az egyéni bá­násmód fontosságát, tehát úttörői vol­tunk ennek a - legtalálóbb megfogal­mazás szerinti - mozgalomnak.- Miért volt fontos e szakképzett­ség megszerzése?- Két év munkaviszony után egy esztendő különbséggel megszülettek a gyermekeim, s 1992-ig odahaza voltam velük. Tehát igaziból ezután kezdtem el gyakorolni a hivatásomat, még pe­dig úgy, hogy nagyon figyeltem annak minden pozitívumára és negatívumá­ra. Már akkor feltűnt, hogy a hivatásom nem egyszerű, sőt sokrétűbb, mint ahogyan én azt eredetileg elképzeltem. Tehát adódnak bonyolult esetek, példá­ul azért, mert nem egyforma minden gyerek, tehát másként kell foglalkozni és bánni velük.- Kérem, hogy mutassa be gyerme­keit, s az is jó lenne, ha arról is szól­na, hogy a sajátjainál is tapasztal­ta a „bonyolultságot”.- A maga nemében minden gyerek bonyolult. De én büszke voltam rájuk, ahogyan ma is az vagyok. Persze, még egészen kicsi korukban világossá vált, hogy anyaszerepet betöltve saját gyer­mekeket nevelni, illetve óvodapedagó­gusként ugyanazt tenni intézmény ke­retein belül egy csoport ovissal, az két különböző dolog... Fruzsina ma már a Pécsi Tudományegyetem jogi karán negyedéves hallgató, Zoltán szobrász- művésznek készül, szintén a PTE-n ta­nul elsőéves a művészeti karon.- Mosolya elárulja, hogy különös dolog jutott az eszébe.- Kettő is. Az egyik, hogy a gyes után visszatérve a munkába a Kinizsi óvodá­ba, Zoltánt lehetetlen volt beszoktatni a bölcsődébe. Nem értette, hogy miért akarjuk elválasztani Fruzsinától Az ak­kori vezető és az élet nagy' ajándéka, hogy a két gyerek együtt kezdhetett a kiscsoportban. Az is felötlött bennem, hogy bár a férjem az építőiparban tevé­kenykedik, komoly pedagógiai érzék­kel van megáldva, ő a tökéletes „termé­szetes szülő”. Többször is neki sikerült úgymond rendbe tennie az otthoni gyermekneveléssel kapcsolatos olyan dolgokat, amelyek nekem problémákat okoztak, nohaénvagyokaszakember... Itt csatolok vissza a már említett ottho­ni és az intézményi nevelés másságára.- Egy két mondat más értelemben a másságról..?- Az ELTE-n folytatott tanulmánya­im során olyan szemléletmód vált a „tulajdonommá”, hogy a másságot minden körülmények között el kell fogadni, a másságot nem hátrányként, hanem bizonyos tekintetben előny­ként kéne kezelni. Nagyon sok gya­korlattal alátámasztott módszert ta­nultunk, amelyek mindezt elősegítet­ték. Ráadásul olyan remek légkörben sajátíthattuk el, ami egy életre meg­határozta a pedagógusi lényemet, ér­tékrendszeremet.- Tehát éveken át fejlesztőpedagó­gusként dolgozott?- A kezdetekben ilyen „beosztás” nem volt. Ám csoportban dolgozó óvó­nőként nagyon jól tudtam kamatoztat­ni ezt a szaktudást. Majd 11 év után, a jól hasznák, sőt kihasznált módszerek okán elfogadtam a felkérést, így a me­gyei tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság munkatársa lettem fejlesztőpedagó­gusként. A Bartina utcai intézmény- béna kicsik tanulási képességét is vizs­gáltuk, felállítottuk a diagnózist. De a terület jórészt gyógypedagógiai, hi­szen a megyében - családokban, illet­ve lakásotthonokban - élő, sérült gye­rekekkel foglalkoztunk, akik állapotuk miatt nem járhattak intézménybe. Őket itt a szakértői bizottságnál korai fejlesztésben részesítettük. A szülők heti egy-két alkalommal - a bizottság gépkocsijával - hozták a foglalkozások­ra sérült gyermekeiket. Erről a munká­ról abszolút szép emlékeim vannak, kü­lönös tekintettel a kialakult emberi kapcsolatokra. Úgy képzelje el, hogy a szülők a mai napig felkeresnek akár személyesen, akár telefonon, hogy be­számoljanak a gyerekek állapotáról, fej­lődéséről, de gyakran kikérik a taná­csomat például a „hogyan továbbról”.- Emberileg ez nagyon felemelő lehet.- Pontosan. Szakmailag pedig meg­erősítést és visszaigazolást ad a mun­kámról- Az imént említette, hogy túlsúly­ban gyógypedagógiai feladataik voltak.- így van. Hozzáteszem, hogy köz­ben megszereztem a gyógy pedagógu­si tanári diplomát, így ebben a komp­lex munkában - amiben orvos, gyer­mekpszichiáter is közreműködött - magam is részt vettem, s nem csupán a tanulási, hanem a mozgásképességet is fejlesztettem - természetesen együttműködve a konduktorral. A szü­lőket pedig megtanítottuk, hogyan ré­szesíthetik gyermeküket otthon ki­sebb foglalkozásokban.- Hat évig fejlesztő, illetve gyógy­pedagóguskén t dolgozott, majd visszatért az óvodába. Miért?- Úgy' érzem, hogy' e nagy kitérő megtanított átértékelni és még jobban átélni a problémákat, amelyekkel csak kapkodás nélkül, alázattal és türelem­mel kell - szabad! - foglalkozni. Kérdé­sére a válaszom: miután sikerült kitekin­tenem a pedagógia más területeire is, úgy éreztem, hogy az emberi és a szak­mai felelősségem megérett arra, hogy pályázhassak óvodavezetőnek. E tiszt­séget 2009 szeptemberétől töltöm be.- A legtöbben olyan egyéniségnek tartják, aki nem áll be a sorba. E fontos elismerés mindig előrevitte környezetével egyetemben. Az óvo­dával is így van?- Ezt köszönöm... Hangsúlyozom, hogy egy óvodát nem szabad összeté­veszteni egy gyógypedagógiai intézet­tel. Itt gyógypedagógusként koordiná­lom a fejlesztő pedagógusok és a gyó- gy-téstnevelő munkáját, s szakmai ta­nácsokkal látom el őket.- Ez a közös munka tehetséggon­dozást is jelent?- Természetesen azt is. Azoknál a gyerekeknél, akiknél valamiben tehet­séget fedezünk fel - ábrázolás, ének...- a pedagógus e téren nem csak támo­gatja, hanem teret ad a gyakorlásra, majd a fejlesztő pedagógus az adott gyer­mekkel - kiemelve őt a csoportból - cétorientáltan foglalkozik.- Jól összeszokott a „csapat”.- Az óvoda egyik lényege, hogy a gye­rekekkel szeretetben, mosolyban és érintésekben éljük a napokat. Termé­szetesen belső továbbképzések, előadá­sok, gyakorlati bemutatók során sikerült kialakítani a fejlesztő tevékenységet be­fogadó új szemléletet Olyan - már jól ki­épített alapokon nyugvó - rendszert dol­goztunk ki, hogy az óvónők saját cso­portjukban egyénre szabott munkát vé­geznek, a mindennapi tevékenységek során kiaknázzák azokat a lehetősége­ket, amivel az adott gyerekeket megsegít­hetik, mondhatni, felzárkóztathatják.- Számos sikert értek el, például az országos átvilágításuk „kiváló ’’mi­nősítéssel záruk. Beszélgetésünket zárjuk most egy javaslattal- Azt javaslom, hogy Acél Ildikóval beszélgessenek például a sportteljesít ményeiről, amiért nagyon tisztelem. De különleges megismerkedésünk előzményeiről is faggassa ki. V. Horváth Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents