Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-02-19 / 7. szám

I 2012. február 19. MOZAIK , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Szörnyülködünk a hirtelen jött hideg miatt, fagyoskodunk, bosszankodunk, vágj' éppen örülünk a várost borító fehér hópaplannak, de mindenképp rácsodálkozunk az évek óta nem látott hatalmas hóbuckákra. Nyakig ül a város a hóban, s mi­vel régen éltünk át ilyen kemény telet, tán azt gondoljuk, ilyen még nem is volt. Bakó Jenő fotó- riporter a ‘60-as években készült felvételei azonban azt mutatják, látott már Szekszárd hasonlót ré­gen is. Csi A téli szünetnek örülnek a gyerekek a négyes iskola havas udvarán (1967) Szekszárdi tél anno Beszakadt a kertmozi teteje a hatalmas hó alatt (1969) Teherautókkal szállították el a havat az utcákról Tavaszváró méhészek A 2010-es év - csakúgy' mint az agrári- um legfőbb ágazataiban - a méhészet­ben is mélypontnak számított, de a ta­valyi már mindent egybevetve egy át­lagos volt - derült ki a szekszárdi nagy regionális tavaszváró tanácskozáson, ahol elsősorban a dél-dunántúli méhé­szek jelentek meg. Ez a közepes ter­més elsősorban az akácnak volt kö­szönhető, amire nem lehetett panasz egész évben. Sok növény azonban, mint pékiául a hársfa, a repce, teljesen kimaradt, a napraforgó megporzása egy-két helyen elfogadhatóan sikerült, de ez nem volt összességében jellemző, nagyban meghatározó volt a talaj, illet­ve a növényfajta. A mostani év eléggé biztatóan in­dult, köszönhetően a január végéig tar­tó enyhe télnek, de az elmúlt majd há­rom hét újabb komoly aggodalmakat okozott a méhésztársadalomban.- Mi tagadás, nagyon nagy riadalom a méhészek számára az időjárás - mondta Nagyernyei Attila, a Tolna Me­gyei Méhész Egyesület elnöke. - A hosszantartó felmelegedés bizony be­csapta a méheket, tavaszt gondolván elindultak a korán virágzó növényekre, mint például a mandula. Ez a jelenség megbolondította a méhanyát, elkez­dett petézni. Bejött aztán a nagy hideg, ami hetekig is eltart, nagy az esélye an­nak, hogy' a méhcsalád a túlélés okán le­szakad a méhkoszorúról s az lesz a vé­ge, hogy elpusztul Ez egy rémkép, de komoly a realitása, hogy bekövetkezik. Ebben az esetben óriási vesztességgel indulna az év - vizionált a tanácskozás főszervezője, aki még hozzátette: „Eb­ből a szempontból nem mindegy, hogy milyen kereten telelnek a méh­családok ebbőL Akié hunoron, én úgy gondolom, azokat nagyobb veszteség érheti.” Persze ne csak a negatív dolgokat említsük, mert éppen tavaly emelke­dett a méz ára, de az is igaz, hogy emel­kedett a takarmány- és az üzemanyag­ár is. Az is jó hír, hogy a világszerte jel­lemző méhcsaládpusztulások, aminek a konkrét oka a mai napig nem ismert, Magyarországot, illetve a Kárpát-me­dencét elkerülték. S a vírusok pusztítá­sa is egyre kevesebb. Azért, mert az itt­honi méhcsaládok - köszönhetően a gondosságnak és a szakmai hozzáér­tésnek - Bross Péter, az Országos Ma­gyar Méhész Egyesület elnöke szerint jó kondicionális állapotban vannak, amelyek a mínusz húsz fok tartós elvi­selésére is alkalmassá teszi őket. Nem is lenne gond, ha az a csatogatóan eny­he december és a január ne tette vol­na negatív hatását. A szekszárdi tanácskozást a PTE IGYK aulájában, az új szárnyban és a parkolóban kialakított nagyszabású ki­állítás és vásár kísérte a méhészeti esz­közökből illetve termékekből. B. Gy. n Lóerők találkozása a Béla téren (1964) Fehér lepel alatt az azóta lebontott régi üzletsor, a korzó

Next

/
Thumbnails
Contents