Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-08-07 / 31. szám

14 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP IN MEMÓRIÁM 2011. auusztus 7. Babits Mihályra emlékezünk (Szekszárd, 1883-Budapest, 1941) Hetven évvel ezelőtt, 1941. augusztus 4-én halt meg Budapesten Szekszárd jeles szülötte, Babits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. szá­zad eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Emléke előtt egyik kései költeményével tisztelgünk. Gyümölcsbe harapva (jános-szanatórium) Tíz órakor bejött a szobalány s hozott egy tál gyümölcsöt Körte és barack között hevert kékes magányban, satnyán, ráncosán egy bús füge, mint egy sötét rabszolgalány hajnal felé valami antik orgián, aléttan, kéjtől elcsigázva, rózsaszín s fehéressárga hamvas húsok halmain óh te kit puhává aszalt a lángnapok sütése: jer! barna melledbe harapok. Vadbeteg ínyem szomjas rád, te szerecsen, s kívánás, mert nem érintettem kedvesem szőke testét x hónap óta már - tanúm ez a zord ágy és ez a szanatórium aholfogam most kicsordítja véredet.. Óh érdes bőr, sikamlós vér, nyelvem alatt foszladó rostok, s csurranó hirtelen íz mellyel lelkem, mintegy varázslat megtelik valami érdes édességben! A füge bokrát is látni vélem, durva bársonyát tapintom levelének; ott van a bokor szöllőhegyünkön, a présház mögött ahol a hegy miatt a tető szinte földig ér. Mennyit ültem töredezett fazsindelyén kamasz-koromban, ház mögött és hegy előtt, surló lombok közt, a fügét s a mogyorót tépdesve, és a füge mint a könnyű nők, adta magát de a mogyoró összenőtt egymással és üngével, csak mókus fogam erőszakának engedett Beh boldogan dobtam magam a kemény háztetőn hanyatt! Az égen gyújtogató Néróként a nap kéjelgett föntebb énelőttem a hegyen napszámoslányok hajladoztak; meztelen lábszáraikat combig láttam; engemet nem látott senki, csak a huncut istenek, Elhunyt Töttös Pál, a Pofosz Tolna megyei elnöke Életének 91. esztendejében elhunyt Töttös Pál közgaz­dász, a Politikai Foglyok Or­szágos Szövetségének Tolna megyei elnöke, akitől július 4-én délután a szekszárdi új­városi temetőben vettek vég­ső búcsút hozzátartozói és tisztelői. Pali bácsit nem kell bemutatni, hi­szen mindig tevékeny, agilis, mégis higgadt személyét, az utóbbi évek­ben egyre törékenyebbnek látszó alakját szülte mindenki ismerte vá­rosunkban. Búcsúzóul mégis idéz­zük fel meghurcoltatásoktól és megaláztatásoktól sem mentes élet­útját úgy, ahogy azt önéletrajzában ő maga papírra vetette. Szekszárdon született 1920. jú­lius 3-án, egy jobb módú gazdál­kodó család gyermekeként. Az ál­talános iskolát és a középiskola egy részét Szekszárdon végezte, érettségi vizsgát a kunszent- miklósi református gimnázium­ban tett. A főiskolát Budapesten, a József Nádor Közgazdasági Egye­temen fejezte be 1943-ban, majd behívták katonának. A karpaszományos iskola má­sodik évfolyamára-Budapestre vezényelték tiszti képességvizs­gálat tanfolyamra. Innen irányí­tották a Magyar Rádióhoz őrség­parancsnoknak. Amikor 1944. március 19-én a Rádiót elfoglalta egy német egység, fogságába esett. Kikerült a Garant menti frontra, és ott, a felvidéki Ógyalla közelében, 1944. április 24-én egy szilánk eltalálta és koponya­sérülést szenvedett. Kórházba került, majd egy sebesültszállító vonat Németországba, Ingol- stadtba vitte a korábban oda ki­telepített Kecskeméti Honvéd Kórházba, ahol felgyógyulásáig ápolták. Ezután egy Kempten ne­vű városkába vitték, ahol amerikai fogságba került, s így az ulmi fogolytábor­ba. 1946-ban került haza Szekszárdra. Egy évvel ké­sőbb barátokkal megalapí­tották a Tolna Megyei Kis­gazdák Szövetkezetét. Ezt az úgynevezett „fordulat éve” után a kommunisták által létrehozott két szerve­zet UFOSZ és DÉFOSZ - az Újbirtokosok és Föld- hözjutottak Országos Szö­vetsége és a Dolgozó Pa­rasztok és Földmunkások Országos Szövetsége - fel­morzsolta. A megszülető „kulák- törvény”, amely jogot adott magyar gazdák va­gyonának teljes elkobzá­sára és üldözésére, a Töttös családot is sújtotta, elle­nük folyt Tolna megye első ku- lákpere. Édesapját 1949. október 28-án letartóztatták, majd őt magát is vád alá helyezték, és két év letöl­tendő börtönbüntetésre ítélték, ami alól végül felmentették. Ké­sőbb „beszolgáltatás elmulasztá­sa” címén ismét perbe fogták, de ismét sikerült felmentést kapnia. Elhelyezkedni azonban nem tudott, csak vasúti vagonkirakó- nak vették föL Az 1956-ban megalakult Szek­szárdi Nemzeti Bizottság alelnöké- nek választották, a forradalom le­verése után Székesfehérvárra, majd Veszprémbe menekült, de letartóztatták, és a veszprémi bör­tönbe zárták. 1957. szeptember 20-án rabszíjra kötve hozták Szek­szárdra, ahol szabadlábra helyez­ték, de a várost nem hagyhatta el, és hetenként jelentkeznie kellett a rendőrkapitányságon. A Kádár­kormány erőszakos téeszesítése során édesapját beléptették, de aláírásakor ígéretet kapott arra, hogy fia munkahelyet fog találni, így került a Volán Vállalathoz 1961-ben, ahol nyugdíjazásáig, 1980. augusztus 12-ig dolgozott. A rendszerrel egyet nem értők baráti körének tagjaként 1989 szeptemberében alapítója volt a Tolna Megyei Ellenzéki Kerék­asztalnak. Ez a társaság tudta ki­harcolni azt, hogy Szekszárdon 1989. október 23-án sor kerülhe­tett az első szabadtéri megemlé­kező ünnepségre, amikor is a Bé­la király téren mintegy ötezer em­ber jelenlétében - akik közt a sza­badságharc több áldozatának könnyező hozzátartozója is ott állt -, egy kopjafa felállításával ki­alakították 1956 első emlékhe­lyét, s szabadon emlékezhettek 1956-ra. A békés rendszerválto­zás előhírnökének is tekinthető eseménnyel öt hónappal meg­előzték a Pofosz országos meg­alakulását. Ez időponttól Pali bácsi a Pofosz Tolna megyei szervezeté­nek vezetője: 5 évig alelnöke, majd haláláig az elnöke. Áldozatos tevékenységéért 2006-ban Szek­szárd városa Pro Űrbe díjjal tün­tette ki, ugyanebben az évben a debreceni nagytemplomban a Szent György-rend lovagjává avat­ták, 2011 júniusában pedig Schmitt Pál köztársasági elnök ré­szesítette díszoklevélben, amit szerényen, de nagy örömmel vett át a szekszárdi városházán. Halálával egy örökmozgó, fá­radhatatlan szervező, a múlt ese­ményeinek elhivatott krónikása távozott, egy csendesen izzó, so­ha ki nem hunyó fáklya. Cs. I. Pali bácsinak idén júniusban Schmitt Pál köztársasági elnök kitüntetést adott át Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents