Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-02-13 / 6. szám

2011. február 13. MOZAIK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 A rejtvény megfejtését február 27-ig várjuk szerkesztőségünk címére: Szekszárdi Vasárnap, Polgármesteri Hivatal, 7100 Szekszárd, Béla király tér 8. A január 30-i rejtvény helyes megfejtése: Szatmári Juhos Lász­ló. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Belusné Flóra Katalin, Szekszárd, Körösi Cs. S. u. 4.1/6. Gratulálunk! Nyereményét postán küldjük el. Visszapillantó Az idő múlásával minden változik körülöttünk. A fejlő­désnek nevezett folyamat során a lovas szekeret felvált­ja az autó, régi masinák helyébe modem gépek lépnek, ódon épületek egyszer csak eltűnnek, és emeletes to­ronyházak nőnek ki helyettük a földből. Amit ma, nap mint nap látunk, néhány év múlva talán hiába keressük. A fényképek, amelyek elkapják a pillanatot, megállítani ugyan nem tudják az időt, de a múltba visszatekinteni, ki­csit nosztalgiázni szerencsére segítenek nekünk. Bakó Je­nő fotóriporter számos felvételt készített az elmúlt évti­zedekben SzekszárdtóL Tolna megyéről. Ezek közül az ér­dekes képek közül teszünk most közzé egy újabbat. Garay tér A tér is más volt, az épületek funk­ciója legfőképp... No, de a hegyol­dal, a Kálvária­domb, az aztán tényleg más volt, most bárki meg­nézheti és eldönt­heti, hogy tetszik neki ez a régi világ... Fotó: Bakó Jenő SETTENKEDŐ avagy a média diszkrét hányingere Mikor e sorokat írom, még csak friss hír, mikor e sorokat kézbe veszed, kedves olvasóm, már bizo­nyára végigsöpört a Kárpát-medencén a döbbe­net: Bakács Tibor Settenkedő, a neves újságíró, a Megasztár egyik zsűritagja, a közelmúltig ügyele­tes celeb (ki találta ki ezt az ökör szót?!) lopott egy rúd téliszalámit valamelyik nagyáruházban, el­kapták, beismerte (mit? hogy megtalálták nála?), feljelentették. Hétfőn este hatkor itt tartunk. Ám ami igazán érdekes lehet, az nem ez a tény, nem is az elkövetkező jogi procedúra, nem is a várható büntetés. Nem bizony. Az elkövetkező hetek-hónapok történései ugyanis nem erről szólnak, hanem terólad, kedves olvasó. Te ugyanis igen sokféleképpen fogsz reagálni. El fogod ítélni, hiszen micsoda disznóság, mindenki ismeri, az ilyennek inkább példát kel­lene mutatnia, erre azt hiszi, neki mindent sza­bad, mi lenne, ha mindenki ezt csinálná, mie­gyéb. Az is lehet, hogy meg fogod sajnálni, hi­szen a védekezésében ott áll: manapság keveset foglalkoztatják, nem volt pénze, éhes volt, együtt kell éreznünk vele, hazavinni, betakargatni, az aj­tóból még egyszer pajkosan megfenyegetni a mutatóujjunkkal, aztán jóccakát. Én azért, kedves olvasó, a figyelmedbe ajánla­nék néhány kevésbé látványos momentumot. Például a lopás céltárgyát. A hírekben szerep­lő téliszalámi errefelé szimbolikus értékű, „üze­nete van”. Ha egy lepukkant filmben elesett tol­vajt akarnak ábrázolni, az bizonyosan egy rúd té­liszalámit top, nem pedig sajtot, halkonzervet, hanem egy ilyen archetipikus elérhetetlenséget, a megélhetési topó vágyálmainak netovábbját. Aztán ajánlom figyelmedbe a helyszínt: a be­vásárlóközpontot, ahol még a vécé is tizenöt ka­merával közvetíti áldásos tevékenységedet, ahol csak a legprimitívebb elme nem számol a lebu­kás egyetlen, kizárólagos lehetőségével És nem árt, kedves olvasó, ha eltanakodol az indokon: éhes volt, nem volt pénze annak a mé- diatovagnak, akinek állandó rovata van az egyik nagymenő rádiónál gyakorta olvashatni róla jól fizető „celebcikkeket” és a többi. Szóval ezeken fogsz majd tépelődni, a munka­helyeden vitázni, ön- és közmarcangolni, nem érteni, egyszóval serényen hörögni. És fel fog tűnni az újságodban, a képernyő­dön, a monitorodon ez az arc, nyilatkozik, bűnt bán majd, élő adásban könnyezik (az Esti mesé­ben ugyanezt abszolválja Mazsola vállán), kollé­gák állnak ki mellette, megjelenik a délutáni, dél­előtti, hajnali ki- és bebeszélőshowk-ban, főzőcs­keműsorokban, orrváladék-dobáló seggrepacsik- ban - mindenütt ott lesz ő. Szabott áron Igen jó áron. Mert az ütős szalag­címért, nyilatkozatért, fotóért igen jól fizet a bulvár. És az újságok, képernyők, monitorok megmé­rik őt örömest, hiszen hozza az olvasót-nézőt, a fizetőképes fogyasztót, és te, édesapám, fizetsz is majd lelkesen, mint a katonatiszt, mint ahogy szép summát pengetsz ki azért, hogy felhördül­hess Győzikén, Fekete Pákón, Stohl Bucin, a Vil­la idiótám. Úgyhogy, kedves olvasóm, amikor az oly sokat emlegetett média szót ajakadra veszed, egy pilla­natra se feledd: a történet sohasem Settenkedő­ről szól nem is a téliszalámiról - hanem egyes- egyedül a pénztárcádról jobb, ha rajta tartod a kezed. Állítólag látták er­refelé. Orbán György

Next

/
Thumbnails
Contents