Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-01-09 / 1. szám
SZEKSZÁRDI YA8ARN/IP hum 2011. január 9. Zichy Mihály és Garay Festőhöz illően lendületes, kalligrafikus a Szentpétervárott, a cár udvari festőjeként dolgozó művész kézírása, ahogy a levelei legtöbbjét megőrző Garay-albumban látjuk. Az is érdekes azonban, ami ebből kimaradt, de szintén híven tükrözi költőnk iránti rajongását. Ennek kettős előzménye volt. Az egyik, hogy Bodnár István, a szoborbizottság mindenese, az album szerkesztője 1895-ben eltöprengett lehetőségein. „Közlemények dolgában csak megvolnék valahogy; hanem a művészi illusztrációk szerzése az album részére nagy nehézségekbe ütközött. Le kellett mondanom terveim nagy részérőL Dús anyagi forrás nem áll rendelkezésemre, hiszen 15 ezer forintnyi szoboralapunkat is krajcáronként kellett ösz- szegyűjteni.” Ekkor ötlött eszébe, a Vasárnapi Újságban a nemzetközi hírű művész egyszer azt írta: „csak jelölje ki bárki is azt a tért és működési kört, ahol a hazának szolgálhatok s kész örömmel állok rendelkezésére”. Ezen felbátorodva ismeretlenül kérte meg Zichyt: küldjön rajzot. A válasz után postázta a költő műveit, s erről neki, meg a világ legnagyobb (4,5 méteres!) fametszetét elkészítő Morelli Gusztávnak is írt mára elfeledett levelet „Szentpétervár, 1896. január 2.” keltezésseL Miután megköszönte a Feszty Honfoglalásáról készült metszetet, s kijelenti: „Ilyesmit csak a legmagyarosabb lelkesedés teremthet”, eszébe jut másik élménye. „Szegzárdról felszólíttattam Garay János valamely költeményének illusztrációjára. Szerény arányú szobrot óhajtanának felállítani e félig felejtett költőnknek szülővárosában, Szegzárdon. E célra beküldötték hozzám összes munkáit. Nem vagyok arra hivatva, hogy Garay verseinek tulajdonságait megítéljem, de azt megváltom, hogy ritkán olvastam magasztosabbat e költemények tárgyainál. A legelevenebb, legérdekesebb képeket Garay úgyszólván egyenesen a festő ecsetébe diktálja. Három szakaszba osztva egy nagyszerű hazai művet lehetne alkotni, mely a műkedvelő közönségnél kétség kívül kellő részvétre találna. Első: Az Árpádok. Második: Szent László. Harmadik: Vegyesek. Mind a három méltó, hogy nem egy, hanem egy egész művészi társulat összeálljon és közreműködjék ezeknek kiadását létesíteni. Azt mondják, hogy nálunk nincsen ilyen költséges vállalatra kiadó; de úgy vélem, hogy kicsiben kezdve p. o. az Árpádokkal sikerülne. Ezen szakasz eredménye Szent László, mind a kettőnek eredménye pedig a Vegyesek kiadását lehetővé tenné... A jelenlegi kitűnő fiatal művész generációt is felpiszkálva, ha engemet is el- nézőleg egy ilyen konzorciumba felvennének, úgy vélem, ezen feladatot pompásan keresztül vihetnénk, melynek életerejét az Ön mesterkeze adná meg. Ha nem volnék már elfoglalva Arany balladáival én rögtön belekaptam volna ilyen munkába." Levele végén azóta is időszerű gondolat rejlik a honi értékeinken fanyalgók- nak: „Uram Istenem! még mennyi tennivaló találkozik a mi szép hazánkban! Hogyan követelhetnénk mi a világ figyelmét, ha mi önmagunk, saját kincseinket nem ösmerjük, vagy nem méltányoljuk? Megújított köszönettel lekötelezett híve Zichy Mihály.” Azt hiszem, a lekötelezettség kölcsönös... Dr. Töttős Gábor Ódon időben JANUÁR 10-ÉN 125 éve, 1886- ban helyi vita indult: ne legyen-e a Garay-szobor helyett inkább színház? JANUÁR 11-ÉN 115 éve, 1896- ban született Szíjártó Lajos mérnökünk, 1951-1956 közt építésügyi miniszter, kairói nagykövet. JANUÁR 12-ÉN 115 éve, 1896- ban polgári olvasókörünknek 363 tagja (közte 36 vidéki), önálló háza, de csak 718 kötetes könyvtára volt. JANUÁR 13-ÁN 135 éve, 1876- ban Traiber József gyakorló orvosunk el akarta adni Német utcai házát. JANUÁR IÁÉN 100 éve, 1911-bena megyei múzeumegyesület munkásgimnáziumunk indítását javasolta. JANUÁR 15-ÉN 105 éve, 1906- ban gyémántlakodalmát ülte Steiner Ignác és Stucker Ágnes: 7 gyermeküket, 56 unokájukat, 6 dédunokájukat először látták együtt. 90 éve, 1921-ben házasságot kötött Babits Mihály s Tanner Ilonka (Török Sophie). JANUÁR 16-ÁN 600 éve, 1411- ben apátságunk kivizsgálta a Töttös László elleni hatalmaskodást. 125 éve, 1886-ban Reinhard Arnold zenetanítónk növendékeivel „sikerült hangversenyt adott”. EVANGÉLIUM A megváltás „kampánynyitója” Két évtizednyi demokratikus kísérletezgetés után lassacskán hazánkban is egyre inkább tisztába jövünk a választások lélektanával Tudjuk, hogy a tényleges kormányzati munka, a valódi eredmények és teljesítmények mellett döntő szerepe van az imázsnak, az arculattervezésnek: a személyiségek, a programok és álláspontok külső megjelenítésének. Immár nemcsak nyugati filmekből hanem személyes tapasztalatok alapján ismerjük a kampány pszichológiáját amelynek nemritkán látványos, zajos, sőt harsány megnyilvánulásai mögött az éles szemű polgár könnyedén fölfedezi a hátsó szándékot: a céltudatos és pontosan fölépített terveket Olykor az is előfordul hogy egyik-másik jelöltet néhány hónap alatta teljes ismeretlenség homályából iparkodnak reflektorfénybe állítani. Hasonló módon, mintamikor egy új terméket dobiuik piacra: óriási reklámhadjárat közepette. Az emberek többé nem tudnak közömbösek maradni vele szemben. Jézus Krisztus bemutatkozása a Római Birodalom távoli szögletében, eldugott keleti provinciájában egészen másként történt Egy harminc év körüli zsidó fiatalember kilép a poros gali- leai kismros, Názáret ismeretlenségéből Különösebb feltűnés nélkül bukkan föl egy zord pusztai próféta szavára összesereglő szedett-vedett tömegben. Sokan inkább csak kíváncsiskodni jöttek ide, mások talán miami újdonságra vártak. Az ismeretlen férfiú szó nélkül beáll a sorba. Sodorja őt a tiép. A megújulásra, megtérésre vágyó emberek között csendesen belép a Jordán folyó vizébe, hogy Keresztelő János szavára maga is alámerüljön. Jogos a kérdés: mi értelme volt ennek a lépésnek? Emberi logikától szinte semmi. Éppen csak annyi, mint Jézus egész földi életének: megtestesülésének kín- szenvedésének, megváltó halálának, vagy éppenséggel folytonos eucharisztikus jelenlétének. Egyik sem logikus, egyik sem szükségszerű. Senki sem várhatja el a mindenható Istentől hogy emberi alakban végigkínlódja a mi sorsunkat senki sem tarthatja ésszerűnek, hogy a tégtelen Teremtő azonosuljon porszemnyi teremtményével És mégis ez történt: ez történt a betlehemi éjszakában, ez történt az utolsó vacsorán, ez történt a Kálvárián. Jézus nem teológus. Nyilvánvaló, hogy birtokában volt az igazságnak, sőt ő maga volt a teljes igazság. Mégsem kezdett el tudományos alapossággal értekezni róla; nem tartott például székfoglaló előadást a keresztségrőL Megelégedett azzal hogy tette a dolgát, élte az életét Beállt a bűnbánók sorába, elvegyük a szürke kisemberek között S ezzel a mi utunkat is megmutatta: ha mi életközösséget vállalunk vele, a keresztség által magunk is Krisztus Testébe épülünk. Olvastam egy szemléletes hasonlatot: tikkadt vándorkéntforrást keresünk az erdőben. Történetesen egy kémikustól kérünk útbaigazítást Ebben a helyzetben aligha örtünénk anruik, ha az illető kiselőadásba kezdene a víz tisztaságáról Sokkal boldogabbak lennénk, ha gyorsan tnegmutatná a forrásfelé vezető őslényt Jézus pontosan ezt teszi: a tiszta vízhez segít el minket Ha viszont tényleg ezt jelenti a keresztség ha valóban az üdvösség rendjébe, Krisztus Testébe kapcsol bennünket akkor nem válhat pusztán külsőséggé, üres népszokássá A keresztség nem Qjy névadó ünnepség nem formaság nem kémiai képlet hanem életprogram, amely magáéiú teszi Jézus lelkűidét és számival cseleke Heteivel egész életétel az Urat követi. Ezért a megkeresztelt ember nem kampányszerű, látványos, mutatós, sminkelt világot és személyiséget épít hanem Isten szavára, lelkiismeretének hangjára figyel Valóban Jézus útján járok? Valóban elmondhatja rólam a mennyei Atya: „Ez az én szeretett Gyermekem, akiben kedvem telik"? (Mt 3,17) Kirsch János diakónus
