Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-04 / 48. szám
2011. december 4. SZEKSZÁRDI U Szavalóversennyel tisztelegtek Babits Mihály emlékének.. Kaponya Györgyné, a TESZ Tolna megyei Szövetségének ügyvivője négy évvel ezelőtt álmodta meg, hogy városunk szülöttének, Babits Mihálynak, a nagy költő születésnapján, november 26-án minden évben megyei szavalóversennyel tisztelegjenek. A rendezvényhez csatlakozott a „Nők Szekszár- dért” Egyesület, így az idei évben immár hagyományosan a megyei múzeum könyvtártermében hangzottak el a szebbnél szebb versek. Az ünnepség valójában nem is verseny, inkább verset olvasni és előadni szerető emberek találkozása Babits Mihály költészete előtt tisztelegve. Idén - ez is hagyomány már -, Németh Judit előadóművész, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár igazgatója üdvözölte a versmondókat valamint a hallgatóságot és az esemény díszvendégeit, s műsorvezetőként kedves és biztatató szavakkal vezette le az ünnepséget. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Csillagné Szánthó Polixéna, Szek- szárd Város Önkormányzata Humán Bizottságának elnöke. „Nagy örömmel látom, hogy mennyi fiatal jött el ezen az ünnepi délutánon verset mondani. Fontosnak tartom, hogy jó példát lássanak maguk előtt, megismerkedjenek a versekkel, megszeressék és tovább vigyék ezt a szép hagyományt. Köszönet érte a pedagógusoknak, akik felkészítették a gyerekeket - mondta köszöntőjében. Ezután a bizottság nevében egy’ kiváló szekszárdi borral köszöntötte a legidősebb versmondót, a Dombóvárról érkezett Gáspár Istvánt, aki természetesen elsőként Babits Mihály- verset mondott. A jelenlévők ezt követően megemlékeztek Kálóczi Istvánról, aki tavasszal örökre eltávozott, az ő lelkesedése a versek és a nóták iránt, valamint vidámsága örökre emlékezetes marad társai számára. Molnár György, a Társadalmi Egyesülések Országos Szövetségének elnöke, aki már nem először vesz részt a programon, egyebek között így fogalmazott: „Az a szellemi táplálék, amit Babits Mihály ránkhagyott, kötelez bennünket. Ez a zsúfolásig megtelt terem, ahol évről évre több gyermek és fiatal szavaló jelenik meg, azt mutatja, hogy a jövőben biztosan lesz folytatása ennek a mindenévi születésnapi emlékműsornak. Molnár György a kezdeményezést követésre méltónak ítéli. „Szek- szárd városa büszke lehet arra, hogy ennyi embert meg tud mozgatni, mai elanyagiasodott világunkban a vers, a versenyszellem, valamint Babits Mihály emléke” - mondta. A versmondó délutánt a gyermekek szavalatai indították. A Baka István Általános Iskola, a Szivárvány Iskola, és a Babits Mihály Általános Iskola tanulói kápráztatták el a közönséget, fellépésükkel, bátorságukkal, versmondásukkal. A 27 felnőtt versmondó nemcsak lelkét öltöztette díszbe ezen a délutánon, de megadták a tiszteletet Babits Mihály költészetének is: a hölgyek csinosak, a férfiak elegánsak voltak. A versek között - mint műiden évben - sok Babits -mű szerepelt, de Petőfi Sándortól Várnai Zseniig sok költő szép, ismert és kevésbé ismert költeménye is elhangzott. A versmondóknak a főszervező Kaponya Györgyné a közreműködés emlékére egy díszes oklevelet nyújtott át, melyen Babits Mihály arcképe látható, és „Hazám" című versének egy részlete olvasható. Az oklevél mellé ajándék is járt, a közelgő ünnepek alkalmából egy karácsonyi térítőt vehettek át a versmondók Tóthi Jánosnétól, az egyesület vezetőjétől. Kaponya Györgyné elmondta: az ünnepséget a jövőben is megrendezik. Szívügyük, mert a 4. alkalom bizonyította, hogy az utánpótlás biztosított, a gyerekek legalább olyan lelkesedéssel vesznek részt ezen az összejövetelen, mint az egész megyéből érkező, verset kedvelő, felnőtt előadók. Az ünnepség végén a résztvevők 128 gyertyát gyújtottak Babits Mihály Szent István téri szobránál. Sas Erzsébet NÉMETH ISTVÁN (1926-2005) evangélikus lelkész emléktáblájának avatása december 11-én 15 órakor lesz az evangélikus templomban. Baka István Altatóim Iskola ■ Szeksmü Szeretettel hívunk és várunk minden nagycsoportos óvodást 2011. december 7-én (szerdán) 17 órakor az 1. SULÍVÁR rendezvényünkre! Fmgrm; ■ Ttúalkaiűt o letiuUi lomb) némkkei Késnlóáés. e/ándetítantés a karáaany iftji-tbrv fetter työgfi Álomnyaralás a pincében Hogyan utazhatunk el legolcsóbban egy déltengeri üdülőparadicsomba? Természetesen úgy, ha fel sem szállunk a repülőgépre, csak úgy teszünk, mintha... Kiváló módszer ez a társasági kapcsolatok megőrzésére, de vajon a családi kötelékek nem sínylik-e meg ezt a hóbortos, kínban született ötletet? Jule Ronstedt (München, 1971-) zenével teli, groteszk „családi nyaralása”, amelyet hazánkban először a Magyarországi Német Színház mutatott be november 29-én Christine Neuberger rendezésében, azt gondolnánk, egy eszelős látomásból született, pedig a szerző leveléből megtudhatjuk, hogy igenis az élet írta. Valóban létezik olyan ember, aki vállalja az önkéntes rabságot, hogy fenntartsa korábbi életszínvonalának legalább a látszatát. A fadeszkákból ácsolt „kerítésekkel” berendezett színpadra tekintve szorongató érzés fogja el a nézőt. Lissit, az anyát (Alica Weirauch) és fülig szerelmes, lázadó tinédzserlányát, Susannét (Juliane Baldy) pedig a megrökönyödött kétségbeesés tartja fogva, amikor kiderül, hogy nemcsak kútba, vagyis pincébe esett a déltengeri álomnyaralás, de a „vakáció” két hetét egy „patkánylyukban” kell tölteniük, vagy legalábbis érdemes, ha nem szeretnék leleplezni a barátaik, ismerőseik és a család előtt anyagi helyzetük jelentős romlását. Ezt csak egy Ids, vagy kicsit több, a „békeidőkből” megőrzött alkohollal lehet kibírni, és egy dalból erőt meríteni. Valójában pszichodráma folyik itt, de érezzük jól magunkat. Rainert, az apát (Matthias Patzelt) ugyanis négy és fél hónapja visszaminősítették a munkahelyén, és így alig keres többet, mint a munkanélküli segély. Családja azonban mit sem tudott erről, feleségét Seychelle-szigeteki luxusnyaralással kecsegtette, de az álomvakációt csak vágyálomként élhetik át, és „ebből az őrületből lesz az igazi déltengeri varázslat.” A blamázskerülő nyaralás hangulatáról folyamatosan patkánybőrbe bújt zenészek (Antal Viktor, Lozsányi Tamás, Máté Zoltán, Szebeni Kálmán) gondoskodnak és énekesük, a Patkány (Solymár Dániel), ha kell keményebb, máskor elrévedő lírai muzsikával, miközben a Patkány a „vakációzok” fejére olvassa az emberiét visszásságait. A színpadon egy tipikus német közép- osztálybeli család kifigurázását látjuk. Ebben a családban senki sem különleges vagy egyedi. Kiderül ez abból is, hogy nem ők az egyedüliek, akiknek a pince menedéket nyújt újszerű túlélőtechnikájukhoz. Itt változik vissza Aisha, az új takarítónő Guntherré, akiről úgy tudják, vállalkozási tanácsadó. Ide menekül a szomszéd Herbert, aki megdézsmálta a bank pénzét, csak éppen annyira, amennyire szüksége volt, és szerelmi bánatában Paul, Susanne szerelme is idetalál végül (mind a négy karaktert Tom Pilath alakítja) Az ürömbe, ha kicsit morbid is, de végül öröm is vegyüL Előny is lehet az, ha egy ák)m nem teljesül Főként, ha ezzel a családi béke is helyreáll Az előadás szinkrontolmácsolással is megtekinthető. A magyar fordítást Frank Ildikó készítette. Kovács Etelka
