Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-11-06 / 44. szám
10 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MÚLTÚNK 2011. november 6 Részletek a szekszárdi vármegyeháza történetéből I. 1779. január 25-én a Szekszár- don tartott közgyűlésen a vármegye nemesei döntést hoztak a megyeszékhelynek Simontor- nyáról Szekszárdra való áthelyezéséről. Simontornya a megye északi csücskében, a mocsárvilág közepén, a megyei települések legtöbbjétől távolra esett. 1727-ben készült vármegyei székház is nedves talajon állt, és az idők múlásával az építmény megsüllyedt, repedezett, szinte az összeomlás fenyegette. Az 1770-es évek elejétől a székház alkalmatlansága már az ügymenetet akadályozta. A vármegye a tovább nem odázható probléma rendezése érdekében 1777-ben a helytartótanácshoz fordult nem látva más kiutat, mint a megye- székhely és a székház átvitelét más településre, természetesen vállalva az építkezés költségeit a „honnyi”, azaz a megyei pénztárbóL Egy évvel később a helytartótanács leiratában közölte, hogy Ő Felsége méltányolta a megye óhajtását, és engedélyezte a megye- székhely átvitelét. Az említett előzmények után Szek- szárd mezőváros a történeti források szerint egy szótöbbséggel kapta meg ezt a lehetőséget Kölesddel szemben. A többség úgy érvek, hogy a mezőváros majdnem a vármegye földrajzi központja, a foglyok számára egészséges a víz és a hely, a közgyűlésekre összegyülekező föklesurak számára elegendő élelem és kényelmes szállás biztosítható. A leendő székház megépítése csak ősszel kerük napirendre. Ideiglenes jelleggel vetődött fel a közalapítványi uradalom tulajdonát képező szekszárdi vár, a hajdani bencés apátság területén álló épület- komplexum, ahol a központi igazgatás megkezdéséhez, a,folyó ügyek elintézésére” és a közpénzek őrzésére két helyiséget, valamint az uradalmi börtönök használatát kérte a vármegye a helytartótanácstól. Végül is ezzel a kéréssel a megyeháza felépítésének helyével kapcsolatos dilemma akaratlanul végérvényesen eldők. 1780 őszén végre megérkezett a helytartótanács válasza, hogy az uradalom mérsékek áron átengedi a várat a vármegye számára, és egyúttal jelentést is vártak az épület állapotáról, a közgyűlés termének, a levéltár, a pénztár, a női és a férfi rabok számára kialakítandó börtönökre szükséges költségekről az átalakítási tervrajzzal együtt. Gróf Apponyi György főispán is szorgalmazta a felajánlás elfogadását a vármegyének. Praktikus és pénzkímélő megoldásnak bizonyuk az erős, tágas, kényelmet ígérő épületeknek a megvásárlása. Az előnyösnek tűnő 20 000 forint vételár sem terhelte meg túlságosan a megyei kasszát. A robotoló jobbágyság is megkímélődött a közjavára teendő ingyenmunkától, és a tervezett átalakítás egy újonnan épülő épületnek a költségeihez mérten minimális öszA vármegyeháza bővítési terve 1804-bőL (Készítője: Schmidt Vencel szekszárdi kőművesmester) szegből megtehető volt. A vármegye 1781-ben már birtokba vette az épületet, de hivatalosan 1782-ben kötött szerződésben adta át a tanulmányi alap az úgynevezett urasági házat. A vármegyei tisztikar tehát új helyen, új miliőben az egykori bencés apátság területén az apátok lakházát, mint a vármegye székházát birtokba vette. A székház, mint a vármegyei közigazgatás színtere a „vár- megyeháza” elnevezésben rögzült a köztudatban. A vármegye birtokába kerük 18. századi uradalmi épületeket a közigazgatási rendeketéshez kellett igazítani. Már 1780 őszén mikor az uradalmi épületek átadása szóba kerük a vármegye pesti mesteremberekkel, Jung József kőművesmesterrel és Hacker József ácsmesterrel elkészítették az épület felbecsülését, állapotfelmérését, az átalakítások tervezetét és a leendő munkák számadását, amelyért fizetségképpen 12 körmöd aranyat utalványoztak ki számukra. Az uralkodó csak azzal a kitétellel adta az áldását a tervezett átalakításokhoz 1785-ben, ha az üléstermen, a főispáni és az alispáni szobán kívül az épületben lesz külön helyisége a főjegyzőnek, a pénztárnoknak, a pénztárnak, a szolgabíróknak, a várnagynak, a hajdúknak, valamint külön elhelyezést kapnak a női és férfi rabok. Jelenlegi ismereteink szerint Krehán Mihály dunaföklvári mester végezte el a nagy változtatásokat nem igénylő, a még nem teljes U alakú épület külső megjelenését nem érintő munkálatokat. 1785 körül megtörtént módosítások nyomán a korabeli úgynevezett Korabin- szky-lexikont idézve, az épületről talán némi túlzással azt közölték, hogy „s azt olyan előnyösen alakították vármegye- házává, hogy most a legkényelmesebb és legpompásabb e hazában”. Még tíz év sem kellett ahhoz, hogy újabb építkezésekbe fogjon a vármegye. Vertits Ferenc a vármegye földmérője által készített 1790 körüli főteret ábrázoló helyszínrajzon a vármegye- háza már U alakban jelent meg a déli szárnyon, az épület középső traktusában lévő bejárattal, és a déli szárny főhomlokzatát adó kiugró, kibővített rész is megmutatkozott. A megyei levéltár a vármegyei székház átalakításairól több tervrajzot őriz, amelyek a vármegyeháza tűzvész előtti alakjáról belső elrendezéséről informálnak. A tervrajzok szerint jelentős változtatást a keleti szárnyon végeztek, ugyanis ez a rész meghosz- szabbodott új funkciót kapva. Az itt álló magtárt eggyé olvasztották az istállóval, és egy folyosóval egybekapcsolták a déli fő épülettel, ezáltal egységes épületegyüttes alakult ki. Az istálló nagy terét kisebbekre osztották, a lovász, a kocsis szobája más helyre került. A kétfülkés árnyékszék a helyén maradt. Mellette a lépcsőfel járat vezetett az emeletre Majd következtek a börtö nők a foglár fűthető szobája vaL Az épület középső részé ben a déli homlokzatot a; udvar és az utca felől tolda lékrésszel bővítették meg Már egy nagyterem is szere pelt a rajzokon. Emiatt a: épület főbejárata átkerült; nyugati szárnyra, a régi ke csiszín helyére. Joggal félté telezhetjük, hogy 1794 utál ebbe az állapotába állítottál helyre a nagy tűzvészbei megrongálódott vármegye házát. 1794. szeptember 9-i kelte zésű Leopold Gruber hite magyar királyi geometra ált£ rajzolt helyszínrajzon, a Vá tér (Béla király tér) tűzvés utáni rendezési tervén a be város, a mezőváros közpom terének újjátervezése gyako latilag ekkor történt meg., leégett uradalmi kádármi hely és néhány jobbágyhá helyén jelölték ki a belváros templom telkét. A megszül tetett urasági boltok helye pedig a piactér megnövelés re fordították. A vármegy ekkor átadta a vármegyei f< gadót (Szent László-szobc környéke) az uradalom részi re. Ebben az elrendezésben a vármi gyeháza épülete hangsúlyosabbá vá] Körülötte jobbra jobbágyházak, előtl a Szentháromság-szobor, vele szembe a plébánia és a kicsiny városháza fogi körbe a teret. Az egykori apátsá] templom telke ekkor került végleg sen a vármegye használatába. A helyreállítással végeláthatatlai nak látszó építkezési sorozat kezdi dött el. Hihetetlenül nagy gondot vi laltak fel a megyei tisztségviselők ; évtizedekig tartó építkezések levez nyelésével ugyanis a megyei urak eg előre lemondtak egy új székházról h lyette a meglévő épület bővítése,; alakítása mellett tették le voksaik: 1804-1810 között Scmidt Vencz szekszárdi kőművesmester tervébt tehát zárt, négyszöget alkotó ép mény lett a vármegyeháza. A meste még az új börtönrész és az emelete kialakítandó szolgabírói és archívur szoba tervezésével és munkálataiv bízták meg. 1814-ben a nemes urak levéltár bővítését vetették fel. 181 ben a helytartótanácsnak, illetve ; építési igazgatóságnak megküldi bővítési tervről a hatóság úgy véle! dett, hogy az igen költséges elképzel és az igazából a tisztségviselők kény mét szolgáló lakrészekről szólt. Az i utasítás miatt egy kis időre az építi zések szüneteltek. (Folytatjuk CsemaAnt
