Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-30 / 43. szám
2011. október 30. MÚLTIDÉZŐ , SZEKSZÁRDI MSARNAP A székelység háromszor esett el... Beszélgetés a bukovinai székely származású Antal Bélával Költözésekkel teli, tragikus, mégis sok tekintetben kalandba illő életsors az idős, mégis fiatalos életfelfogással rendelkező, Iladikfakarói származó Antal Béláé, aki töretlen hittel és erővel volt képes felülkerekedni és feltalálni nuigát a mór-mór kilátástalannak látszó helyzetekből Béla bácsi elmondása szerint a székelység úgy Uirtja, népük háromszor esett el Madéfahán, azel ső világháborúban, majd a Bácskából történt menekülésük során, 1944-ben. Alisca utcai lakásában rögzített beszélgetésünk alatt a bukovinaiak 1941-es Bácskába telepítésének története mellett e néhány évvel későbbi eseménysorból is felidézett pár olyan emlékkockát, amelyek méltán regénybe illőek lehetnének.- Béla bácsi, 1941-ben, a Horthy- korszak alatt hogyan herültek a vajdasági Bajotokra?- Bukovinában, Hadikfalván körülbelül hatezren laktunk magyarok. Nyomós indok volt az áttelepülésre, hogy nagy volt a szegénység, telente pedig igen nehéz volt fát hordani a hegyekből le a malomhoz: a négyemeletes malomban gyakran befagyott a víz. Hoztak gőzgépet, de arra is a fát kellett hordani. A hazatelepítés közvetlen indoka mégis Józseffalva leégése volt: templomban tartózkodtak a népek, mialatt a fölső falu végén egy román ember kukoricát pattogtatott, s meggyulladt a szalma. Mire kijöttek az emberek templomból, a fél falu leégett. Utána próbáltak téglát vetni sárból, de a következő télen az is szétfagyott.- Ezek után mi történt?- Dr. Németh Kálmán józseffalvi plébános elment Pestre, s előadta Hor- thyéknak, hogy szeretné a bukovinai székelyeket hazatelepíteni, mivel így nem tud semmire menni építőanyag és alapvető, a helyben maradáshoz szükséges körülmények hiányában. Kilincselt, prédikált, szerették a népek. Horthyék végül beleegyeztek, hogy az ott élő székelység hazatelepüljön. Felvetődött rögtön a kérdés: Ugyan hová, kihez mehetne a nép? Időközben, 1941-ben felszaba- Jult Bácska, így akkor már nem volt kér- léses, hol folytatjuk az életünket..- Mely fah’ak lettek a bukovinaiak új lakhelyei?- Fölső-Bácskában Rasztina, Bács- ladikfalva, Babapuszta (Hadikkisfalu), iajmok-Ráta, valamint Hadikújfalu és ladikors. Lejjebb, a Délvidék körül pe- lig 5 falu: Temerin, Szőreg, Kiszács, ladikpuszta és Horthyvára lett a telepesek lakhelye.- Hogyan zajlott le a telepítés?- Amikor jött a hír, hogy megyünk íaza, az Anyaországba, áthatott min- lenkit a bizonytalanság, „mi lesz ve- ünk?” Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva, Hadikfalva lakossága tehát csomagjait ládákba rakta, de néhány bútort is el lehetett hozni. Mindegyik falut Hadikfalván vagonírozták be a személy- és tehervagonokba. Miután megérkeztünk a román Florenen át a magyar határra, Kosnára, a papok misét mondtak, a székely öregek pedig csókolták a magyar földet. Szegedre érve a családok négy transzportban foglalhatták el lakhelyüket Bácskában. Mi Bajmokra kerültünk. A bácskai jó termésű, zsíros foki volt, más, mint az otthoni kavicsos, homokos talaj. Klumpát hordtak az emberek, s ez érdekesnek hatott. A búbos kemence is nagyon érdekes volt mindenki számára. Furcsa volt viszont az erdő hiánya. A bukovinaiak a szerbek által elhagyott házakba lettek betelepitve. Tizenkét hoki földet is kaptunk a magyar államtól Bajmokon egy két helyiséges, gangos épületekbe költözhettek a bukovinaiak, így mi is. Vettünk tehenet, disznót is tartottunk, s Bajmokon, a kukoricaszálakon kettő-három cső termés is megjelent. Disznóólát, kukoricagórét építettünk, s szépen, lassan gyarapodtunk.- Aztán elérkezett a légóra, menekülni kellett a szerb partizánok elől..- Igen. 1944. október elején jött a hír bejöttek az oroszok, a szerbek pedig nyomulnak előre és vérengzéseket hajtanak végre. Ekkoriban tizennégy éves voltam. Jöttek a csendőrök házról házra, hogy mindenki pakoljon, reggelre legyen kész! A legszükségesebbeket összepakoltuk. Úgy vonultunk a Bácsalmás felé vezető úton, mint a sátoros cigányok: tehénnel s egy lóval menetelve a Bácsalmás-Kalocsa-Solt-Dunaföld- vár útvonalon. Ott át a hídon Cece felé, majd vissza a paksi vonalig. Dunaföld- vár után, Mezőfalvánál leváltunk a menettől: ekkor anyám főzött puliszkát, ami két nap főtt étel nélküli menetelés után igen jólesettA paksi oldalon, Tutapusztánál egy uraság tizenkét családot fogadott be két, egyenként alig tizenöthúsz négyzetméteres helyiségbe: asszonyok, nők, gyerekek feküdtek egy szobában, szalmán, pokrócon, a férfiak, s a nagyobb gyerekek pedig kint az istállóban. Nagyon féltem, mert éjjelente patkányok futkostak mellettünk. Két-há- rom hétig tartózkodtunk ott, tisztálkodási lehetőség nélkül- Mi történt ezután?- 1944 novemberét írtuk ekkor. Egy kanász, akinek segítettem etetni, igen megszeretett, s beajánlott engem és a családom egy másik uraságnak a közeibe. Ügyes, mozgékony gyerek voltam, s a tutapusztai uraság közbenjárása révén bekerülhettünk a másik földbirtokos könyvtárral berendezett kastélyába lakni, őrizni az épületet az ott maradt cselédekkel A kanásztól még egy disznót is kaptunk. Időközben Pakson átkeltek az oroszok a Dunán. A kastély, ahová átmentünk, Vajtához esett közel, s várható volt a németek, oroszok „látogatása”. A visszavonuló németek, amikor bejöttek a kastélyba, az éppen szétszedett disznó egyik felét elvitték.- Aztán megjelentek az oroszok is...- Igen, gyorsan fel kellett dolgozni a maradék disznót, s eldugtuk egy téglás helyre rongyok közé, hogy legyen mit ennünk. Az oroszok, amikor megjelentek, minden jószágot elvittek. Megmaradt viszont a Bácskától odáig hajtott tehén, amelyet sikerült elrejtenünk egy fal mögé. Amikor bejöttek a ruszkik, s könnyű sebesülteket ellátó részleggé alakították a kastély egy részét, felváltva figyeltük, jön-e vafaki, miközben etettük, fejtük a jószágot egy Íjukon át.- Mi történi ez alatt a többi bukovinai székellyel?- Mialatt a front átvonult, a többi bukovinai székely Fejér, Tolna, Veszprém, Somogy, Zala megyei házaknál pajtákban, uraságoknál húzta meg magát Nem volt központi irányítás a menekülésre.- Hogy érkeztek i égül új lakhelyükre, a Baranya megyei Palotabozsokra?- 1945 húsvétja után egy-két héttel hallottuk, hogy Izményre és környékére telepítik majd a bukovinaiakat. Az éj leple akut (elpakoltunk, s elhagytuk a kastélyt egy; a közeli erdőben legelő sérült lábú lóval Vajta, majd Tolna-Mözs felé indultunk, ahol egy huszárlaktanyában aludtunk meg Onnan Bátaszékre folytattuk utunkat. Ott két hónapig laktunk a Mária utcában, majd megtudtuk, hogy Palotabozsokra mennek a hadikiak. Elindultunk mi is a közösségünk felé. Bozsokon egy sváb házat kaptunk otthonnak. Egy? pár ökör vök otthagyva, egy fataliga, egy faeke, faborona, egy' kocsi, meg egy borjú. Bent a házban egy szekrény, két üres ágy és egy ingaóra. El kell mondjam, Bozsokról a svábok szemmel láthatóan sok mindent magukkal tudtak vinni kitelepítésükkor. Mi hárman maradtunk Bozsokon: anyám, apám és én. Két bátyám már korábban Hadik- falváról az erdélyi Hunyad megyébe mentek dolgozni, mert vasasszakmát tanultak. Jómagam Patotabozsokon végeztem el a hetedik-nyolcadik osztályt. Apám, s bátyám is vasutas vök, s a katonaság után úgy döntöttem, kocsirendező szeretnék lenni. Bátaszéken jelentkeztem is az áhított munkára. Harmincnégy évig szolgáltam, ebből huszonötöt utaztam, közben hat vizsgát letettem.- Meséljen egy kicsit a családról- Két gyermekem született, egy lány és egy fiú. Jelenleg négy unokával (3 fiú, 1 lány) meg a hat dédunokával büszkélkedhetek.- Kedvenc időtöltése, a muzsikálás még megmaradt?- A hatvanas-hetvenes években Baranyában, Tolnában zenéltünk sokat a zenekarral de Bácsbokodra, Nagybaracs- kára is átjártunk. Jómagam tárogatóztam és doboltam. Most nyolcvanegy éves vagyok és nyugodt légkörben élek itt, Szekszárdon, verseket írva, festeget- ve, de ha időm és egészségem engedi, mindig elutazom a szekszárdi bukovinai szervezettel a környező településekre, egy-egy székely találkozóra és tárogatózom, ha felkérnek rá. Gyimóthy Levente Bajmok-Ráta, Hadikújfalu - Háttérben a Turulmadár emlékmű, előterében a Székelykapu, amelyet Ambrus (Tamás) Boldizsár és fia, Ambrus Gáspár fafaragómesterek készítettek 1942-ben