Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-10-30 / 43. szám

2011. október 30. MOZAIK , SZERSZÁM* YAMRNAP 15 ft KÉTSZÁZ ÉVE, 1011. OKTÓBER 22-ÉN SZÜLETETT LISZI FERENC SZÜLŐHELYE PATINÁS MOZI KINIZSI PÁL TÁLCÁJA! JAPÁN KUTYA­FAJTA LISZT FfcKfcNC ÉLETÉRŐL SZENT. RÖVIDEN MONDAT RÉSZE KERDO­SZÓCSKA OLASZ TV ES RADIO KORAI ÉRÉSŰ GYÜ­MÖLCS y ANNÁL LEJJEBB LÉVŐ HELYEN AZ OROSZ PARLA­MENT KÉSZÜLT FILM CÍME ÁRASZT 1 V 1# f> ÖRÖKSÉG JELZŐJE RÉGI ŰR­MÉRTÉK KATONAI VEZÉNY­SZÓ % MICHE­LANGELO SZOBRA- ■ •■■"j FÉRFINÉV PEREM j> A SZA­BADBA NYUGA­LOM NÉMET TÉVÉADÓ TRÓPUSI t KALÁCS JELZŐJE HOBO BLUES ... FOLYAM­SZAKASZ! BÁNRÉVE FOLYÓJA I RUHA­DARAB NŐI NÉV [> . llllliliilll FOK. NAGYSÁG AZ ORIGÓ JELE > POPCSA­PAT VOLT MONGOL NÉPCSOP. SZÁJ­SZÉL >' A SZÁ­MÁRA > Vi FÉNYES MÁZ ", v. DEHOGY! FŰSZER­NÖVÉNY VAN, NÉMETÜL NEMZET­KÖZI, RÖVIDEN ?> KISIS­KOLÁS HOSSZÚ LÁNDZSA I KENDER­TÖRÖ ESZKÖZ FEHÉR VIRÁGÚ GYOM­NÖVÉNY CSÓKOL. RÉGIESEN HARAG. LATINUL > SZÁRÍ­TOTT (SZILVA) DÜLEDÉK v V, ÁL. HAMIS KIPLING KÍGYÓJA > MÓRICZ ZSIG­MOND REGÉNYE NADRÁ­GOT EL­KOPTAT RÓMAI 50 SÁRGA­RIGÓ, jRÉGIESEN \ rejtvény megfejtését november 13-ig várjuk szerkesztőségünk címére: Szekszárdi Vasárnap, Polgármes­teri Hivatal, 7100 Szekszárd, Béla király tér 8. Az október 16-i rejtvény helyes megfejtése: Balassa János, Sárszentlőrinc. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Nagy Kata, Szekszárd, Lehel u. 10. Gratulálunk! A könyvet postán küldjük el. Városi krimi Emberkereskedelem után uzsorázás Három olyan személyt vettek őrizetbe ok­tóber 25-én a rendőrök Szekszárdon, a Kövendi Sándor utcában, akik ellen bűn- szövetkezetben elkövetett uzsora-bűncse­lekmény alapos gyanúja miatt is eljárást foly­tat a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság. Ám mindhárman kapcsolatban vannak az­zal a bűnszervezetben elkövetett ember­kereskedelem bűntettel, melynek mega­lapozott gyanúja miatt június 20-án őrizetbe vettek hét személyt, s akik azóta is előzetes letartóztatásban vannak. A rendőrség most őrizetbe vett hármak előzetes letartóztatás­ba vételére tett javaslatot a Tolna Megyei Főügyészségen. A bíróság október 28-án el­rendelte mindhárom gyanúsított előzetes­be helyezését. A Kövendi utcai lakosok több rászorult helyzetben levőnek adtak köl­csönt, majd aránytalanul nagymértékű összeget követeltek vissza A rendőrség a 74/501-100-es telefonszá­mon várja mindazoknak a jelentkezését, akik a „kövendiektől" kaptak kölcsönt, illetve már fizettek nekik uzsorakamatot. - hm ­„GAZSI” November 5-én (munkanapon) 8.00-12.00 óráig. A használt holmik „kéz alatti’’ zsib- vására egyébként minden hónap első szom­batján, a Garay téren. Jelentkezés (helyfog­lalás) november 3-ig folyamatosan a Babits Mihály művelődési ház információszolgála­tán. Egy darab (max. 3 m x 1,5 m-es) árusí- . tóhely díja 1000 forint. FIGYELEM! Intézményünk jelenleg a Szent István tér 15-17. szám alatt működik! Evangélium Véradó "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Iste­néi” (Máié 22,21) A cselszövő ember ravasz, nem beszél nyíltan. Hátsó gondolatai vannak, a másikat csőbe akarja őt húzni, aztán, ha elérte célját, gond nélkül keresztül­gázol rajta. Bizony voltak-vannak- lesznek ilyen cselszövők, míg világ a világ, s amíg a legnagyobb Gonosz­nak, a legfőbb Cselszövőnek hatalma van e világ fölött. Máté evangéliumában (22,15-21) a cselszövő és szolgái Jézust veszik cél­ba, agyafúrt csapdát állítva neki: Sza- bad-e egy rendes zsidónak adót fizet­nie a római császárnak? Tudjuk jól: a buzgó és hithű izraeliták hazaárulás­nak, sőt bálványimádásnak tekintet­ték a római császár követelését. Ha tehát Jézus elfogadja az adófizetés szokását, saját hívei is elfordulnak tő­le. Ha viszont afféle „polgári engedet­lenségre”, az adófizetés megtagadá­sára buzdít, veszedelmes lázítóként kiszolgáltathatják őt a római hatósá­goknak. Jézus először szellemesen vissza­dobja a labdát: Mutassatok egy adó­pénzt! Gyanútlanul előveszik. Nyil­vánvalóvá válik, hogy ők nem tartják be a maguk szabta törvényt: zsebük­ben hordják a római császár képével díszített érmét. Jézus azonban nem megszégyeníteni akarja ellenfeleit, ha­nem rávezetni a teljes igazságra, beve­zetni az evangéliumi élet örömeibe: „Adjátok meg (úgy is fordíthatnánk: adjátok vissza) a császárnak, ami a csá­száré, s adjátok meg az Istennek, ami az Istené!” A kérdés lényege talán az: szembe­állítható-e egymással az égi és a föl­di boldogság? Mi a dolga a keresz­tény embernek: mindenestül hátat fordítson e romlott világnak - avagy építse, szépítse, gazdagítsa tehetsé­géhez mérten? Napról napra köze­lebb jutva a világ - s benne egyháza, nemzete, családja, s benne ő maga - a megváltó Krisztushoz, a teremtő Istenhez. Fájdalmasan szép és fölemelő nemzeti ünnepünk kapcsán, s újabb, talán sorsfordító döntések súlyával és felelősségével a vállun- kon, érdemes újraolvasni a fenti szentírási részletet. Hiszen mi tör­tént 1956 októberében vagy 1848- 49-ben? Akkor és ott a magyar nép megunta, hogy idegen érdekek oká­rán áldozza föl nemzettudatát, hi­tét, tehetségét. Hatalmas véráldoza­tokkal, fiatal életekkel, nagyra hiva­tott erők, tehetségek elveszítésével adózott ezért. Nyílt és kegyetlen megtorlás, majd alattomos és agya­fúrt elnyomás következett, a hazug­ságok mindent behálózó uralma, amikor az ország pisszenés nélkül adózott, tovább fizette a sarcot. Amikor 1956 őszének hőseire és áldozataira emlékezünk, pironkod­va tehetjük föl magunknak a kér­dést: Méltók vagyunk-e hozzájuk? Vajon a mai Magyarország ugyan­olyan fénylő, tiszta példa-e Európa és a nagyvilág előtt, mint azokban a hetekben volt? Vagy inkább tétova és pipogya „adózók” nemzete let­tünk? Akik Júdáshoz hasonlóan har­minc ezüstért mindent képesek el­árulni? Mert az elmúlt évtizedekben sokszor olyan érzése támadt az em­bernek, hogy itt már minden meg­történhet. Égbekiáltó társadalomel­lenes bűnöket követhettek el egye­sek minden következmény nélkül a köznép pedig fizette adóját, s észre­vétlenül legféltettebb kincseit is föl­áldozta. ’56 októberére emlékezve szembe kell néznünk azzal a kérdés­sel: Él-e még bennünk a hazaszere­tet, a hit, a remény és a hűség? Él-e még az örök élet utáni vágy? Vagy ta­lán már azt is adóba fizettük a csá­szárnak? Jó lenne, ha Istennek is ma­radna belőlünk valami. Kirsch János diakónus

Next

/
Thumbnails
Contents