Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-02 / 39. szám
10 , SZEKSZÁRDI MS4RNAP MÚLTÚNK 2011. október 2. Dr. Várady Zoltán: A szekszárdi apátság, a Vármegyeháza és a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára A „Szegszárdról” készült korabeli rajzon jól látható a belvárosi templom szomszédságában álló monumentális Vármegyeháza Szekszárd városa ebben az évben ünnepli az apátság alapításának 950. valamint a Tolna Megyei Ön- kormányzat Levéltárának is helyet adó Vármegyeháza átadásának 175. évfordulóját. A címben jelzett három témakört felölelő cikksorozat ennek a kettős évfordulónak a megünnepléséhez kíván hozzájárulni. Célunk az is, hogy az olvasóközönségnek némi betekintést nyújtsunk a levéltár tudományos munkájába, s bemutassuk annak egy igen fontos szeletét, a város és a megye múltjának feltárása területén végzett tevékenységünket. A Vármegyeháza udvarán találhatók a 950 éves apátság romjai, valamint jelenleg folynak európai uniós támogatással a klasszicista épület rekonstrukciós munkálatai, amelyek 2011. folyamán fejeződnek be. A felújítás után az épület továbbra is otthont ad a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárának, valamint a Wosinsky Mór Megyei Múzeum néhány állandó kiállításának, impozáns díszterme pedig a megyei önkormányzat üléseinek helyszíne marad. Az udvaron elhelyezkedő, s eddig is látható apátsági templomrom digitalizált felidézése mellett a klasszicista épület alá nyúló, frissen feltárt kápolnarészlet bemutatása is lehetővé válik. Az épület kávéházzal, sátorszerkezettel fedett szabadtéri fesztiválszínpaddal gazdagodik, a Szekszárd nevezetességeivel megismerkedni kívánó látogatók igényeit szolgálva. A szekszárdi apátság A város történetében kiemelt jelentőségű volt 1061-ben a szekszárdi bencés apátság I. Béla által történt megalapítása. Az apátság konventje annak köszönhette tekintélyét, hogy a szomszédos vármegyékre is kiterjedő hatáskörű hiteleshelyként, azaz közhitelű szervként működött, amely a késő középkorban élte fénykorát. A középkori Szekszárd központját a mai Béla király tér alkotta, a települést 1485-ben oppidumként tüntették fel A török 1543-ban hódította meg teljesen a megyét, ezután Szekszárd szandzsákszékhellyé vált. 1686 szeptembere, a település töröktől való visszafoglalása után a bencések nem tértek vissza Szekszárdra. A város és az apátság életének újraindításában Mérey Mihálynak voltak elévülhetetlen érdemei, aki 1693-1719 között volt szekszárdi apát. Az apátság javainak birtokjogát igazoló dokumentumot 1698-ban adták ki számára. Kezdeményezte az apátsági templom újjáépítését is, amit utóda, Trautschon apát fejezett be 1726-ban. 1775-ben elhunyt Rodt Ferenc, az utolsó szekszárdi javadalmas apát, akinek nevéhez az új barokk plébánia építése kötődik. Ezzel ért véget az apátság története. A Vármegyeháza 1719-ben a megyei közgyűlés arról döntött, hogy a gyűléseket Simon- tornyán kívánják tartani, mert a település várral rendelkezett, s gyakran volt a korábbiakban is megyegyűlések színhelye. 1727-re elkészült a megyeháza épülete Simontornyán, amelyet azonban 1735-ben erre a célra alkalmatlannak nyilvánítottak. A vármegye közgyűlése 1779-ben egyetlen szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy Kötesd ellenében Szekszárd tesz a megye állandó székhelye. A megyei hivatal elhelyezésére megvásárolták az 1. Béla király alapította apátság még használható épületeit. 1794-ben a vármegyeháza és az apátsági templom a nagy tűzvész folyamán leégett. A belváros új temploma a jelenlegi helyén 1802-1805 között készült el. A megyeházát kijavították, majd bővítésének újabb tervét 1805- ben készítette el a vármegye. A következő, 1819-es sikertelen építési terven túllépve a vármegye 1825-ben egy újabb tervvel kérvényezte a vármegyeháza építését. 1826-ban keresték meg és kérték fel a kiváló pesti építészt, Pollack Mihályt a tervek kidolgozására. 1827-ben a vármegye elfogadta a Pollack-féle terveket, és az építkezés 1828 tavaszán megkezdődött. A vármegye az épület kivitelezését Stann Jakab szekszárdi mesterre bízta. 1832- ben az építkezés már olyan stádiumban volt, hogy a tisztségviselők elfoglalhatták a hivatali helyiségeket, de az építési, szépítési munkák csak 1836-ban fejeződtek be, ekkor került sor az épület hivatalos átadására. A levéltár A vármegyei közigazgatási tevékenység megkövetelte a „levelestár” működtetését is, így a megfelelő elhelyezés iránti igény egybekapcsolódott a vár- megyeháza kialakításának fent említett követelményével A levéltárügy fejlesztését 1729 után több törvénycikk szorgalmazta, a tisztségviselők kötetesek voltak az iratokat a levéltárban elhelyezni, a jegyzőkönyveket letisztázni, használatukhoz indexet készíteni. Az 1836-ban átadott Vármegyeháza épületében „nyert végleges, tűzbiztos elhelyezést a vármegye levéltára”. Az abszolutizmus centralizációja alatt 1850-ben kiadott rendelkezés meghatározta az iratlajstromozás teendőit, s az iktatás mellett megkövetelte a név, tárgy és helység szerinti index készítését. A levéltárak a vármegyei apparátus részeként működtek, de az 1920-30 közötti időszakban átmenetileg a belügyminisztérium hatáskörébe kerültek. 1945 után a Magyar Országos Levéltár kezdeményezésére a belügyminisztérium rendeletét adott ki az iratanyag védelmérőL 1950-től a Levéltárak Országos Központja megszervezésével megtörtént a levéltárak centralizációja, megszűntek a megyei, városi, községi levéltárak. 1953 és 1968 között az intézmény Szekszárdi Állami Levéltár néven működött A megyei intézmények feladata a iratbegyűjtés, rendezés, segédlet- készítés tett, míg a tudományos feldolgozást a központilag létesített tudományos intézetek végezték. így a regionális vagy megyei szintű iratfeltárás háttérbe szorult. A helytörténeti kutatások iránti igény, az egyéb regionális és lokális elvárások a tudományos munka levéltári feladattá válását követelték meg. Ezt a problémát 1968-tól a levéltárak megyei fenntartásba való visszakerülése oldotta meg. A rendszerváltás után, 1991-től az intézmény Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára néven működik. (folytatjuk)
