Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-09-18 / 37. szám

SZEKSZÁRDI _

2011. szeptember 18.----------------------------------------------- ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! -----------------------------------U

A szülész is szülészt kér

Dr. Imre József: „Minden szülés más, de minden szülés katartikus élmény”

Legutóbb dr. Buri Antalnéval, a volt „Rózsa-kollégium” jogutódjának vezetőjével beszélgettünk. Szívesen emlékezett azokra az időkre, amikor dr. Imre József szülész-nőgyógyász főorvossal együtt tanítottak az „egészségügyiben”. Tehát beszélgetőpartneremül a főorvosra voksolt, s azt javasolta, hogy a szakmája mellett főként a művészeti tevékenységéről faggassam.- Volt szerencsém sokakkal együtt sokszor hallgatni a zongorajátékát, példaképp említhetjük akár a Szek- szárd Big Bandet Leegyszerűsítve: felkészült tehetség. Mit tudhatunk zenész múltjáról?- Annak idején elvégeztem a zeneiskolát, majd egyetemistaként az Országos Szórakoztatóipari Központban megszereztem az A kategóriás zongorista minősítést, vagyis a szakmai végzettséget. Hivatalosan is vállalhatok hazai és külföldi fellépést, kíséretet és így tovább.- Emellett fest is.- A festés, a rajzolás volt előbb. Hároméves koromtól szinte állandóan rajzoltam, s ha nem volt kéznél papír meg ceruza, akkor „üresen” járt a kezem, szóval fejben rajzoltam. Már óvodásként voltak kiállításaim, rendre nyertem a rajzpályázatokon.- Mondja, min nevette el magát?- Sokszor adódott probléma a gyerekpályázatokon, mert gyakran azzal dobták vissza „alkotásaimat”, hogy nem felnőtteknek szólt a kiírás. A pedagógusok pedig győzték magyarázni, hogy bizony ezeket óvodás, illetve kisiskolás követte el Szerettem grafikáz- ni, de kedveltem a víz- és olajfestéket, s nem volt olyan nap, hogy ne készítettem volna egy-két rajzot, festményt. Úgy higgye el, minden kezem ügyébe akadt papírra - még a vécépapírra is - rajzoltam.- Gyanítom, hogy korai műveiből több ládányit őriznek.- Hát., nem tudom. Mert szüleim most adták el az otthoni - mármint a tolnai - házukat, ami hatalmas szanálással járt együtt De biztosan maradtak képek... Több - jórészt felnőttkori - festményem viszont a lakásunkat díszíti.- Hova költöztek a szülők?- Természetesen ide Szekszárdra. Családommal már jó ideje itt élünk, szobrászművész öcsémék, Péterék szintén. Övék az egyik Bottyán-hegyi műteremlakás, s szerencsére abban a házban sikerült új otthont vásárolni szüléinknek.- Ön miért nem lett zongora-, vagy képzőművész? Tehetsége és jó tanulósága okán bárhova bejutott volna.- Valóban jól tanultam, a 12 év során mindössze két négyes osztályzatom

volt. Az egyiket a negyedik gimnázium végén kaptam rajz- és műalkotások elemzéséből. Feltehetően azért, mert megneheztelt rám a rajztanárom, mivel nem a képzőművészeti főiskolára jelentkeztem, sőt még építészmérnöknek sem, noha édesapám az volt. Az utóbbi tervet még megemésztette volna, viszont az orvosi egyetemet képtelen volt, de annyira, hogy miután ez konkretizálódott, szóba sem állt velem, s be is véste a négyest.- Elsőre felvették Pécsre, az orvosi egyetemre. Miért az orvoslás mellett kötelezte el magát?- Mert érdekelt. Bújtam az orvosi könyveket, gyerekként békát boncoltam...- Majd az „eredményt” lerajzolta?- így van. Akár a reneszánsz elődök. Őket is érdekelte az anatómia, az ember felépítése... Megjegyzem, amióta az eszemet tudom, mindig a reneszánsz embertípus volt a példaképem, akiket ugyan elaprózott érdeklődésük sokasága, ám többen több téren is kiemelkedtek. Sokat tűnődtem azon, hogy a gazdag érdeklődés jó vagy nem? Lehet, hogy azok a nagyon szerencsések, akiknek egy dologhoz van tehetségük?- De azok is, akiknek sok mindenhez...- Igen, ha már van bennük kellő bölcsesség. Ez azért (lehet) jó, mert az ilyen típust számos olyan dolog - muzsika, képzőművészet, tudomány, orvoslás... - is támogatóig megérinti, ami a többséget hidegen hagyja.- Nyilván másképpen érzékeli, s leg főképpen értékeli az önt körülvevő dolgokat. De még maradjunk a kronológiánál- Elsősorban sebész szerettem volna lenni, pontosabban a manuális szakmák vonzottak. Miután végeztem, a szekszárdi kórházba jelentkeztem. A sebészeten nem volt hely, viszont a szülészet-nőgyógyászaton igen. Örültem, amikor megkaptam az állást. Azóta is az első munkahelyemen dolgozom.-Miközben szakmájával hivatásával „kilóg” a szűk családból- Ja ja. Feleségem, dr. Hradek Jolán fogszakorvos, Zoltánunk szintén nagy tehetséggel megáldott fogorvos, Laura lányunk pedig harmadéves fogorvoshallgató. Büszkék vagyunk mindkettőjükre.- Zongorázzunk még egy kicsit.- Sokat köszönhetek a tolnai Méhn Gyula matematika-fizika szakos tanárnak. A zeneiskola elvégzése után nála találkoztam először a könnyűzenével, a dzsesszel, az igényes táncmuzsikával, ami kuriózumként is mód felett megragadott. Hiszen a hetvenes évek zeneiskoláiban „ilyen” ritmusokért szidás járt. Azóta sokat fordult a világ.- Könnyebb volt ez a műfaj, mint a klasszikus?- Dehogyis. A bárzene, meg ahogy mondtam, az igényes táncmuzsika egyáltalán nem könnyű, sokat kell gyakorolni, tanulni. De abban az időben erre nem volt lehetőség. Szerencsémre nekem ez mégis megadatott. így már gimistaként a népszerű Szinkron zenekarban is játszottam. Majd Szekszárdra kerülve közel egy évtizeden át a Big Band tagja voltam.- Elmondja, hogy miért lépett ki?- Persze. Amíg nem tettem le a szakvizsgát, több időm volt. Utána viszont gyakran kerültem időszűkébe. Sőt! Gondoljon bele, mennyire rezgeti a léc egy-egy fellépéskor... Jön az értesítés - volt ilyenre példa -, hogy a kilenc hónapon át gondozott kismamánál megindult a szülés. Kínos volt távozni, hiszen nem öttagú fúvósszekcióban voltam, hanem egymagám egy zongoránáL A kilépésemet erősítette a nősülés, a gyerek érkezése, a család, a magánrendelés, az építkezés, a kert és sok más is...-Azon gyermekeinek születését ki vezette le?- Nyilván, a szülészdoktor felkéri valamelyik kollegáját Nem volna etikus, sőt képtelenség lenne közreműködni egy közeli családtag szülésénél.- Azt látom, hallom, hogy humorra és nevetésre futja. De zenélésre, festésre mikor és mennyi idő marad?- Keveset festek. Év közben gyűjtöm a gondolatokat, a vázlatokat, apró rajzokat készítek, s nyáron, a Balaton melletti nyaraláskor közülük néhányat megfestek. A zongorázás: a gyakorlást nem hagytam el, olykor fel-fellépek a Big Banddel, baráti társaságban is szoktam, szoktunk zenélni.- Nem hiányzik a talpa alól a színpad?- Hiába, hiányzik, ezért szívesen kibasznátok minden adandó alkalmat. Legutóbb egy szakmai társasággal Krakkóban voltunk. Este a szórakozóhelyen az ottani vezetéssel együtt rávettek, hogy zongorázzak. Nagyon jó hangulat kerekedett Az is nagy megtiszteltetés volt, amikor Rákóczi István professzor meghívott a fővárosi klinikájuk ünnepségére zongorázni. Örültem a felkérésnek, ahogyan a sikernek is.- Orvosok közt nem ritka a zene iránti érdeklődés, az viszont igen, hogy valaki órákon át„ nyomja ”, hatalmas hangulatot teremtve. Másnap pedig óriási távot kajakozik.- Ezt aláírom. Ma is megvan a versenykajakom, s nyaranta bizony több száz kilométert megyek.- Tényleg ámulok, mégis visszakanyarodom szakmájához Bele lehet fásulni?- Nem. Különösen a szülések levezetésébe nem. Hozzáteszem, minden szülés más, de minden szülés katartikus élmény. Erről azért nem beszélnék többet, nehogy közhelyeket mondjak, mert a születéssel kapcsolatban nincs helye a banalitásnak, a frázisoknak- Nyilván. Úgyhogy legyünk tényszerűek. Szakmájában elismert, nem véletlenül kérték föl egy tankönyv szerzőgárdájának tagjául- Bódis József professzor, a Pécsi Tudományegyetem jelenlegi rektora, egyben a szülészeti-nőgyógyászati klinika főigazgatója szerkesztésében, jelent meg a Nőgyógyászati endoszkópja, aminek a méheltávolításokat feldolgozó fejezetét én írtam, s valamennyi grafika az én munkám.- Sajnálom, de itt a vége...- Szívesen ajánlok egy fantasztikus férfiút, Nemes Miklós nyomdászt, aki ultramaraton futó, úgy tudom, kétszer futotta le a Dakar Rali távot, ő a Kadarka Futó Egyesület elnöke.

V. Horváth Mária