Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-09-18 / 37. szám
2011. szeptember 18. MÚLTÚNK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 Régi szüreti bálok Csoportkép a ’40-es évek második feléből Balázs-Kovács Sándor néprajzkutató Sárpilis című könyvéből Vajon milyenek lehettek a régi szekszárdi és környékbeli szüreti bálok? A minap erre kaphattunk választ, két idős, ámde fiatalos újvárosi hölgytől, Péterbencze Istvánnétól és Szarvas Ferencnétől, akik szívesen meséltek lapunknak a régi szüreti mulatságokról. Visszaemlékezésükben a második világháború utáni időszakot tárták elénk, 1945-től 1957-ig bezárólag, amikor városunkban még nem fesztiválnak, s nem is szüreti napoknak hívták e rendezvényt, hanem egyszerűen szüreti bálnak. Maga az esemény egy napig tartott, ez általában szombatra esett. Az édesanyák különleges, szép, magyar ruhába öltöztették a lányokat és a gyermekeket. Hintó nem volt, így a szüreti menet gyalog tette meg az utat az Újvárosi Római Katolikus Társaskör Közösségi Házától, a jelenlegi Szent István Háztól Az út a Garay tér, majd a Szent István tér irányába vitt, a Mészáros Lázár és Zrínyi utcák felé, aztán visszatértek ugyanoda, az Olvasókör épületébe. Általában délután három óra és este hét között vonultak a szüreti bálozók. A csőszleányok gyönyörű népviseletben, a csőszlegények szintén ilyen viseletben, sarkantyús csizmában tették meg az utat. A vonulókat cigány zenészek kísérték. Minden utca elején szép táncokat jártak el a párok, a bírónévaf jegyzőnével az élen. A házak előtt rezesbanda fogadta a menetet, akik addig mentek, amíg össze nem szedték a mulatság szereplőit. A mai Szent István Ház udvarán előkészítve, feldíszítve hatalmas nagy fürt szőlők lógtak ilyenkor. Az egykori szüreti szokás része volt az is, hogy az esti bálban a csősznek beöltözött legények figyelték, le ne lopják a szőlőt a mula- tozók. Akit rajtakaptak, jelképes összegű büntetést kapott, akit nem sikerült a szőlőlopáson elkapni, azt hagyták futni. A bált a szerepek alapján a bíró és a bíróné, a jegyző, valamint a jegyzőné nyitotta meg. A szőlőharang jellegzetes tárgya volt a szüreti bálnak: ezt hagyományosan két markos legény vitte, este a bálban pedig elárverezték, amelyből sok bevétele származott az Olvasókörnek. Korabeli képeink nem az Újvárosban készültek. GyimóthyL A bálok állandó szereplője volt a bíró és a bíróné Egy szekszárd-szőlőhegyi felvétel a ’60-es évek elejéről Hamvas Béla a szekszárdi borról „... Levélíráshoz is ezt a bort ajánlom. Szerelmeslevélhez persze, a viszony természete szerint mást és mást; szenvedélyes szerelemre csak Szekszárdit. Igen, a Szekszárdi. Amíg nem jártam arra, nem is volt igazi és helyes képem róla. De amióta láttam a várost a fák közé rejtőzve, fölötte a dombbal, a mesz- sze kifutó szőlőkkel, szippantottam levegőjéből, azóta tudom, hogy itt csak ilyen bor teremhet. A Szekszárdi kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz hasonítanám, erejének és szépségének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és el- képzelhetetíen édes tűzzel A Szekszárdi a lakodalom bora. Ez emeli át a menyasszonyt a házasságba. A merő tiszta Vénusz-bor. A fiatal Szekszárdit sohase keverd, de az öreget soha ne igyad tisztán, ha nem akarsz vesztedre törni.” Bormúzeum a Fürdőház utcában Metszőkés (kacor) és sajtár, daráló és szénkénegező, régi permetezőgépek és a füoxéra elleni védekezés eszközei is láthatók abban a bormúzemban, amelyet a Fürdőház utca 14. szám alatti „török fürdő’ -ként ismert érdekes külsejű épületben rendezett be a ház tulajdonosa. A korabeli présházak hangulatát felidéző fogadóhelyiségben népi bútorokat, edényeket, borokat és egy nagy szőlődarálót is elhelyeztek, az onnan nyíló pincében pedig a fent említett tárgyakon kívül számos egyéb szerszámok régi fotográfiát és egy komplett kádárműhelyt is összeállítottak ízelítőt adva nemcsak a szekszárdi, hanem más magyarországi borvidékek jellegzetességeiből is. A gyűjtemény még nem teljes, folyamatosan gyarapítani szeretnék, de már így is érdekes színfoltja Szekszárd- nak. Ä múzeum hivatalos megnyitója a g szüreti napok után lesz, de a fesztivál ide- | jén ingyenesen megtekinthető. Itt nyűt § meg lapzártánk után, szeptember 16-án s pénteken délután Forrni Ferenc p boroscímke-kiállítása is. . £
