Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-09-11 / 36. szám
12 » SZEKSZÁRDI YAS4RNAP MOZAIK 2011. szeptember 11. A Remete-búcsún Lelkiségi csoportok vezetésével szent- ségimádási órákkal kezdődött múlt szombaton délben a Remete kápolna Kisboklogasszony-búcsúja a belvárosi templomban. Délután dr. Udvardy György megyéspüspök vezetésével gya- bgmenetben indultak a hívek fel, a szép, csendes környezetben található kápolnához, ahol püspöki szentmisén vettek részt, melyet keresztúti ájtatosság és szentségimádás követett egészen estig. Vasárnap délelőtt Rózsafüzér-imádság, majd püspöki szentmise volt, amit Bíró László püspök celebrált, utána pedig hagyományos szentségi körmenet. Dr. Udvardy György megyéspüspök Bátaszéken, Vaskúton emlékeznek a szekszárdi bukovinaiak Van egy nem túl nagy, de egy-egy alkalomra mind otthonosabbá váló közösségi épület az Elektrolit Kft. Tartsay utcai telephelyének területén. Az „átalakulásról” időről időre a bukovinai székelyek szekszárdi csoportja gondoskodik, akik évente többször is itt gyűlnek össze, hogy megbeszéljék soron következő programjaikat, a tervezett kirándulásokat, s a más székely szervezetekkel történő kapcsolatfelvételt. A Szekszárdon élő bukovinai székelyek úgy, mint a többi, Tolna megyében élő bukovinaiak felmenői 1945- ben kerültek e tájékra és Baranyába. A eseményeket megelőzte egy fontos intézkedés: 1941-ben Bukovinából Horthy Miklós aktuális kormánya a második világháború alatt arról döntött, hogy bukovinai, sanyarú sorsú testvéreinket a ’4l-től ismét Magyarországhoz tartozó Vajdaságba kell telepíteni. A világháború vége felé, 1944-ben Tito véres kezű partizánjai elől azonban tovább kényszerültek menekülni a Dunántúlra, immáron harmadik „hazájuk” irányába. Történetük egyébiránt 1764-ben kezdődött, amikor Mária Terézia erőszakos sorozást elrendelve újjászervezte a székelyföldi határőrséget. Akkor több százan tagadták meg a bevonulást, amely a „madéfalvi veszedelem”-ként (Siculicidium, azaz székelygyilkosság) vonult be a köztudatba: közel 400 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le a Habsburg császári seregek 1764. január 7-én. Mindezek után több ezer székely menekült Moldvába, onnan pedig - Hadik András gróf segédletével, aki kegyelmezésükért közbenjárt - áthívták őket az akkor már török kézről osztrák fennhatóság alá került Bukovinába. Letelepedve az új, Kárpátok keleti-északkeleti karéján túli helyen, alapították meg Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Jó- zseffalva településeket. Többszöri 19. századi népesség- mozgásuk után (Arad megye, Déva, Vajdahunyad, az Al- Duna, majd 1905-től Kanada, 1924-ben Brazília) az ismert körülmények között kerültek végül megyénkbe a Vajdaságból egy Fejér megyei kitérővel a második világháború után. Tolna megyében több szervezetük létezik (bonyhádi, szekszárdi, bátaszéki), amelyek évente szerveznek kirándulásokat régi hazájukba, Bukovinába. A szekszárdi szervezet elnöke, Márton Istvánná a Székely Himnusz eléneklésével kezdődött soros ülés alkalmával lapunknak elmondta: céljuk a Bukovinában és Erdélyben maradt kopjafák, keresztek gondozása, ápolása, s új kapcsolatok kiépítése a más megyékben, országokban létező bukovinai székely szervezetekkel. Örömtelinek tartja, hogy a huszonegy alapító taghoz képest mára ötvenen segítik a szervezet munkáját. Szeptember 10-én, szombaton Bátaszékre utaznak, ahol a település székely kapujának, kopjafájának s tájházának megtekintése után ebéddel egybekötött találkozó szolgál majd a bátaszéki és a szekszárdi szervezet kapcsolatának szorosabbá tételére. Október elsején Vaskúton vesznek majd részt egy újabb találkozón, ahol a Bácskába telepítés hetvenedik évfordulójára emlékeznek. Utazásukat - sikeres pályázatuk révén - harmincezer forinttal támogatja a Tolna Megyei Önkormányzat. A hétfői ülésen bemutatták Rudolf László bátaszéki családfakutató az Áttelepülés krónikája című könyvét, amely a Vajdaságba telepítés hetvenedik évfordulójának alkalmából jelent meg, zömmel a Bonyhádi Székely Múzeum anyagaiból. A könyvhöz igényes fotóalbum is tartozik, amely az elismert Magyar Televíziós fotós, Horváth József 194l-es fényképeit tartalmazza az áttelepítésről Az esemény zárásaként több bukovinai székely népdal (Hadikfalva közepébe születtem; Bukovina, édes hazám), de a Hallo, magyar című, a világ magyarságának írt dal is felcsendült. Gyimóthy Levente Rendszeresen tartják a kapcsolatot
