Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-01-30 / 4. szám

„ SZEKSZÁRDI MÚLT ÉS JÖVŐ------------------------------------------­„É rtékmentésért” emeltek szót az alsóvárosi katolikus bálon Bíró László püspök a családok fontosságára hívta fel a figyelmet A január 22-én a Szent László Szakközépiskolában megtartott alsóvárosi katolikus bálon meg­tapasztalhatta az ember, milyen egy jól működő keresztény vallá­si közösség. Ilyenekből valaha oly sok létezett Magyarországon, s ugyanúgy virágoznának ma is, mint tőlünk nyugatra, ha hazánk megúszta volna a negyven évig tartó vallásellenes szocialista diktatúrát. A rendszerváltás óta szerencsére több közösség újraéledt és újak is alakultak. Amint a finom vacsorával egybekötött rendezvényen Naszladi Éva elnökségi tagtól megtudhattam, az alsóvárosi kör 2000 januárjában tartotta első összejö­vetelét, mely később különvált plébá­niai és báli találkozókra. Az ifjúságot is bevonják programjaikba, évente szer­veznek közös túrákat. Az egyesület el­nöke, Kovács Józsefné, Klárika megkö­szönte az elnökségi tagok tavalyi mun­káját, hiszen a 2010. év - a kórházi ká­polna felújítása és felszentelése miatt is - különleges jelentőséggel bírt az „al­sóvárosiak'' számára. Bíró László tábo­ri püspök köszöntő beszédében fel­idézte, hogy júliusban a kórházi kápol­nánál milyen örömmel haUotta a fiata­lok kérését, hogy közösen járják be a szekszárdi dűlőket, s közös karácsonyi készülődést is szervezzenek. Úgy véli, fontos lenne a fiatalok bevonása a kato­likus kör találkozóiba, biztosítva ezzel a rendszeres összejövetelek fenntartá­sát. Ezt a körvezetője, Kovács Józsefné is elengedhetetlenül fontosnak tartja, ugyanakkor a meghívottak örömmel tapasztalták, hogy a szombati bálon je­lentős számban megjelent az ifjabb ge­neráció is. Aktuális témaként Görögor­szág is szóba került hiszen a görög or­todoxok nemrég felhívást intéztek hí­veikhez. Szavaik igen elgondolkodtató­ak voltak, és sok párhuzamot lehet von­ni Magyarország elmúlt évekbeli hely­zetével Bíró püspök rámutatott, a gö­rög egyházi vezetők felhívásukban azt „üzenik”: hazájukat ténylegesen a hite­lezők irányítják, s a bizonytalanság és küzdelem érzésével tölti el őket jelenle­gi helyzetük. „Minden szellemi ala­punk, s hagyományaink lerombolása folyik” - idézte az ortodox keresztény közösség „segélykiáltását” Bíró László. „Mi is kiengedtük kezünkből saját ha­gyományainkat. A találkozás által vi­szont újra meg újra feleleveníthetjük az értékeket, melyeket magunkban hordozunk, hiszen sok minden jön ilyenkor elő a romok alól” - fogalma­zott a püspök. Felhívta a figyelmet a család fontosságára, annak helyettesít- hetetlen értékére is. Horváth István polgármester köszöntőjében a kápolna átadásának fontosságáról beszélt, és a belvárosi templom rossz állapotú mennyezeti freskói ügyében is szót emelt. De - ő maga református lévén - az ökumenikusság békés megélésére is kitért. Bacsmai László szekszárdi plé­bános is méltatta a közösséget Vélemé­nye szerint az alsóvárosiak nélkül a fel­újított Szent János és Pál kápolna belül nem lenne olyan, amilyenné vált a szombatonkénti reggeli fél 8-as, 60-70 embert is vonzó szentmisékkel! A bál vacsorával, tombolasorsolással folyta­tódott, a zenéről, a jó hangulatról pedig a népszerű GHB zenekar gondosko­dott Gyimóthy Levente Escher Károly munkásságát tanítani kellene Páratlan ritkaságok a szekszárdi születésű fotós életművében Az 1964-90-ig a Nők Lapja fotóriporte­reként dolgozó Gadányi György volt utolsó vendégelőadója a szekszárdi szü­letésű, figyelemre méltó, de mégis „is­meretlenségbe veszett” személyiségű Escher Károly fotóművészről szóló sza­badegyetemsorozatnak. A korábban fő­leg társadalmi, belpolitikai riportfotó­kat készítő, majd 2000-ig az Iparművé­szeti Főiskola vizuális kommunikáció szakán tanító Gadányi egyébiránt olyan fényképezőgépeket hozott magával a Wosinsky Mór múzeumban rendezett ankétre, melyekkel Escher élete folya­mán dolgozott A művészt személyesen nem ismerte, csupán élete utolsó idejé­ben, a Nemzeti Galéria életmű-kiállítá­sán találkozott vele. A művész halála után viszont Escher özvegye kereste meg, aki Gadányit beengedte Margit körúti lakásukba, hogy szabadon rend­szerezhesse az Escher-életművet. Eza­latt derült ki, számos kép nem ott és nem arról a helyszínről készült, amelyet a képek címkézésükön jeleztek. Ezek közül Gadányi 480 negatívot vett át át­nézésre az özvegytőL Szerinte Escher fotói hűen tükrözik korábbi filmgyári tevékenységét, hiszen fotósként is fil­mes maradt, s a képekről tisztán „átjön”, hogy a mozgást fényképezte. „Szinte halljuk a vak hegedűs következő ak­kordját, ha ránézünk egyik fotójára” - mutatott rá Gadányi. Escher újságírói, Escher Károly: Kilakoltatás (1934) fotóriporteri munkájára 1950utánnem tartottak igényt, s egy építésziroda alkal­mazta fotóskénL Az ’50es években, és azután is - életveszélyes lett volna elő­venni azon képeit, melyeket tudósító­ként fényképezett Bárdossy miniszter- elnökről, Szálasi Ferencről vagy Horthy MiklósróL Tükörreflexes géppel fotó­zott sokáig mellette az egyutas fényere­jű objektívbe „szeretett bele”: ha gépet cserélt, a csereszabatos objektívjét to­vább használta. Escher hosszú ideig fo­tózta Dőry Virág színésznőt is, aki után ízléses aktfotók maradtak fenn. Az idős művésznőt Albertini Béla fotótörté­nész hívta fel, meséljen a fotózás esemé­nyeiről, a hölgy azonban ezt elutasítot­ta, s a képek közzétételéhez sem járult hozzá. Kiderült e páratlan értékű aktfo­tók Londonban, egy szaklapban már korábban megjelentek, így kiállításuk elé nem gördülhet akadály. Bróm- olajnyomással készített, festett képhez hasonló fotói az 1910-es, 20-as években láttak napvilágot: a még meglévő tabá­ni házak, Escher apja, de Rippl-Rónai portréja vagy Escher húga. Mária „tárul­nak elénk” rajtuk, melyeket eredetiben szemlélhettünk meg A Gadányi-gyűjte- ményben egyébiránt sok száz negatív, nyomdai méretezés után visszakapott kép, kereszt- és házasságlevelek, iskolai bizonyítványok találhatók. A Nők Lap­ja egykori fotósa rámutatott nem a fo­tó oldaláról kell megközelíteni a fotóri­portert, mivel ez egy állandó, ugrásra kész állapot, sokszor nem tűr meg csa­ládot, gyereket sem. Gadányi elmondta, Escher „selejt, kidobni” címkével ellá­tott negatívjain hihetetlenül izgalmas képriportokat láthatunk a 30-as évek színészeiről közlekedési szituációkról Escher a fényképezés kezelését illetően szabadalmat jelentett be, melynek prc> totípusát a Magyar Optikai Műveknél meg is csináltatta Gadányi György la­punk kérdésére elmondta, sokoldalúsá­ga, szociális érzékenysége fogta meg őt Escher Károly életművéből „Olyan pél­dakép szakmájában, akit kőkeményen tanítani kellene!” - véli. Emberi vonásai a kézirataiból derülnek ki, melyből né­hány példányt Gadányi is őriz. Úgy lát­ja sajnálatos módon nem afelé megy' a világ hogy gimnáziumi tankönyvek lap­jain vagy egyetemi előadásokon tárgyal­ják Escher műveit, megemlítsék a nevét „Ha rá tudjuk egy két diák szemét képe­ire futtatni akkor már sokat tettünk!” - mondta a fotóriporter. Gy. L

Next

/
Thumbnails
Contents