Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-01-09 / 1. szám
2011. január 9. * SZEKSZÁRDI vasarnap MOZAIK Környezetvédelemről fiataloknak, színházi eszközökkel Interaktív környezetvédelmi drámajátékot mutattak be december 21-én Szekszárdon a Kacskaringók Virtustársulat drámapedagógusai. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. kezdeményezésére színre vitt darab nézői és közreműködői az I. Béla gimnázium és informatikai szakközépiskola tanulói voltak. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. a szelektív hulladékgyűjtés országos szintű koordinációjáért felel. Közel egy évtizede keresi azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek közelebb hozni a középiskolás korosztályhoz a környezetvédelemmel és a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseket. 2008-ban országos turnéra indította „Mi van?” című interaktív drámapedagógiai foglalkozását. A társulat azóta több mint 100 alkalommal lépett fel a darabbal különböző fővárosi és vidéki iskolákban. A tizenévesek környezeti szemléletformálása különösen fontos az ÖKO-Pannon számára, hiszen a diákok többsége néhány éven belül önálló életet kezd. A szervezet azt szeretné elérni, hogy a szelektív hulladékgyűjtés gyakorlata felnőttkorukban is a mindennapjaik része legyen. A környezetvédelmi drámajáték egy olyan tizenéves kamasz szemszögéből láttatja a világot, aki feltűnő érzékenységet, nyitottságot mutat a környezeti kérdések iránt. A történet további szereplői a globális problémákkal nem sokat törődő családtagok és a környezetrombolást megtestesítő „sárkány”. A színdarab megkísérli áttörni a generációs önvédelem falait: szándéka nemcsak futólag megszólítani, hanem megdöbbenteni, elgondolkodtatni és cselekvésre késztetni a diákokat. A történetet a társulat színészei és a diákközönség együtt alakítják, és beszélik meg. A gyerekek szabadon nyilváníthatják ki véleményüket, és ütköztethetik az előadás során vázolt nézőpontokat. A darab létrehozásában öt, a játékban négy társulati tag vesz részt Hajós Zsuzsa - író, rendező; Csordás Anett - színész-drámatanár; Urbán Zsanett - színész-drámatanár, Egervári György - díszlettervező, színész- drámatanár; Nyári Arnold - projektvezető, színész-drámatanár. A darab valódi főszereplői azonban mégis maguk a diákok. A kétórás foglalkozáson műiden alkatommal legfeljebb negyvenen vesznek részt, tanáraik csak megfigyelőként vannak jelen. Önzetlenség dobozszámra A karácsony a szeretet ünnepe, éppen ezért nagyon fontos, hogy az együttérzés és a jó szándék az évnek ebben a szakában még inkább benne legyen az emberekben. Ennek jegyében szervezték meg a Garay János Gimnáziumban immár harmadik alkalommal a jótékonysági „cipős- doboz akciót”. Pápai János főszervező elmondása szerint örül, hogy a gimnazistákban még mostanság sem kopott meg a segítőkészség, hiszen több száz doboznyi ajándékot sikerült szétosztani a szerényebb körülmények között élő 14 évnél fiatalabb Tolna megyei gyermekek között. Külön kiemelte Vajda Zsuzsannát és Mihatovics Ákost, ugyanis mindketten több mint tíz dobozzal járultak hozzá az ajándékozás sikeréhez. A december 17-ei átadáson Heilmann Józsefné, a gimnázium igazgatója, valamint Pápai János köszöntötték a megjelent gyermekeket és szüleiket. Ezután egy rövid énekes-zenés műsorral léptek fel a garays diákok, majd kiosztották az összegyűjtött csomagokat. A segédkező diákok elmondták; rendkívül megható volt látni a boldog arcokat a műsor közben és az ajándékosztás során is. A gimnazisták nagy aktivitásának köszönhetően várhatóan idén karácsonykor is meghirdetik a gyűjtést. Pekoli Miklós Szvorák Katalin: „A dalokon keresztül vallók önmagámról” A tavalyi év utolsó Léleképítőjére a ragyogó énekhanggal rendelkező Szvorák Katalin érkezett Szekszárdra, aki lemezei által 1986 óta ismert. Már 1980-ban .Népművészet Ifjú Mestere” díjat kapott, melyet azóta számos elismerés követett, többek között Lisztdíj, Hungaroton-, Kodály Zohán-díj, legutóbb pedig az Alternatív Kossuth-díj. Közvetlen, tüneményes kisugárzású lénye azonnal magával ragadott, amikor a Babits művelődési ház előtt találkoztunk. Szvorák Katalin, felvidéki születésű népdalénekes-művésznő lapunknak arról is beszélt, mennyire fontos neki a magyarsága.- Milyen sűrűn tud eljutni szülőhelyére, a felvidéki Losoncra?- Korábban havonta látogattam el, de szüleim sajnos már 6 éve nem élnek, így ritkábban utazom haza. Testvéreim családjaikkal a közelben, Füleken élnek, őket keresem fel minden családi ünnep tájékán.- Idei, a „Természet dicsérete” cíművel együtt a 21. lemeze jelent meg. Miért a népdaléneklésre tette fel az életét?- Nagyon szerettem szavalni, festeni, rajzolni, mindent, ami zömmel nem a verbalitással függ össze. Úgy látszik a Jóisten mégis más irányba „terelt”, hogy egy ilyen hanggal áldott meg. Annak ellenére, hogy nagyon irtóztam a szerepléstől amikor láttam, hogy örömet szerzek a hangommal természetes lett, hogy nekem ez az utam. Műiden ember valamilyen céllal születik, engem ebbe az irányba „küldött” az Úr. - Ön szerint mennyire fontos, hogy mi magyarok ismerjük népdalainkat?- Nemcsak ismernünk kellene népdalainkat, hanem fontos lenne az is, hogy minél többen énekeljünk. Ezekben a dalokban annyi mindenről tudunk vallani: saját magunkról örömeinkről bánatunkról Jómagam is így vagyok ezzel Korábban műiden ünnephez megvoltak a megfelelő énekek, s ismertségük több évszázadon keresztül működött. Miért ez a század legyen az, amikor elfelejtjük, elhagyjuk? Ezzel mi leszünk szegényebbek, hiszen gyógyítja a lelket az éneklés. Valamikor szó szerint léteztek közösségek. Ezek teljes mértékben széthullottak, melyeket újra kell építeni minél gyorsabban.- Mit jelent önnek a magyarságtudat?- Nehéz kérdést tett fel Aki szereti a hazáját nyelvét, s idehúzza minden gyökere, az mindennapjaiban is úgy éli meg a magyarságát, hogy tesz valami jót annak a közösségnek. Olyan helyen éltem sokáig, ahol mindennap meg kell küzdeniük az embereknek magyarságukért. Ha megszólal a Himnusz, azt nehéz szavakba öntenem. Attól a mai napig óriási érzelmi többletet kapok.-Mit érzett, mikor megtudta, hogy Alternatív Kossuth-díjra jelölték?- Azt hittem, valami tévedés. Én nem vagyok a média által felkapott ember, és a jelenlegi kereskedelmi csatornák által uralt médiahelyzetben nem az érték a fontos. Amióta ezen a pályán vagyok, próbálok minőségi színvonalat átadni a közönségnek.- A többnyelvű lemezei közt gyermekeknek szóló is van.- Igen, 2001-ben, a Hungaroton gondozásában, a Monarchia zenekarral jelent meg „Ispiláng” (ez az Ich spiel ein-ből eredeztethető) címmel egy közép-európai lemez, amelyen 10 nyelven énekelek gyermekdalokat. Rájöttem, a magyar nyelvű gyermekdalok a környező népek nyelvem is hasonlóak. Ugyanúgy éneklik a másmás nemzethez tartozó, különböző anyanyelvű kicsik a csigabiga-hívoga- tót vagy a katicabogarat. Ugyanakkor a magyar gyermekek is rá tudnak hangolódni más népek dalaira. Ilyen gyermekdal-felvételnél is látni, annyi közös dolog van, ami összeköt minket itt, Közép-Európában... Gyimóthy Levente
