Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-08-07 / 31. szám
8 VASÁRNAP HAGYOMANYORZES 2011. augusztus 7. A kézi aratásban legjobbak az országban az újvárosiak „A kaszásnak kötelező szépen dolgoznia” Sokan vannak a Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskörben, akik bizony évtizedeken át arattak kaszával, szedték a markot, kötötték a kévéket, vagy éppen kötelet terítettek. Aktív részesei voltak a kombájnok megjelenése előtti, komoly csapatmunkát feltételező, igen kemény munkával járó aratásnak. De valószínűleg remekül tették a dolgukat, s nem felejtettek, mert a belőlük verbuválódott újvárosi csapat még 2009-ben, a Duna Menti Folklórfesztivál keretében rendezett nemzetközi aratóversenyen a legjobbnak bizonyult. Az idei országos verseny rendezői, a sióagárdiak állítólag úgy indultak el, és ennek a versenyt megelőzően hangot is adtak, hogy megtörik a szekszárdi sikersorozatot az idén, de erre - fájdalom - még legalább egy évet várniuk kell... Az idén nyáron ugyanis a Ferger János (kaszás), Nádasdi Józsefné Marika (marokszedő), Ferencz Józsefné And (kötélterítő), Patai József (kévekötő), Töttős Eszterke (vízhordó) ösz- szetételű újvárosi aratóegyüttes a 8 csapatos, Sióagárdon megrendezett országos versenyen újra a legjobb lett. De oklevelet kapott a Márkvárt János (kaszás), Péterbencze Istvánné (marokszedő), Fehérné Verseghy Zsuzsa (kötésterítő), Fehér János (kévekötő) és Német Luca (vízhordó) összetételű szintén szekszárd-újvárosi csapat is. Mindkét csapat vezetője Horváth Jánosné Edit, a Társaskör általános elnökhelyettese volt. A 71 éves csapatkapitány, Ferger János kaszás olyan tempóban és precizitással dolgozik még ma is, amihez fel kell tudni nőni a többieknek, a versenyek ugyanis időre mennek. Mire a többiek egy soron leérnek, a szekszárdiak az éles versenyeken általában már a második sornál tartanak. A sióagárdi aratóversenyen- Az a helyzet, hogy a kaszásnak kötelező szépen dolgozni, mert ellenkező esetben ellehetetleníti a dolgát az utána következő marokszedőnek - avat be a részletekbe az ízig-vé- rig parasztember. - A kaszát egyébként az illető magasságához kell beállítani, a lehető legjobban élesíteni, nem szabad csapni, hanem szépen egyenletesen húzni kell, mert különben sok lesz a szemveszteség. A mi időnkben emiatt a gazda ki is állította a a sorból a csapkodó kaszást. A kévekötőnek a kévék szorosságára kellett ügyelnie, mert ez is fontos. Aztán következik a kepézés, amikor keresztbe összerakjuk a kévéket 13-as, vagy 19-es számban, a tetején van az úgynevezett papkéve, aminek a végét vissza kell csavarni. Mindig észak-dél irányba kell rakni a kévéket, északra legyen a hegye, dél felé a töve, mert általában északról jön a széf és természetesen mind a két felén le kell kötni - hallottuk a mesterségbeli fogásokat János bácsitól. Mondhatni, aligha véletlen a jó szereplés a versenyen, mert eme megszállott hagyományápolók - versenyek, kihívások nélkül is - régebb óta edzésben vannak. Van egy júliusi szombat ugyanis minden évben, amikor a helyi Aranyfürt Mezőgazdasági Kft. valamelyik erre a célra kijelölt tábláján arat régi módon a Társaskör, természetesen az ehhez illő népi öltözetben, a hozzátartozó rituáléval Immár öt éve megy ez így. Ilyenkor a Társaskör apraja-nagyjából verbuválódott csapat korhű ruhában jelenik meg a határban. Mielőtt megkezdődik a munka a brigádok számára - amelyből idén 19 állt össze - a kijelölt táblarészen, természetesen megejtik a parasztreggelit, megtörténik a szíverősítő, lélekemelő pálinkaosztás is - amiből alkalmasint a külső szemlélőknek is jut, s természetesen a munka befejezte után nem maradhat el a finom kakaspörkölt sem... Az együtt, munkával eltöltött szép nap végén pedig az idén a földesúr szerepét eljátszó Pálinkás László feleségével megáldatta a friss búzából készült koszorút és hálaadó szentmisén vettek részt az aratóbrigádok tagjaival. B. Gy. Kaszás, marokszedő és vízhordó kislány a szekszárdi aratónapon Városunkat is érintette a túra Szekszárdon koszorúztak a Rákóczi-emlékhelyeket felkereső bringások Háromszáz éve zárult le a szatmári békével a II. Rákóczi Ferenc vezette, 1703-tól 1711-ig tartó szabadságharc. Az évforduló alkalmából döntött úgy Hidvégi-Üstös Pál, hogy kerékpárral járja be itthon és a határokon túl azokat az emlékhelyeket, melyek a fejedelemhez köthetők. Július 10-én Szekszárdon, a város déli határánál lévő Béri Balogh Ádám-emlékműnél koszorúzott. Hidvégi-Üstös Pál 2004 óta szervez kalandversenyeket, valamint visz véghez világra szóló egyéni programokat (Tisza végigúszására 852 km, Tisza körbefutására 2100 km), melyeknek kiemelt területe a Felső-Tisza-vidék, az ukrán-magyar határtérség. Védelmébe vette a Tiszát és egyúttal a II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos hagyományok őrzését is felvállalta. Idei akciója keretében Rodostóból indult el a fejedelem nyomában. A sportoló - akit a szekszárdi városházán dr. Haag Éva alpolgármester fogadott - elmondta, hogy emléktúrájuk során Takár Károly kárpátaljai kerékpárossal bejárják II. Rákóczi Ferenc fontosabb csatahelyszíneit, országgyűlési helyszíneit. A túra Rodostóból indult június 29-én. A kerékpározást Mikes Kelemen szülőfalujában, Zágonban kezdték el, majd Sepsi- szentgyörgy, Hídvég, Erdővidék után következtek a holdvilági csatahelyszínek, majd Marosvásárhely, Zsibó és a Szatmári-sík, a békekötés színhelye. Szekszárdon Rákóczi brigadérosa, a város határában elfogott Béri Balogh Ádám emlékművét koszorúzták meg dr. Haag Éva társaságában, aki szalagot kötött a túrázók stafétabotjára. Az emléktúra július 23-án Tarpán zárult, a Kuruc Fesztivál keretei között, de előtte még Nyugat-Magyaror- szágot is bejárták, illetve Budapesten, a Kossuth téri Rákóczi-szobornál tartottak egy nagyobb megemlékezést.
