Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-07-03 / 26. szám
14 * SZEKSZÁRDI M$4RN4P LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. július 3. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 17. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és mis dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány élőszavaként A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) A báró tehát mindenütt ott van, ahol segíteni kell: a Zeneakadémia körül felmerült problémák megoldásában éppen úgy, mint Liszt lakásának kellő fűt- tetésében. Cosima azonban nem hiába osztozott atyja aggályaiban. Anyagi nehézségek és szervezési hiányosságok miatt, még 1875 tavaszán is úgy látszott, hogy a Zeneakadémia őszre tervezett megnyitását újra elhalasztják. Liszt ilyen körülmények között az utóbbit tartotta volna helyesnek, ezt Augusz tudomására is hozta. Pártfogója azonban erősen bízik az ügy jobbrafordulásában. „Augusz azt állítja, hogy mindent kitűnően és teljesen elintéznek a nekem megfelelő értelemben, megbecsülésemre és előnyömre” - írja Liszt Wittgenstein hercegnének. így is történt. A Zeneakadémia megnyitásának időpontját végérvényesen kitűzték. Ismét Augusz közvetítésének köszönhető, hogy Trefort miniszter Liszt kívánságának megfelelően csak a következő év elejére kéri a Mester közreműködését. íme a miniszter saját kezű aláírásával ellátott levele, amelyet 1875. szeptember 28-án, - tehát másfél hónappal a Zeneakadémia megnyitása előtt - írt Augusznak: „Tisztelt Barátom! Nagy érdekkel olvastam f. h. 25-én kelt becses leveledben Liszt Ferencről mondottakat, s igen köszönöm szíves közleményedet; belátom ugyan, hogy a nagy mesterre nézve nagyon kívánatos, hogy Rómában kellő nyugalommal s békességben végezhesse be oratóriumát, ezenkívül nagyon tudom méltányolni azt is, hogy számos tisztelői minél tovább óhajtják őtet körükben láthatni; mindazonáltal zene akadémiánk érdekét sem téveszthetem szem elől, miértis nagyon kívánatosnak tartom, hogy Liszt, amennyiben munkálkodása engedi, s ezt egészségének kockáztatása nélkül teheti, már jövő évi Január vagy Február havában jönne Budapestre...” Augusz Trefort levelét francia fordításban küldte meg Lisztnek a következő sorok kíséretében: Az Akadémia megnyitását november 4-re tűzték ki, Erkel, Volkman és Ábrányi közreműködéséveL A többi kinevezés később és ugyancsak Liszt kívánságának és indítványainak megfelelően történik meg. Azt gondolta, nem lesz fölösleges Lisztet a miniszter szándékai felől tájékoztatni, aki nem halaszthatta tovább az intézet megnyitását, melynek a költségvetését már kétszer is megszavazták. A jövő évben, 1876-77-ben lesz arra idő, hogy a körülmények szerint befejezzék a szervezés munkáját. Liszt lakosztálya érintetlen marad, kivéve a külön bejáratú próbatermet. Ő maga október 13-a körül néhány napot Budán tölt s akkor intézkedik, hogy Liszt holmija, különösen két szekrénye a könyvekkel, albumokkal zeneművekkel és koszorúkkal a hátsó szobába kerüljenek. Augusz fenti érdekes levelét keltezés nélkül és javítással ellátott saját kezű fogalmazványában ismerjük, ahhoz a levélhez csatolva, melyet Liszt 1875. szeptember 21-én írt Augusznak. Ez volt a báró válasza Lisztnek a Zeneakadémia megnyitására és az ezzel kapcsolatos teendőkre vonatkozó kérdéseire. Liszt készséggel tett eleget az Augusz által közvetített miniszteri óhajnak. 1876. február 16-án megérkezik és március 2-án elkezdi oktatói tevékenységét az ugyanabban az épületben elhelyezett magyar Zeneakadémián. Liszt negyedik szekszárdi látogatása 1876. október 21-31. 1876 októberében Liszt ismét Szek- szárdra látogatott. Két levélre szeretnénk felhívni a figyelmet, melyekben a legilletékesebbek, Liszt és Augusz, maguk szólnak e látogatásról Liszt 1876-ban a következő kedves sorokat írja Augusznak: „Legjobb emlékeim és érzéseim az Ön szekszárdi házához fűznek... Szeretnék újra ott lenni és ott szívből csevegni, muzsikálni családiasán”. Erre a levélre válaszolva a báró 1876. július 17-én újabb bizonyítékát adja Liszt iránti hódolatának és barátságának: „Drága tisztelt Barátom! Utolsó írásod szavai »legjobb emlékeim és érzéseim az Ön szekszárdi házához fűznék« régi emlékeket ébresztett bennem - első találkozásunk óta bennem gyökerező, soha nem lankadó meggyőződésemet, hogy Te Magyar- országnak ugyanaz légy; mint Perikles volt a görögöknek, Hora- cius és Vergilius a rómaiaknak, Dante és Michelangelo Firenzének és Itáliának. Legnagyobb költőnk Vörösmarty és Garay osztoztak lelkesedésemben. Neked kell a nemzet lelkét áthatni, harmóniáddal tettekre lelkesítve, egyesíteni; minap épült itt számodra a piedesztal és a miniszter adott kifejezést az ország óhajának, hogy' tanítványaidban is gyújtsd föl a Prometheus szikráját - míg saját műveid Neked és népednek a halhatatlanság koszorúját biztosítják. S ahogy leveled végén mondod »remélem, hogy 1877-ben ez az Akadémia teljes tartalmat és formát nyert«, ugyanezt a reményt és meggyőződést talákxl meg bennem is. 30 éve annak, hogy 1846- ban Szekszárdot első látogatásoddal megtisztelted - utána 1865 és 1870 mennyi állomása előrehaladásunknak! Ha a nagy bayreuthi ünnepségek végetérnek, baráti szavaidnak: »Szeretnék újra ott lenni és ott csevegni, muzsikálni szívből családiasán« eleget tehetnél és még római utazásod előtt együtt ünnepelhetnénk szekszárdi elvonultságodban a nagy művészi események emlékét. És ha még mindig az a terved, hogy házamas Bartolini művével felmagasztald, ünnepiesen elhelyezzük őt a neki szánt fülkébe. Szembe vele a te dalnokod Garay lenne: N. Vaj' idővel majd elkészíti mellszobrát. Boldogult atyám Garayt kora ifjúságától atyailag támogatta...” Erre a levélre Liszt nem is felelhetett misképp, mint a meghívás elfogadásával. Miikor a Zeneakadémia második tanévére 1876. október 15-én újra Pestre érkezik - még mielőtt komolyabb munkába kezdene - leutazik Szekszárdra - tíz napig tartó (október 21-31.) látogatásra. Ezzel fejezi ki háláját Augusz fáradozásaiért, melyek évek során, lankadás nélkül arra irányultak, hogy Liszt Ferenc úgy szolgálhassa a magyar zenekultúrát, hogy ez az adott körülmények között az ő világraszóló nagyságához mérten a legméltóbbnak látszott. A misik levél 1876. október 26-án kell amelyben Liszt Wittgenstein hercegnének számol be szekszárdi látogatásáról: Augusz hírt adott már arról hogy milyen jól érzi magát nála. Háza nagyon csendes, kényelmes, kitűnően karbantartott Jelenleg negyedszer jött ide: először 46 nyarán, azután 1865- ben a Szt. Erzsébet pesti előadása után és 70 augusztusában, a háború idején. Ez utóbbi itt tartózkodása döntötte el Pesthez való kötöttségét, amire ő egyáltalán nem gondolt - de a vox populi határozott megnyilatkozására elfogadta a megtiszteltetést és a szolgálatot. A lényeg számára a következőkben foglalható össze: Magyarországon született, tehát illő, hogy - legyen az akármilyen kevés - itt szolgáljon valamivel a zenei tehetségével Hazafiságát nem frázisokkal hanem a kötelességek gyakorlásával bizonyítja. (Folytatjuk.) Liszt Ferenc
