Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-06-26 / 25. szám

2011. június 26. SZEKSZARDROL INDULTAK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 Dr. Izsák Rita az ENSZ független kisebbségi szakértője A 192 tagállam több tucat jelöltje közül választották ki A Szekszárdi Vasárnapban 2010. április 11-én olvashatta a kedves olvasó azt az interjút, amelyben végigkísérhettük városunk szü­lötte, dr. Izsák Rita diplomata ad­digi életútját. A rendkívül tehetséges és világlátott szekszárdi lány újabb sikeréről szá­molhatunk be, ugyanis az ENSZ Embe­rijogi Tanácsa 2011. június 17-én este döntött hat emberi jogi különleges el­járási mandátum betöltéséről. A gré­mium az Emberi Jogi Tanács elnöké­nek javaslatára úgy határozott, hogy a az ENSZ kisebbségi ügyekkel foglalko­zó független szakértőjének pozícióját dr. Izsák Ritának ítéli.- Szívből gratulálunk! A legutóbbi hír az volt önről, hogy a közelmúlt­banfelállt Tom Lantos Intézetet irá­nyítja, amely emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozik a régióban. S most itt az újabb elismerő megbí­zatás...- Korábban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkárá­nak, Balog Zoltánnak voltam a kabi­netfőnöke, és jelentős szerepet ját­szottam az Európai Unió Romastraté­giájának elfogadtatásában is. A jelenle­gi pozícióért több tucat jelölt indult a világ minden tájáról, és a szoros ver­senyből alapos vizsgálat, interjúk után kerültem az első helyre.- Milyenfeladat,feladatok hárulnak önre, aki elnyerte ezt a pozíciót?- Az ENSZ tagállamának összes, az­az nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi ki­sebbségéért felelek, országok meglá­togatását kezdeményezem, jelentése­ket, sajtóanyagokat adok ki. A kisebb­ségi szakértői helyért azért is folyt nagy verseny, mert ez az egyetlen mandátum, amely külön testülettel bír, s ezzel a pozícióval az ENSZ Ki­sebbségi Fórumának elnöki tisztét is betöltőm.- Gondolom, a fiatalok között is a legfiatalabb volt ezen a megméret­tetésen?- Az ENSZ 42 emberi jogi man­dátumának képviselői között az egyik legfiatalabb vagyok, de az is megalapozhatta irántam a bizal­mat, hogy ennek ellenére sokéves tapasztalatom van ezen a területen. A kormányzati hivatali munkakö­röm előtt az ENSZ Emberi Jogi Fő­biztosa Hivatalának voltam a diplo­matája, megjártam a Balkánt, Afri­kát, ahol a kisebbségek, nők és gyermekek jogait képviseltem, va­lamint számos kisebbségi, roma jo­gi civil szervezetnek is munkatársa voltam.- Mennyi időre szól a megbízatása ezen a poszton?- Három évre, s amit fontosnak tar­tok megemlíteni, hogy az ENSZ-szak- értői tevékenységemért díjazásban nem részesülök, így továbbra is irá­nyítom a Tom Lantos Intézetet.- Ha szabad egy teljesen szubjek­tív kérdéstfeltenni. Mit érzett, ami­kor megtudta, hogy önt választot­ták erre a felelős és megtisztelő posztra?- Őszintén úgy érzem, hogy egy ki­sebbségek jogaival, sorsával foglalko­zó szakembernek ez talán a legna­gyobb megtiszteltetés, és az egyik leg­magasabb és legmegbecsültebb pozí­ció, amit elérhet. Hiszen független ENSZ-szakértőként szinte bárhova be­tekintést nyerhetek, bárkivel tárgyal­hatok, és ezekről jelentéseket készít­hetek. Ezek által valós problémákra hívhatom fel a döntéshozók figyel­mét, és talán így jelentős változásokat is eszközölhetek a kisebbségek életé­ben, legyenek azok pakisztáni keresz­tények, latin-amerikai feketék vagy etióp oromók. Sas Erzsébet Fiatal magyar kutatók csapata a lancesteri egyetemen Beszélgetés Péterfalvi Csaba szekszárdi fizikussal Péterfalvi Csaba szekszárdi fia­talemberről 1999-ben olvashat­tak a Szekszárdi Vasárnap olva­sói, amikor a Garay-gimnázium diákjaként egy Padovában rende­zett nemzetközi fizikai diákolim­piáról ezüstéremmel tért haza. Az eltelt éppen egy tucat évről kérdezem az immár fizikus Péterfalvi Csabát, aki a közel­múltban itthon járt.- Érettségi után gondolom, egye­nes út vezetett azELTE fizikus sza­kára.- Majdnem. Két évig geofizikusnak készültem, aztán szerencsémre még időben felismertem a tévedésem, és gyorsan átjelentkeztem a fizikus szak­ra. 2006-ban diplomáztam, s még ab­ban az évben elkezdtem a doktori képzést. Témavezetőm, dr. Cserti Jó­zsef ajánlott be egy állásinterjúra, az Angliai Lancaster Egyetem Termé­szettudományi Karán a dékánhelyettesnek, s 2009 októberé­ben, mint ifjú kutató kaptam állást a fizika tanszéken.- Milyen a „csapat”, amelyben dol­gozik, kikből áll, s mi a kutatásuk fő témája?- A 14 főt számláló csapatot prof. Colin Lambert vezeti, a kutatási terü­letünk pedig a molekuláris elektroni­ka. A csoportban hat magyar kutató­társammal dolgozom együtt, öt fizi­kussal és egy informatikussal Az or­szág különböző pontjairól jöttünk össze, és két kivétellel mindannyian az ELTE-n végeztünk.- Angliában... Miért nem itthon?- Ennek több oka is van. Az első a hivatásunk erkölcsi és szakmai meg­becsülésének hiánya. A másik: jó do­log világot látni, nyelvet tanulni, más embereket, kultúrákat megismerni, és egy olyan nemzetközi közegben élni és dolgozni, ahol sokat lehet ta­nulni, és egy egész életre szóló él­ményt szerezni. Távlati tervem, hogy az ott szerzett tudást és tapasz­talatot majd itthon hasznosítom. Re­mélem, a kérdésre adott első válaszo­mat akkor már másként fogalmazha­tom meg.- Közelebbi tervei?- Két évig szeretnék még Angliá­ban dolgozni, a következő állomás­nak pedig Bécset néztem ki. Ami­kor azonban már családalapításra kerül sor, mindenképpen szeret­nék hazajönni és itthon folytatni a munkát.- Visszatérve a kutatáshoz, hogy kell elképzelni azt a munkát, amit az önök csoportja végez?- Mi elméleti számolásokat vég­zünk kettős céllal: egyrészt már meglévő mérési eredményeket próbálunk megmagyarázni, más­részt pedig még el nem végzett mé­rések eredményét megjósolni. A fizi­kai kísérletek pedig vagy alátámaszt­ják a számításainkat vagy rácáfol­nak, és ezzel új számításokra sarkall­nak. Az elmélet és a mérések mindig szoros kölcsönhatásban vannak egy­mással- Amint mondta, jó dolog világot látni..- Talán a korom miatt is úgy ér­zem, hogy ha jó a társaság, a kö­zeg, amelyben élhetek és dolgoz­hatok, akkor szinte bármelyik or­szágban tudnék élni egy ideig. Lancasterben jól érzem magam, de amikor mi magyarok egymás kö­zött beszélgetünk, mindig megál­lapítjuk, hogy nem biztos, hogy le tudnánk élni az egész életünket a szigetországban.- Milyen gyakorisággal jön haza Szekszárdra?- Évente 3-4 alkalommal jövök haza hosszabb-rövidebb időre, most éppen egy konferenciára jöt­tem. A karácsonyt viszont minden évben biztosan itthon töltöm a csa­ládommal. SE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents