Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-01-23 / 3. szám

10 yasArnap ANNO 2011. január 23. A régi időkben ki a szilveszteri élményektől, ki a már új esz­tendőben hallott hírektől kó­vályog. A felvágott persze vegyes lesz, de azért reményeink szerint akad ben­ne néhány ízesebb falat is. Helyi sajtónk szeretetteljes közéleti ér­deklődésének köszönhetjük például, hogy a Tolnamegyei Közlöny 1878. ja­nuár 13-án humor gyanánt közölte az alábbi apróságot. „Egy értelmes levéL Kívül: Ezt a levelet adjak azén sze­retőmnek azért nem Írtam rá a nevit hogy ne tudják hogy ki az én szeretőm Eöcsénben. Belől: 878. Január 4 én Kedves szeretőm - - én rám ne várj mert tégedet nem veszlek el merd tegedet gugás menyaszonak neveznek és úgy csufulnak csokolak és tiszteletei gugás vö legény.” Azt persze bátran ál­líthatjuk, hogy az atyafi, aki ezzel a magvas stílussal a mai időkben akár könyvet is kiadhatna, a jelzett januári időpontban sem az írástudománytól, sem a szerelemtől nem kóválygott- ilyen locspocs időben inkább valami betegségtől szokás szenvedni. Azon­ban ennek is megvannak a tűrési és - minő meglepetés - vallási határai, leg­alábbis a Szekszárd Vidéke 1884. janu­ár 24-i száma szerint. „Egy szekszárdi református ember nem régiben meg­betegedvén, orvost hívat, ki vallására katolikus volt. Midőn az orvos elvégez­te hivatalos kötelességét, hogy pilulá- kat rendelt, melyeket ostyában kell be­venni, az atyafi ránéz az orvosra s jó so­kára kiböffenti, hogy bíz ő nem arról a részről való (t. i. ő nem katolikus, ki ostyával áldozik).” Pedig akkor meg­tudhatná, miből lesz a dicsőség növé­nye, vagyis a borostyán... No de szóviccek helyett füleljünk bele egy helyi kupiéba: hajdan ilyen is volt. Krammer Zsófia Szilveszter esti ODON DERŰ 259. Év eleji kóválygók Falusi pár (Aggházy Gyula rajza) cabaret a szekszárdi kaszinóban című 1911. január 2-án megjelent beszámo­lója szerűit Kovács Lászlóé a szöveg­írás érdeme, az előadásé pedig a ké­sőbbi jeles színészé, Bodnár Jenőé. „Fő­utcának közepében / Áll egy sor desz­ka-palánk, / Az idegen megkérdi: / Ez vesszőtelep talán? / Vagy tán téglavető­ház, / Vagy szemétlerakodó? / De a szekszárdi barátja / Büszkén kiáltja: ohó! / Ez, nézz jól oda: / Posta-palota, / Nem hiányzik más, te bárgyú, / Csak a lyuk körül az ágyú, / a többi két éve - kész. / Posta-palota: Kincstári csoda!” Most már csak azt a csodát kellene megfejteni, hogy a Szekszárd város tör­téneti monográfiája 289. oldalán miért szerepel 1908-ban elkészült épület­ként „a Posta és Távirda (így!)”? Igaz, ugyanitt említik az 1910-ben épült pol­gári leányiskolát is (Széchenyi u. 2.), A kabaré látogatói (Linek Lajos rajza) amely úgy látszik, száz év alatt megun­ta az ácsorgást, s az utóbbi időben nemcsak kapuit, hanem egyre intenzí­vebben a falait is igyekszik megnyitni. Talán ezzel akarja finoman jelezni: az egykori szakmunkásképző utódjában visszaszorult - a kőművesképzés. E tárgytól már csak egy ugrás a kő s an­nak bányája. Ennek környezetében né­mi külön hasznot jelentett az illegáli­san beszerzett fűtőanyag bár ez Ls oko­zott némi kóválygást a Tolnavármegye és a Közérdek 1913. január 20-i híre szerint. „Mórágy községben B. P. e hó 6-án lakószobájában a fűtött kályhára tett száradni két darab fagyos dinami- tot. Az a kályha tetején meggyulladt, s az éppen ott tudoskodó (!) Schneider Andrásné a fején és arcán súlyosan megsebesült.” Lanius Excubitor Ódon időben JANUÁR 17-ÉN 105 éve, 1906- ban borunkat a Monarchia nagy­követe mutatta be Japánban. 75 éve, 1936-ban elhunyt Kemer Ede selyemtenyésztési felügye­lőnk, szakíró. JANUÁRIJÁN 125 éve, 1886-ban halt meg szülöttünk, Garay Alajos pap, költő, próza- és drámairó. JANUÁR ÍJÉN 90 éve, 1921-ben született Mészöly Miklós író, díszpolgárunk. JANUÁR 20ÁN 105 éve, 1906- ban elhunyt Háry Ede, helyi nép­bankigazgató. Szülöttünk, Dicen- ty Dezső kezdte A műtrágya a szőlőben című cikksorozatát. JANUÁR 21-ÉN 110 éve, 1901- ben született dr. Hadnagy Albert: öt évtizedig legendás igazgatója volt a levéltárnak. 80 éve, 1931- ben született dr. Szabópál Antal megyei tanácselnök, díszpolgá­runk. JANUÁR 22-ÉN 110 éve, 1901- ben elhunyt Piszter István: Ame­rikában tanulta a szivarkészítést, még 1848 előtt üzemet létesített itt. 30 éve, 1981-ben tért Urá­hoz Boda József református lel­készünk. JANUÁR 23ÁN 125 éve, 1886- ban elfogadták Wittinger Sándor polgári iskolánk bővítésére ké­szült tervét. EVANGÉLIUM Az ökumenikus imahét záradékául: Mindenki Júdása „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a ti­zenkettőtől: „Vajon ti is el akartok menni?” Simon Péter így felelt: „Uram kihez mennénk? Örök élet be­széde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.” Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.” (János evangéliuma 6,66-71) „Jézus pedig monda néki: Barátom,..." (Máté evangéliuma 26,50) Amikor Jézus Júdást elhívta, ponto­san tudta, ki ő. Amikor megbízta őt tanítványai pénzével, tudta róla, hogy áruló. Miért hívta akkor el őt? Mert ahhoz, hogy Isten ránk vonatkozó céljait elérjük, szükségünk van bizo­nyos fajta kapcsolatokra. Mert ho­gyan tanulsz meg kitartónak lenni? Problémákon keresztül! És a meg­bocsátást? Átverés, cserbenhagyás és árulás által! Amikor Mária azzal di­csőítette Jézust, hogy balzsammal kente be a lábát, Júdás a szegények­ről való gondoskodás álruhája alatt leplezte igazi motivációját - kapzsi­ságát. Nos, semmi új nincs abban, hogy néhány ember azok közül - akikért minden áldozatot meghoztál - lesznek az elsők az életedben, akik cserbenhagynak téged. Isten beenged olyan embereket az életed­be, akik jóknak látszanak, de amint időt töltesz velük, Isten meg fogja mutatni igazi cselekedeteik mozgató­rúgóit, hogy életed ne kerüljön rossz vágányra. De Jézus miért hívta Jú­dást „baráf-nak? Azért, mert Isten szemszögéből nézve azok, akik óv­nak a „nagybetűs ÉLET-től”, ezzel nem segítenek nekünk. Míg azok, akik annyi fájdalmat okoznak, hogy emiatt Istenhez fordulunk, ezzel to­vábbsegítenek minket az Istentől ki­jelölt célunkhoz. Mutass nekem egy sikeres Józsefet, és valahonnan a múltjából mutatok neked: (1.) egy „barátof, aki kútba dobta; (2.) egy „barátof, aki hazudott róla; (3.) egy „barátof, aki elfeledke­zett róla akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mégis nélkü­lük nem jutott volna el a trónig. Ra­gadd meg ezt az alapelvet, ezt a krisz­tusi törvényszerűséget, és meg fogja változtatni az életedet! Ezen az ökumenikus imahéten mi olyan sokat imádkoztunk ezért a vilá­gért, ami minket körülvesz, és a ben­ne élő embertársainkért, hogy telje­sedjen ki benne és bennük jobban Isten akarata, de örülök, hogy a leg­fontosabb az maradt, hogy BEN­NEM (és remélem, hogy mindenki saját magára értette!) teljesedjen ki jobban az Isten akarata! Ezért ha van egy Júdásom, azt jelenti, hogy van egy keresztem, és ha van egy ke­resztem Krisztusért, amit Ő határo­zott meg nekem, és én ezt kész va­gyok önként felvállalni, mint ahogy Péter tette vallomásában és később a cselekedeteiben, azt jelenti, hogy van feltámadásom! Ezért amikor meglátom a Júdásomat közeledni, képes leszek ezt mondani: „Itt jön az én öreg barátom!” Papp Barnabás, baptista lelkipásztor

Next

/
Thumbnails
Contents