Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-08 / 18. szám

10 * SZEKSZÁRDI 1ASARMAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. május 8. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 9. „Ebben a dolgozatban a Tolna Me­gyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonat­kozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levél­tár nagyérdemű, elhunyt igazgatójá­nak hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeietetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelke­zésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatko­zásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítések­re, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag ki­választásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális ke­gyelettel vállalkozott arra, hogy' dr. Hadnagy Albertnek a címben meg­határozott témakörét, s ezzel a té­makörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-leve­lek, a Liszt-irodalom és korabeli saj­tótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel el­lássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Al­bert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy ér­tékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Ta­nulmányok Tolna megye történeté­ből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozatII. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-em­lékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lá­nya, eb: Gutái Miklósáé hozzájárulá­sával folytatásokban közöljük, tisz­telegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Liszt második látoga­tása Szekszárdon Hétfő, szeptember 4. (Folytatás az előző számból) Reggel hallottam, hogy jó Abbénk a szo­bájában zongorázik, azután lejött az ebédlőbe, hogy mamával a következő étrendet állítsák össze: (Leves) előéte­lek, Szardínia, kaviár, dinnye, hal (süllő), Marhahús káposztakörettel, Nyú (pecse­nye salátával, Édestészták, Desszert. Reményi hozzáadja:8 Hegedűhúrok parmezánnal, Virágcsokrok, Vihar- Offertórium, BreyeneyertőL Ebéd előtt a szalonban találtam a mi kedves Cosimánkat és a mamát. Cosima fényképeinket és albumain­kat nézegette és Dőry Karolina9 ver­seit olvasgatta, majd az ő sajátos kel­lemével sok nagyon érdekes dolgot mesélt nekünk. Ebéd után, mialatt az Abbé a többi úrral a verandán kávé­zott - óvodás gyermekek jelentek meg kertünkben. Felvonulásukat Cosimával és az Abbéval a verandá­ról néztük végig. Egy a gyermekek közül kis alkalmi beszédet mondott, a többiek zenéltek, doboltak stb. Nemzetiszínű szalagos díszükben büszkén meneteltek. A kedves Cosima ezen nagyon jól mulatott. Ebéd után papa, Rosty, Bülow, Remé­nyi és Plotényi a szőlőbe mentek. Cosima mamával és Helénnel a me­gyeház kertjében sétáltak, ahol meg­látogatták Dőrynét és lányát, Karoli­nát. Ezalatt az idő alatt Liszt a szobá­jában zongorázott és oly kedves volt, hogy engem és Midet behívott magá­hoz, hogy hallgassuk őt: Chopin-da- rabokat és másokat adott elő. Este a szalonban ő és Bülow két zongorán játszották el a „Todtentanz” „Danse macabre” c. remek Liszt-művet. Va­csora után Bülow Liszt valóban nagy­szerű spanyol rapszódiáját szólaltat­ta meg. Játéka a lehető legjobban kö­zelíti meg nagy mesterének, Liszt­nek előadó tökélyét. Szeptember 5. kedd. Reggel Cosima, aki semmi hírt nem ka­pott gyermekeiről, a Münchenben ma­radt három kis lányáról (Danielláról, Blandineről, Isoldáról) sürgönyözött Wagnernek.10 Ebéd előtt az Abbé rész­leteket játszott Missa Solemnis-ébőL Ebédnél több felköszöntő hangzott el, ami nagyon tetszett Cosimának. Ebéd után Cosima és mama velünk a kert­ben sétáltak. Az óvodás gyerekek is ide jöttek. Cosima nagyon kedves volt hoz­zájuk, a kicsinyek minden mozdulatát érdeklődéssel kísérte. Egy fehérruhás lányka szőlővel telt kosarat nyújtott át az Abbénak e szavakkal: Szekszárd kis lánya szőlőt hoz a zene királyának! Az Abbé jószívvel fogadta kis ajándékát, és homlokon csókolta a kislányt, akit Má­riának hívtak. Ezután én és Helén fel­mentünk Cosima szobájába, ahol együtt olvastuk Karolina egy balladáját. Cosi készséggel írta be nevét albuma­inkba. Este az Abbé Reményivel a „La Nőtte”11 c. gyönyörű szerzeményét ját­szotta, majd két szép legendát: „Assisi Szt. Ferenc prédikációja a kis madarak­hoz” és „Paolai Szt. Ferenc a hullámo­kon járva” címűeket adta elő.12 Csodá­latos e két szerzemény. A kis madarak éneke gyönyörűen jut kifejezésre. Az Abbé e két művét Cosimának ajánlotta. Különösen hatásos és nagyszerű a vi­har rombolása, mialatt Szt. Ferenc átkel a hullámokon. Ezután az Abbé Schubert „Die Waldesnacht’ c. dalát ját­szotta, papa énekelt, s ez­zel nagy örömet szerzett Lisztnek, aki különösen dicsérte a „Du liebst mich nicht” zenéjét, s nagyon kedves és igen vidám volt.13 Az estét Lisztnek egy plébános unokatestvé­rével14 és Emmert úrral töltöttük együtt; utóbbi eljátszotta az Abbé előtt „Vihar” c. szerze­ményét. Reményi még ezen az estén egy ma­gyar művet játszott, amit a nagy mesternek már a Monte Marion bemutatott, s ami na­gyon tetszett Lisztnek. Folytatjuk. Liszt Ferenc Lábjegyzetek 8. Reményi ekkor sem tagadta meg mindig tréfára kész, hamisítatlan bo­hém természetét, ami Lisztnek néha - minden elismerése és barátsága ellené­re - bosszúságokat is okozott. 9. Dőry Karolináról nem tud az iroda­lomtörténet. Azok közé a művelt asszo­nyok közé tartozhatott, akik a század német romantikája hatására szenve­déllyel verselgettek, írogattak, hárfáz- tak, zongoráztak. 10. Ebbenazidőben Cosima és Bülow há­zassága már felbomlóban volt ami azu­tán 1867-ben amikor Cosima nyíltan át­pártolt Wagnerhez - teljes szakításhoz ve­zetett A házaspár szekszárdi együttléte eb­ből még mit sem sejtetett: Cosima még gondosan őrizte a külső látszatot 11. „La Nőtte”, a zenekarra írt „Trois Odes Funebres” második tétele, eredeti­leg az „IIPensiero” c. zongoradarab ki- szélesítéséből született. Anna naplója szerint Liszt mind ezt az utóbbit mind egy hegedű-zongora átiratát (Reményi­vel) ott náluk előadta. A zongorára írt „La Nőtte” kézirata a weimari Liszt Múzeum tulajdona, de a hegedű-zon­gora átirat sorsáról semmit sem tu­dunk. Annyi bizonyos, hogy ez a Liszt­mű megszületett. Ezt a tényt - amit An­na naplója elsőnek igazol -, Lisztnek egy Mihalovich Ödönhöz intézett levele is megerősíti. Eszerint Liszt a hegedű­zongora átirat kéziratát Reményinél hagyta, s kéri Mihalovichot hogy vegye magához ezt a kéziratot és küldje el ne­ki Weimarba, mert ígéretéhez híven Wilhelmynek akarja továbbítani. Kü­lön kiemeli, hogy a kézirat elküldését ne bízza Reményire, mert komissziók teljesítésében utóbbi nem éppen meg­bízható. Weimar 1872. április 18. (Br. ung. S. No. 233) Valószínűnek látszik, hogy mikor Lisztnek évek múlva eszé­be jut a kézirat holléte, Reményi ezt már nem tudta előteremteni. 12. A két Szt. Ferenc legendát Liszt Szek- szárdra jövetele előtt, augusztus 29-én, a Redoutban tartott hangversenyen játszotta először nyilvánosan, 1866- ban jekntek meg Rózsavölgyinél Pes­ten és Heugelnél Párizsban. 13. Augusz a kis házi hangversenyen, kedvenc zeneköltőjének, Schubertnek „Du liebst mich nicht” c. dalával vett részt Jól választott, mert Liszt külön ki­emeli a dal szépségét. 14. Liszt unokatestvére, Vetzko Antal a Tolna megyei Bedeg község plébá­nosa, egy általa szerkesztett magyar egyházi énekgyűjtemény kéziratát hozta el Szekszárdra Lisztnek, azzal a kéréssel hogy nézze át a kéziratot és mondja meg róla a vékményét. „Vetzko egy Sexard környéki (!) falu plébánosa” - írja Liszt Wittgenstein hercegének - „Tanult ember és jó hír­nek örvend. Már előbb Pestre jött en­gem meglátogatni és tegnap reggel ér­kezett ide. Ma gyóntam nála és a 7 órai miséjén meg is áldoztam. Szer­dán, szeptember 6. (1865) Sexardon Augusznál ” (Br. VI. No. 90.) - Liszt Vetzko kéziratát magával vitte Rómá­ba és igen kedvező ajánlással küldte vissza Augusz címére azzal a kérés­sel hogy őjuttassa el Vetzkonak, mert „a postai közkkedés Róma és Bedegh között nem ihkti őt túlzott bizalom­ra. ” (L-Ä N. 53 ) Vetzko nem érte meg munkája megjeknését. 1869-ben, 49 éves korában meghalt és Liszt ajánló sorai már csak a naki kántor Kaposy György „Egyetemes Szerkönyv”-ének előszavaként láttak napvilágot (1870). (Br. ung. S. No. 140a)

Next

/
Thumbnails
Contents