Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-01 / 17. szám

1 2011. május 1. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK , SZEKSZÁRDI TASARNAP Meg lehet tanulni dönteni Dr. Andriska István: „Ma már a sarokcsonttörésesek nagy része nem lesz nyomorék” Legutóbbi beszélgetésünkkor Wéber Panni tanárnő, a közismert idegenvezető azt ajánlotta, hogy a baleseti sebész, dr. Andriska Ist­ván osztályvezető főorvossal be­szélgessünk az azonnali döntés- hozatalról, az állóképességről, a folyamatos szakmai fejlődésről és természetesen gyermekeiről.- Amikor időpontot egyeztettünk, említette, hogy éppen szabadnapos lesz, s Decsről jön, ahol egy jó isme­rősévelpelenkázót készítenek Esz­ter lánya júliusban érkező kisba­bájának.- így van, de mielőtt válaszolnék, gratulálok Mártához, a két hete szüle­tett kisunokájához. Az unoka nagyon nagy büszkeség!- Nagyon kedves és őszintén köszö­nöm. Tehát következzék a ,fából jtelenkázó”.- Szeretek fúrni-faragni, mindig bar­kácsoló ember voltam, ami biztosan közrejátszott abban is, hogy baleseti sebész lettem. Tinikoromban Buda­pesten, az akkor sem gazdag Vasasban vitorláztam. Legalapvetőbb volt, hogy magunknak kellett a hajókat javítgatni, faragni, festem, csiszolni... a kötélverés­től a faesztergáMsig mindent megta­nultunk. Akkoriban Budapest és Sió­fok között negyven forint volt a retúr­jegy. Szombaton suli után felültünk a félkettes vonatra, délután már lent edzettünk, vasárnap pedig irány haza. A nyarakat jórészt a Balaton mellett töl­töttük, természetesen megfelelő fel­ügyelettel és edzővel- Szóval kitanulta az asztalossá­got, meg minden mást Most éppen a Jjelenkázó készül- Édesanyám, amikor mi születtünk, csináltatott egy kádra tehető, roppant praktikus pelenkázót, ami végigment a generációkon és az éveken, mígnem köl­csönadtuk egy ismerősnek, akinél tönk­rement Ezért most csinálom az újat- Kérem, mutassa be feleségét, lá­nyait és az unokáit!- Boldogan. Feleségem, Gyöngyi a szájsebészeten műtős szakasszisztens. Az öt lány közül Ildi a legidősebb, ő or­vos és két gyermeke van: Misi négy, Ro­zi két esztendős. A tanárnő, Timi kö­vetkezik, majd Eszter, a végzett közgaz­dász, aki jelenleg jogra jár, dolgozik és várja a babát. Őt Zsófi követi, aki har­madéves joghallgató, az ötödik - legfia­talabb, de legmagasabb - lányom Eme­se pedig közgázra jár, elsőéves. Na­gyon büszke vagyok rájuk. Hogy mi mindenért, azt nem sorolom föl, mert az „elvinné” a teljes terjedelmet.- A fúrás-faragást viccesen össze­hozta a baleseti sebészettel Igazi­ból miért ezt választotta?- Mert itt volt állás. Csóró egyetemis­taként az ajánlatokat áttanulmányozva a szekszárdi kórházzal kötöttem társa­dalmi ösztöndíj-szerződést. Igaz, hogy Budapesten éltünk, én mégis Pécsen végeztem, mert édesanyám szülei ott éltek. A téli hónapokban segítenem kellett nekik, mert a tüzelőt már nem tudták fölhordani, amit több más mel­lett természetesen vállaltam, ráadásul nem voltak egyedül... Válaszolva kérdé­sére, a szerződés megkötésekor négy állásajánlat volt De mivel tényleg sze­rettem barkácsolni, szerettem, ha vala­mi elkészül, jól összepasszol... tehát a szimpátiától és a szubjektív okoktól ve­zérelve ezt választottam. Úgy gondo­lom ma is, hogy jóL- A baleseti sebészek munkájában milyen szerep jut a kreativitásnak?- Komoly, ahogyan a manualitásnak is. Nagyon szeretem a szakmámat, de tagadhatatlan, hogy ennek is vannak rossz oldalai hogy csak a gyakran érke­ző agresszív részegekkel való „küsz­ködést” említsem. Azt mondom, ha az ember a munkájának mondjuk, negy­ven százalékát örömmel szépen és al- kotóan végezheti, az már jó, ha rabszol­gamunkája hatvan százalék, az még el­fogadható. Szerencsénkre, nálunk ezek az arányok megvannak.- Az azonnali döntéshozatal meny­nyire nyomasztó?- Ez nagyon fontos kérdés, ami számtalanszor fölmerül a különböző megbeszéléseken. Nálunk kitérő, vagy halogatható döntés nincs. Mi így szoci­alizálódtunk. Sokakkal együtt a kór­bonctanon a nagyhatású tanító em­bert, Romhányi professzort hallgat­tam, aki számtalanszor hangsúlyozta, hogy meg lehet és meg is kell tanulni dönteni. Ennyi gyakorlattal és tapaszta­lattal magam is ezt állítom. A lényeg, hogy legyen az ember birtokában megfelelő ismeretanyag és ismeret­mennyiség, akkor biztonságosan tud döntést hozni. Pályám elején bizony én is rohantam a röntgenfilmmel az idősekhez... ma már hozzám jönnek a fiatatok. Ahhoz - elődeimtől, Sólyom­vári és Hulin főorvosoktól megtanul­tam - ragaszkodom, hogy minden reg­gel az előző napi felvételek megtekin­tésével és a műtétek átbeszélésével ala­pos megvitatásával kemény kérdések­kel kezdődjön. Ez akár komoly szak­mai fórumként is felfogható.- Műthet az is, aki még nem szak­vizsgázott?- Hogyne, felügyelettel Ebben is li­berális vagyok.- A baleseti sebészeknél is megosz­lanak a kedvelt, illetve kevésbé kul- tivált műtét-típusok?- Hát persze, vannak testhezállób­bak, bár jó színvonalon valamennyit el kell tudni végezni, s nem lehet válogat­ni. De arra figyelek, hogy az osztályon kire milyen műtétet bízok. Itt jegyzem meg hogy például a baleseti sebésze­ten folyó munka, az új módszerek be­vezetése tekintetében Szekszárdnak nem kell, és soha nem kellett szégyen­keznie.- Röviden az állóképesség fontos­ságáról- A négy-öt órás műtétek sokat ki­vesznek az emberből Még operáció nélkül is elég lenne ennyi időt végigáll- ni hét-kilenc kilós ótomköpenyben... Tehát fontos fenntartani a jó kondíciót.- Alig hihető, hogy szinte nincs su­gár- és traumapótlék. Az ügyben a Magyar Orvosi Kamara nem tud valamit tenni? Beleértve önt is, hi­szen a MOK Tolna Megyei Területi Szervezetének az elnöke.- Az említett pótlékokat a bruttósí­táskor beolvasztották, most mindössze húszezer forint traumapótlékot ka­punk a négy évvel ezelőtti fellépésünk eredményeként. Az összeg egyszerűen sértő. Hozzáteszem, hogy nekünk se munkaidő-, se nyugdíjkedvezmény nem jár, noha közvetlenül a sugárban dolgozunk, hogy helyre tegyük a törött csontot. A szekszárdi kórház becsületé­re legyen mondva, az önként vállalt túl­órákat az országosnál jobban honorál­ja! Igaz, sok pénze nincs, de a gesztus és az igyekezet figyelemre méltó.- Egy kicsit még „kamarázzunk”!- Most ismét kötelező a tagság ami fontos és hasznos. A hivatásrendi ka­maráknak van értelmük a szakmai és továbbképzési véleményezés tekinteté­ben, de a szakmai érdekvédelemben is. Sajnos, Magyarország olyan területe­ken is túlpolitizált, amelyeknek közük sincs a politikához. Sajnos, a rendszer- váltás óta minden kormány ellenzék­nek, ellenségnek tartotta az orvosi ka­marát, faragták a jogosítványokat, a vé­leményezési jogot Ha fellépek az or­vos, vagy a beteg érdekében, akkor konfliktusba kerülök az önkormányzat­tal, a finanszírozóval... Gyakran evidens dolgok miatt is konfrontálódnunk kell.- Korábban egyszer úgy fogalma­zott, kinyitották az osztályt.- Törekvésünk, hogy minél több ha­zai és külföldi kongresszusra, tapaszta­latcserére és műhelygyakorlatra eljus­sunk. Kollegáimmal együtt számos szakmai előadást tartottunk. Itt Szek- szárdon pedig sikeresen indítottuk be a tudományos szakmai életet. Működik a Tolna Megyei Baleseti Alapítvány. A kevéske bevételből - most is nagyon várjuk az adók egy százalékát! - első­sorban a beteg érdekében növeltük az osztály komfortját, sőt, vásároltunk egy olyan - még ritkaságszámba menő- műszert, ami hathatósan segíti a sa­rokcsonttörés helyreállítását így már a sarokcsonttörésesek nagy része nem lesz nyomorék.- Ki legyen a következő riporta­lany?- Szívesen olvasnék Bolvári János al­ezredesről és a Szekszárdi Rendőrkapi­tányságon általa vezetett közlekedés- rendészeti osztály munkájáról külö­nös tekintettel arról hogy élték meg a generációváltást. V. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents