Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-04-17 / 15. szám
2011. április 17. ÉRDEKŰ? BEMUTATJUK 11 VAÜhnip A gyerekek lelkét faragta Wéber Panni: „A vágyaimat és a lehetőségeimet mindig szinkronba tudtam hozni" A Vízmű SE vezetőedzője, Paszler József olyan nyugdíjas pedagógusra voksolt Wéber Panni személyében, aki szerinte a legismertebb szekszárdiak egyike. Paszler tanár úr sok minden mellett méltatta a tanárnő hihetetlen vitalitását és családcentrikusságát. Javaslatát egy olyan „képpel zárta”, amint a nagymama vidáman teker kempingkerékpárján, amelyen két-három unokáját is „szállítja”...- Milyen gyerek volt kiskorában? Nagyon jó, vagy csintalan, szorgalmas, vagy igyekezett elodázni a feladatokat?- Meggyőződésem, hogy az ember habitusát a gyermekkor határozza meg. Egy bácskai faluban nőttem fel, szüleim nagyon igényes emberek voltak. Ez azt is jelenti, hogy öcsémtől és tőlem is megkövetelték, hogy sokat olvassunk, és jól tanuljunk. Igényességüket igazolja, hogy olyan jó középiskola- | ba írattak bennünket, ahol latint és q művészettörténetet is kellett tanul- | nunk. Az olvasás és a magyar nyelv sze- retete, valamint a szorgalom belém ivódott, s elkísért a pályaválasztásig, sőt £ azon is túl Ugyanis magyar-orosz-dél- szláv tanári diplomát szereztem.- Igazán remek választás volt, gondolok a későbbi idegenvezetői ténykedésére is.- így igaz. Elsősorban azért, mert a sorstól nagy ajándékot kaptam: egy részt, hogy a vágyaimat a lehetőségeimmel mindig szinkronba tudtam hozni, másrészt, egész életemben olyan munkát végezhettem, amely egyben a hobbim volt. Annak külön örülök, hogy magyart taníthattam... Hiszen a gyerekek nem születnek azonos készségekkel, de valamennyi gyereknek - akár jó, akár gyengébb képességű - szive van. Egy szép verset, egy szép novellát rendre sikerült minden gyerek szívéhez eljuttatnom, ez munkám során folyamatosan sikerélményhez juttatott. Pedagógusként külön örömet jelentett, hogy a magyar olyan tárgy, aminek tanítása során a gyermeklelke- ket faraghattam, miközben a legjobb emberi tulajdonságaikat erősíthettem.- Miből táplálkozik legendás teherbírása?- Elsősorban a kötelességtudatomból fakad Nemigen emlékszem olyanra, hogy diákként, később tanárként felkészületlenül mentem volna az iskolába. Szintén otthoni örökség a magam körüli rendszeretet.. Hátterében pedig munka áll, hiszen a környezet és a család rendben tartása, helytállás a munkában, vagy a társadalmi feladatok ellátása nem pottyan csak úgy az ember ölébe.- Emlékszem, több városi testületben is dolgozott már akkor is, amikorfiai még iskolások voltak.- Szerencsémre jól gazdálkodtam az időmmel, jól szerveztem az életem, s végeztem mindazt, amit a sors rám mért. Hogy mi segített mindebben? Az eredmények, a sikerek mindig motiváltak, sőt doppingoltak, s erőt adnak, adtak a továbbiakhoz. Mindebben fontos tényező a jó erőnlét, az állóképesség. Családomban mindig fontos szerepet játszott a sport. A rendszeres úszás, a kerékpározás, sőt a síelés a mai napig meghatározza az életemet, ami fizikálisán kondiban tart- A gyakorlóiskolából ment nyug díjba. Önben ez nem okozott törést, bár tudom, hogy e tény életritmusán netn igazán változtatott.- Hatvanévesen vonultam nyugdíjba, egy „ciklus” végén, azaz elballagtat- tam egy nyolcadik osztályt. Új csapattal már nem akartam kezdeni. Közben éreztem, irányt kell váltanom. Akkor már volt három unokám, majd még kettő született. Megfogalmazódott bennem, csöppet sem akarok kimaradni az életükből, mert ezeket az esztendőket nem lehet visszahozni. S ha már annyi kisgyermek fejét simogattam az iskolában, éppen az enyémeket ne dédelgessem? Döntésem jónak bizonyuk, hiszen a mai világban a fiatal anyukáknak bizonyos fokig nehezebb, mint annak idején nekünk vök, ugyanis nehéz megtartaniuk a munkahelyeiket, ezért is elkél a segítség. A legszebb és legaranyosabb szolgálat az unokák „pesztrálása”. Visszakanyarodva kérdéséhez, nyugdíjaztatásom azért sem okozott törést, mert szeretett kollegáimmal a mai napig sem szakadt meg a kapcsolatom.- Most akkor gyerekezzünk és uno- kázzunk! Kétfelnőttfia van.- Igen, Tamás és Gábor. Tamás pedagógus lett, majd gazdasági másoddiplomát szerzett, jelenleg egy céget igazgat. Szekszárdon lakik, s egy közeli városban dolgozik. Három gyermekük van: a fiúk kiskamaszok, Ádám 14, Péter 13 esztendős, Kata pedig 6 éves. Gábor fiam környezetmérnök, egy nagy cég munkatársa, s Diósdon élnek. Nekik két gyermekük van: a nyolcéves Soma és az öt esztendős Lili.- Mesél az unokákról?- Akár holnap reggelig. Persze, mindenki elfogult a saját unokáival, s ez így van jóL Az enyémek? Nem is tudom, kinél mit is emeljek ki... Csodálatos gyerekek. Okosak, fogékonyak, nagyon klasszak, a sportban is kiemelkednek, ketten nagyon muzikálisak, a fiúk talpraesettek, a lányok szelídek, al- kalmaz.kodóak, ugyanakkor megvan bennük a szükséges vagányság.- Annyira jó látni az elégedett boldog mosolyt az arcán! Gondolom, ez akkor is „marad", ha az idegen- vezetésről beszélgetünk.- Marad, bizony. Az idegenvezetés akkor kezdődött, amikor a fiaim anynyira megnőttek, hogy már nem volt szükség a mindennapos szolgálatra, mint kicsi korukban. A megmaradt szabadidőmmel szerettem volna okosan és hasznosan gazdálkodni. Átgondoltam a dolgot: idegen nyelveket beszélek, az irodalom és a történelem nagyon érdekel, az utazás pedig mindig lételemem volt. Mindezt egyetlen szakma fogja össze, az idegenvezetés. Egyéves intenzív kurzuson megtanulva a szakmát, egyre több megbízást kaptam. Számos európai és Európán kívüli országot jártam be, minden alkalommal újabb élménnyel gazdagodtam. Az idegenvezetés pedig hasonlít a tanításra, mivel más népek kultúráját, történelmét, művészettörténeti értékeit mutatom meg az érdeklődő csoportnak, ami - szerintem - egyfajta ajándékosztás. S ez nem csupán annak jó, aki kapja, hanem annak is, aki adja. Ezért soha nem fáradtan, megtörtén érkeztem haza, hanem az érdeklődő tekintetek emlékével.- A városban találóan „Prága-sza- kosként” is emlegetik... Érdekel, hogy mielőtt először idegenvezetőként csoportot vitt akár Prágába, akár Rómába, bárhova, járt már az adott helyszínen?- Hát hogyne, gyakran az úgynevezett bejáró túrák alkalmával. Prágát nagyon szeretem, és azokat az országokat is, ahol szláv nyelveket beszélnek. Az idegenvezetés örömöt ad, de vannak nehézségei is. Például rendre heterogén csoport verődik össze: az egészségi állapotukat, a korukat, az intelligenciájukat, tárgyi tudásukat, érdeklődési körüket és még sok mást illetően. Nem a városok bemutatása okoz gondot, hanem az, hogy arra a pár napra az embereket viszonylag homogén csoporttá szervezzem. Ebben sokat segítettek nekem pedagógusi végzettségem és tapasztalataim. Olyan jó látni, mikor az út végén az utasok egymást átölelve címeket, telefonszámokat cserélnek.- Mert elégedettek, s örülnek. Önnek mik jelentik az örömök forrásait?- A legmeghatározóbbakat sorolom. A szülői háttér, a jó család, a gyerekek, majd az unokák okozta boldogság, a jó társ, a jó munka és a jó baráti kör. Szent Ágoston fogalmazott így: „Ahol szeretet van, ott nincs teher”.- Legközelebb kit mutassunk be az olvasóknak?- A baleseti sebészt, dr. Andriska István osztályvezető főorvost. Faggassa az azonnali döntéshozatal vállalásáról, az állóképesség szinten tartásáról, a folytonos szakmai fejlődésről, no és a gyerekszeretetrőL V. Horváth Mária
