Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-04-17 / 15. szám

2011. április 17. KÖZÉRDEKŰ SZEKSZÁRDI jrmjj m flfft reqyeniemieKezeges! Tisztelt Szekszárdiak! Városunk szeretné emlékezetes­sé tenni a Magyarországon és a határon túl élő nemzettársaink magyar állampolgárrá válását. Ezért amennyiben magyarlakta testvérvárosainkban - a vajdasági Óbecsén, a te- mesközi Lúgo­son és Facsádon - , továbbá Erdély­ben, a Felvidé­r'r a Béla király téri katolikus templombánj a szüreti napok keretében! ken, Kárpátalján, a Muravidéken, hetnek több ezer emberrel. A vagy a világ bármely részén élő rokonaik, vagy barátaik a közeljö­vőben kívánnának magyar állam- polgári esküt tenni, honosítási ké­relmükön jelöljék meg Szekszárd városát. 2011. szeptember 17-én, a Szekszárdi Szüreti Napok kere­tén belül a belvárosi katolikus templomban tartandó ökume­nikus istentisztelet során vehe­tik át az állampolgárságot igazo­ló okiratot, majd az új magyar ál­lampolgárok a szüreti napok fel­vonulójaként együtt ünnepel­honosítási kérelmükkel hoz­zánk fordulóknak minden admi­nisztrációs segítséget meg­adunk, ám a 3-4 hónapos ügyin­tézési határidő miatt fontos, hogy legkésőbb május 15-ig je­löljék meg Szekszárd városát az állampolgársági eskü letétel­ének helyszíneként. Az eljárás menetéről részletes információkkal a Polgármesteri Hivatal Hatósági Irodáján Parrag Ferencné anyakönyvvezető szol­gál az alábbi telefonszámon, vagy e-mailen: TeL: 06/74 504-162 (külföldről: 0036 74/504-162) E-mail: parrag.kati@szekszard.hu Horváth István, Szekszárd város polgármestere Legyen Ön is részese a nemzet együvé tartozásának! Felavatták Baka István portrészobrát A gyerekek elviszik a verseket világszerte A költő szobrát a képünkön jobbról látható dr. Haag Éva és Fetzer Györgyi avatta fel (Folytatás az I. oldalról) Kis Pál István tanár-költő szintén sze­mélyes emlékeit idézte fel hiszen nép­művelőként és tévésként többször ta­lálkozott vele. Majd az ezer szállal Szek- szárdhoz kötődő költő verseiről szólva kifejtette, hogy hetedik-nyolcadikos di­ákoknak tartott előadásain azt tapasz­talta, a fiatatok érzik és értik a költemé­nyeket, tehát nagy bátorság azoktól akik azt mondták: Baka István költe­ményei nem gyerekeknek valók. Azt kérte a jelenlévő diákoktól, s üzente azoknak, akik nem lehettek ott az ün­nepségen, hogy a vigyék a Baka-verse­ket szerte a világba. Amikor Farkas Pál szobrászművész lépett a mikrofonhoz, úgy fogalma­zott elvei szerint a szoboravatón ne az alkotó, hanem maga az alkotás „beszél­jen”. Most viszont fordult a dolog, ezért ő kettejük barátságáról szólt, majd Baka belső világáról amit remé­nyei szerint visszatükröz a szobor. Vé­gezetül annyit mondott, hogy Baka István visszatért Szekszárdra, amit oly szépen az angyalok városának neve­zett. Néma csend uralta az iskola előt­ti teret, amikor leleplezték a portré­szobrot, amely valóban visszatükrözi költőnk belső világát. Arca beragyog­ta a kis parkot, s akik őt személyesen ismerték, emlékeikben „elkapták” a visszahúzódó, szerény Baka István arcvonásait, sőt, meglátták a parányi mosolyt is szája szegletében. S most külön fejezetben méltassuk a nagy igényességgel összeállított színvonalas műsort. Az iskola diákjai jól értették Baka sorait, de a költészet napja tiszteletére elmondott Pilinsz­ky, Reményik vagy Babits verseit is. Minden mondatot fegyelmezetten, meggyőző erővel igen felkészülten adták elő, s korosztályukra általában nem jellemző visszafogott eleganciá­val tolmácsolták a költők gondolatait. A kiskórus produkciója is remek volt, ahogyan minden „megmozdulás”, ami ezen az emlékezetes délutánon történt. Hogy mindez elsősorban me­lyik pedagógus munkáját dicséri? Fetzer Györgyi igazgató, az ünnepség háziasszonya határozottan jelentette ki: csapatmunka volt ez a javából. V.H.M. BAKA ISTVÁN: Itt Itt minden gyom örül a délnek, hogy nem kell másra vetnie parányi árnyát. E vidéknek hokan se lennék semmije. Minden bokor magának térdel esdvén az Istentől esőt, s ha küld - kuporgatja a tócsák ezüstfilléreit a föld. S azt is tudom, mindegy' e tájnak, leszek vagy nem leszek jelen; csecsemő arcáról a légy: elröppen emlékezetem. Csontjaimmá szikkadt magányom nem mállik szét soha e földben, - a kiürült jövőbe lépek mégis, hogy sorsommal betöltsön.

Next

/
Thumbnails
Contents