Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-01-16 / 2. szám
SZEKSZÁRDI 2011. január 16. Kispál, Kiscsillag, Kossuth-díj... A népszerű zenekar decemberben a Szekszárdi Est Caféban lépett fel Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz volt, illetve a Kiscsillag jelenlegi énekes-gitá- ros-basszusgitáros-dalszerző- szövegírójával a 2010. december 17-i Kiscsillag-koncert előtt beszélgettünk a Szekszárdi Est Caféban.- Mindenekelőtt gratulálok a Kos- suth-díjhoz! Hogy látod, mindenki megelégedéssel és elismeréssel fogadta, hogy megkaptad?- Úgy látom, hogy az előttünk levő generáció számos művészét bosszantja ez a díj, de nekem ez tetszik, szerintem ez kifejezetten szórakoztató. Egyébként szemtől szembe nyílván nem mondják, hiszen általában olyanokat kapok, hogy persze megérdemeltem, de azt nem tudom, hogy ők megkérdezték-e maguktól, hogy megérdemeltem-e. Valószínű, hogy azt mondják magukban, hogy nem, de nekem azt mondják, hogy igen. Megmondom őszintén, amikor kaptam eg)' értesítést arról, hogy lesz valami ilyesmi, eldöntöttem, hogy ezzel nem fogok foglalkozni, és rájöttem, hogy ez nagyon jó, mert feleslegesen okoztam magamnak kellemetlenséget korábban, számos alkalommal azzal, hogy elolvastam a lemezkritikát, meg a kommenteket, hogy például „ez már miért nem takarodik el...”, meg ilyeneket, és ez nagyon megviselt. Nemrég beszélgettem Kiss Tibivel a Quimbyből, egy közös Budapest Báros fellépésen, és láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Azt mondta, hogy tényleg érdekelték ezek a dolgok az új lemezükkel kapcsolatban, hiszen ezen dolgoztak hosszú ideig. Aztán megjelent egy kritika, ami olyan amilyen, de az a mocsoközön, ami utána zúdul, az nagyon ijesztő. Én meg azt mondtam neki, hogy a megoldás a következő: legközelebb elolvasod a kritikát és azután nem húzod lefelé a kurzort!- Mielőtt megkaptad a díjat, gondolkodtál rajta, hogy esetleg visz- szautasítod?- Nem. Egyáltalán nem. Egyébként utólag hallottam pletykákat, hogy milyen motivációk voltak e mögött, hogy azok, akik döntöttek, miért hozták ezt a döntést. Nagyon érdekes háttértörténeteket tudok, de ez valószínűleg nem tartozik a nyilvánosságra. Majd azok, akik ezt eldöntötték, úgyis elmondják, ha akarják.- A Pécs 2010 Európa Kulturális Fő városa program kapcsán eleinte úgy tűnt, hogy viszonylag nagy szerepet vállalsz majd a dolog népszerűsítésében. Aztán mégsem lett így.- Még 2005-ben, amikor Pécs elnyerte az EKF-et, egy barátom több interjút is készített - többek között velem is - arról, hogy mit várunk tőle, mitől félünk, stb. Én most ezt így utólag visszanéztem és az volt a jó, hogy tulajdonképpen megigazultam, mert akkor azt mondtam, szerintem olyan lesz, hogy minket - kvázi helyi művészeket - úgy fognak használni, mint a kalapos bokrétát: ha kell kitűzik, ha nem, akkor leveszik. És ez is történt. Amiért én picit megorroltam az EKF-re az az, hogy bizonyos esetekben, mondjuk úgy, hogy nem voltak velem szemben túl barátságosak. Több ilyen eset is előfordult, de én ezeket nem szívesen hangoztatom. Mindenesetre nagyon szomorú dolog volt végignézni, ahogy ezt az egészet így elbarmolják. A végén már csak arról szólt az egész, hogy melyik épület lesz kész és melyik nem.- A Kispál-búcsú kapcsán készült egy mozifilm, ami a napokban került a mozikba.- Azt gondolom, hogy ez egy ilyen kísérleti...- ...de sajnos Szekszárdra nem ért ide.- Ez úgy működött, hogy lehetett jelentkezni, és nyilván egy mozis felmérte, hogy az ő városában műsorra lehet-e tenni. De volt például olyan hely - Debrecen, Nyíregyháza - ahol simán vetíteni kellett volna, hiszen ezek erős városai voltak a Kispálnak, és mégsem tűzték műsorra. De nagyon aranyosak voltak az emberek, próbáltak szervezni maguknak vetítést. Ez elsősorban az egyes moziüzemeltetők vállalkozó kedvétől függött, hogy látnak-e benne fantáziát. Igazából ez egy kezdeti modell is volt. Akik kitalálták ezt, arra gondoltak, hogy úgy is lehet fűmet forgalmazni, hogy a közönséget, főleg web kettes felületeken mozgósítják. Ennek két előnye is van: nem kerül túl sok pénzbe (inkább sok munkába), és nem kell azokat a médiafelületeket igénybe venni, amelyeket a hagyományos filmforgalmazás megkíván. A premier napján ötezren nézték meg a filmet, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon sikeres debütáció volt.-A búcsúkoncerttel egy kicsit talán egy korszak is lezárult, mintha egy generáció is búcsúzna valamitől, ami több, mint egy zenekar.- Én azt hiszem, hogy ennek már pár éve vége lett. Annak a fajta mentalitásnak, annak az attitűdnek, ahogy mi zenéltünk, ahogy mi csináltuk a dolgainkat, vagy bizonyos értelemben annak, ami a mi generációnkra volt jellemző. Vagy egyszerűen csak, ahogy mi nem tudtunk megújulni úgy, ahogy szerettünk volna, úgy tudatosult bennünk - bizonyos értelemben -, hogy most van vége. Nekünk hosszan elnyúló fiatalságunk volt. De benne van az is, hogy az MR2-nek köszönhetően a műfaj bekerült a mainstreambe, benne van az is, hogy egy csomó olyan zenekar született, ami a Kispál nyomdokain indult el, és Kispál-számokat vagy olyasmiket írtak.- Ez egyébként téged zavart?- Egyáltalán nem. A popzene végül is abból él, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Egyébként az is látszik, hogy klubokba a mi generációnk már nem nagyon jár. Emlékszem, voltam Görögországban, ott hajnali egykor a falu apraja-nagyja kint volt az utcán, a kocsmákban együtt ültek az öreg bácsik a húszéves fiatalokkal. Nálunk sajnos nincs meg a hagyománya az ilyenfajta éjszakai életnek.- Végül, egy közepesen frappáns átkötéssel élve: te viszont még mindig itt vagy az éjszakai életben. A Kiscsillaggal- Persze, de nincs is ebben semmi különös, hiszen színpadon lenni egy kábítószer. Én igazából a Kispállal voltam úgy, hogy ezt így le kell tenni, ez egy nehéz teher, mindenki vár valamit, nehéz az elvárásoknak megfelelni. Úgy éreztem, hogy már olyan, mint egy hátizsák, amit csak cipel az ember. A Kiscsillag Üyen értelemben más, nincsenek akkora elvárások, szabadabban lehet csinálni. polgártomi A szekszárdi fiatalok is jól ismerik Lovasi András zenekarát
