Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-04-03 / 13. szám
10 * SZEKSZÁRDI ¥A$4RN4P LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. április 3. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 4. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyekttel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témaköréé s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt az eredeti terveknek megfelelően 1846. október 13-án valóban megérkezett Tolna községbe, ahol a hajóról mozsarak durrogása között szállt ki. Innen Augusz kocsiján nagy ünneplés mellett vonult be Szekszárdra az Augusz- kastélyba. Este a helybeli lövészegyesület tagjai és az ifjúság fáklyás zenével köszöntötték. A következő napokban látogatásokat tettek a vármegye előkelőségeinél. Egy ilyen látogatás Hő- gyészen, október 15-én id. Apponyi György kastélyában majdnem szerencsétlenséggel végződött. Erről a balesetről Frankenburg Adolf lapjában, az „Életképekében B-aláírással a következőket olvashatjuk: „A napokban majd szomorú sors érte Liszt urat. Ugyanis Augusz Antal Alispányunkkal, kinek ezen nagy férfiú ittlétéé a nyert műélveket, s némely sinlődő intézeteink pénzalapján tett segélyt köszönhetjük, szomszéd Viczay s Apponyi grófoknál lévén, hazafelé jöttükben egy árokba dűltek, sérülésük azonban, hála Istennek, nem volt tetemes, s éji kalandoraink a kocsiból kieviczkélve, minthogy annak helyrehozásáról szó sem lehetett, egy közellevő molnár rázós kocsiján döcögtették be Szekszárdra a világ legdrágább Liszt jét.” A művésznek szerencsére csekély horzsoláson kívül semmi baja nem esett. Liszt első szekszárdi hangversenyét 1846. október 18án tartotta, Tolna vármegye székházának dísztermében. Ez a koncert az egykorú „Értesít- vény” szerint egészen szokatlan időben, déli 12 órakor kezdődött. A Vármegye úri és polgári közönségén kívül a szomszéd megyékből is tömegesen jöttek a hangversenyre, de legalább százan nem tudtak bejutni az épületbe. így Liszt még aznap este újra végigjátszotta programját azok előtt, akik a délelőtti hangversenyre nem kaptak jegyet. A fellépésére vonatkozó irodalom egyes téves közléseket is tartalmaz, amelyeket nem hagyhatunk megjegyzés nélküL Nem felel meg a tényeknek az az állítás, hogy a hangverseny után néhány nappal tartott vármegyei közgyűlésen a nemesség arra kérte a főispánt, nevezze ki Liszt Ferencet Tolna vármegye táblabírájává. Ilyen indítvány nem történt és a Művész táblabírósága a közgyűlésen szóba sem került. Akadálya az ügynek nem lett volna, hiszen Augusz a vármegye főispánjával, Ürményi Józseffel jó viszonyban volt. Valószínű, hogy a soproni példát követve egyesek gondoltak erre a megtiszteltetésre és ennek híre hagyo- mányszerűen fennmaradt. Tény azonban, hogy Liszt soproni táblabírói kinevezését nem követte egy hasonló szekszárdi kinevezés. Egy másik közlemény arról szól, hogy a hangversenyen Salamon Elek- né, szül báró Palochay Kornélia versekben dicsőítette az ünnepelt művészt. Ez sem felel meg a valóságnak. Egy Augusznéhoz intézett levélben Salamonná éppen azon kesereg hogy a családjában uralgó betegség miatt nem lehetett jelen a hangversenyen. Salamonná levelét Paksróf 1846. október 20-án írja. Szíve mélyéből sajnálja, hogy nem láthatta és nem hallhatta Lisztet. Férjét lenyűgözte mind az alkotó géniusz, mind az ember. Elmesélte Liszt végtelen szerénységét, kedves és barátságos magatartását. Ez azt a reményt kelti benne, hogy a mindenütt dicsőséggel és diadallal övezett művész szívesen fogad el tőle egy jelentéktelen Tolna megyei levélkét. Kéri azért Augusznét, nyújtsa át Lisztnek a verssorokat, amelyeket ő a Mester első pesti hangversenye ihletére írt. Boldoggá tenné, ha Liszt szívesen fogadná e verssorokat Glücklich! wer die fliehenden Gestatten Verwandter Seelen klar und schnell gewahrt Den Geistesgenuss den er von fern erhalten, Im Herzen treu und sinnig aufbewahrt Ihm lächelt wenn die Wirklichen entschwunden Ein reiches Bild von schön erlebten Stunden! A Művész Szekszárdról való távozása után Augusznak írt levelében sajnálkozik, hogy szerencsétlenségére ezt a kis verset csak elutazása pillanatában kapta meg. Ezért Auguszt kéri, tolmácsolja Salamonnénak mély háláját. Reméli, hogy személyesen is megismételheti nagyrabecsülésének kifejezését. Liszt Augusz és Petrichevich Horváth Lázár kíséretében 1846. október 24-én hagyta el Szekszárdot, hogy eleget tegyen a pécsi meghívásnak. Útközben Nádasdon, Scitovszky János pécsi püspök, a későbbi esztergomi érsek nyári lakában szálltak meg. Itt írt Liszt először magyar szövegre. A szekszárdi Garay János „A patakhoz” c. költeményére komponált férfinégyest a pécsi dalárda számára. Liszt szekszárdi hangversenyének és látogatásának jelentősége nem a szereplés nagy sikerében rejlik: erről az egykorú, sok szólamra bomló tudósítások bőven beszámolnak. Ha ezt a nagy sikert Liszt magyarországi kapcsolatai szempontjából tekintjük, különös jelentőséget nyer. Ugyanis Szekszárd volt az első kis magyar város, ahol Liszt személyes érintkezésbe került a magyar vidéki társadalommal, sőt magával a néppel is. Hangversenyének itt is olyan nagy sikere volt, hogy ez különös erővel rádöbbentette arra, hogy itt nemcsak a nagy művészekhez szokott művelt közönség ünnepli őt, hanem a vidék lakossága is megérti és magáénak vallja művészetét. Felismerte, ízig-vérig Magyar- országhoz tartozik, alkotásaival az egész magyar nemzetet kell szolgálnia. Éppen ezért nem véletlen, hogy az előbb említett levélben azokat a sorokat idézi, melyeket barátjának, Seydlitz György bárónak is írt: „Az összes művészek között én vagyok az egyetlen, aki egy büszke hazát, büszkén vallhat magáénak. Míg mások fáradtan vesződnek a szűkkeblű közönség sekély vizein, én egy nagy nemzet nyílt tengerén szabadon vitorlázom előre. Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.” Csapó Vilmos jóakaratú túlzással azt állítja, hogy Liszt majdnem minden második évben ellátogatott Szekszárdra, s itt heteket, sőt hónapokat töltött. Lisztnek Auguszhoz írt levelei bizonyítják a legjobban, hogy - bár többször emlegeti Szekszárdot - ő maga az 1865-ig terjedő időszakban nem járt itt. Első látogatása után írt levelét is hosszú szünet követi, s csak 5 év múlva 1851-ben veszi fel újra a fonalat e szavakkal: „ha emlékeim nem csalnak, ezt az írást mindenek előtt úgy fogja felismerni, mint hálás vendégének és olyan barátjának írását, aki ragaszkodik önhöz.” 1853-tól már sűrűsödik a levélváltás, s különösen egymás párt- fogoltjainak kölcsönös megsegítése, és Liszt művészi tevékenysége körül forog. Liszt soraiból kiderül, hogy 1846-ban Szekszárdon fogalmazta meg először azt a magyar rapszódiát, amely azután végső megformálásban - mint Vili. Rapszódia - 1853-ban Augusznak dedikálva jelent meg. A közbeeső levélszünetek a legkisebb mértékben sem csökkentették Augusz érdeklődését Liszt életútja iránt. Ennek a vonzalomnak tanúbizonyítékai minduntalan feltűnnek feleségéhez írt leveleiben. 1847. július 2- án Pestről közli, hogy a korponai kaszinóban kezébe került az Allgemeine Zeitung híradása, mely szerint „Liszt megérkezett Konstantinápolyba, és a szultán azonnal megérkezése után kihallgatáson fogadta.” 1853. június 30- án újra Lisztre fordítja a szót, amikor nagy hozzáértéssel számol be feleségének a pesti zenei eseményekről Kétszer is hallotta Milánóik) Teréziát Liszt óta senkinek az előadása nem hatott rá annyira, mint a nagy hegedűművésznő játéka Egy másik levelében (1853. május 26. Pest) Hans von Bütow pesti szerepléséről emlékezik meg „Bülow hétfőn játszik először magyar színházban. Liszt hallatlanul kedvező ajánlásának ellenére sem hiszem, hogy itt sikert fog aratni..” Folytatjuk
