Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-03-20 / 11. szám

2011. március 20. MÚLTÚNK YA& szekszárdi JINAI p fel _____ Ár vaságtól boldogságig Dr. Szenczi László matematikus memoárkötetéről „Életem jelentős szakaszairól kí­vánok írásomban beszámolni. Ar­ról, hogyan jutottam el árvasá­gomtól Istentől kapott küldetése­im teljesítésével a boldogságig”. A fenti idézet megfogalmazója 2002 júliusában, egy mátrai gyógykezelés során vetette papír­ra először a nehezen indult, há­nyattatásoktól sem mentes, de idős korára családi boldogságban beteljesült életének legfontosabb és legmegindítóbb eseményeit. A könyv elkészült, s nemrég, 2010-ben a Babits Kiadó gondozásában jelent meg „Árvaságtól boldogságig” címmel. A cím hűen tükrözi viszontagságokkal teli életútját, amelynek legfontosabb eseményeit a szerző 17 éves korától naponta feljegyezte, s melyekből me­rítve visszaemlékező kötete napvilágot látott. Már a borító is szembetűnő. Szenczi László árvaházi társának tus­rajzán egy férfi látható, aki vigyázón fog s vezet egy kis árva gyermekeket, Isten tenyerén, átsegítve őket az élet viszontagságain. A férfi övén a felvidé­ki „Béthel árvaházi mozgalom” felira­tát is észrevehetjük, melyhez az a kiskoszmályi árvaház is tartozott, ahol a szerző nevelkedett. A Garay-gimnázi- um egykori, szép kort megért, ámde életerős, s mindig vidám igazgatóját a jeles matematikaprofesszort, dr. Szenczi Lászlót saját elmondása szerint egy valami éltette a háború alatt, és a kommunista időszak vallásellenes idő­szakában is: mindig vele volt Bibliája, s az Úr Jézus, aki sem az 1945-ben nyu­gatra indított, németek által irányított kényszerkatonai szolgálat alatt, sem a Rákosi-éra vallásüldözése közben nem hagyta el A feleségével 56 éve boldog, vallásos házasságban élő Szenczi Lász­ló nagy szeretettel fogadott hajóházi la­kásában könyve bemutatása kapcsán. A számítógépet, internetet még idős kora ellenére is kitűnő lendülettel és ér­zékkel kezelő matematikus lapunknak elmondta: a felvidéki Bátorkeszin szü­letett, s 1928-ban - közel félévesen - vesztette el szüleit: előbb édesanyját, majd pár hónapra rá apját. A héttagú család még idősebb, 18-20 éves testvé­rei által sem volt anyagilag biztonság­ban, így került két fiútestvérével előbb a kiskoszmályi, majd a komáromi árva­házba, elválasztva két másik, beretkei árvaotthonba került testvérétől Kisúj- falun élő nővéreitől, Máritól és Bözsi­től is elszakította a sors, hiszen csupán 15 évesen ismerhette meg őket. Talál­kozásuk leírása megrendítő élményt nyújt már a kötet első oldalain. A kiskoszmályi közösség, ahol Molnár Mária, a Távol-Keleten munkát végző misszionáriusnő is szeretetteljes láto­gatást tett, erősítette lelki életét. Ké­sőbb a komáromi Timóteus árvaház­ban megélt kulturális élet, s nevelőjük, Csukás Zsigmond tiszteletes úr hitbe­li felkészítése, aztán az árvaházból 16 évesen kikerülve a könyvesbolti ta- nonc időszak, valamint a cserkészmoz­galom által adott vallásos belső fejlődés megélése mind-mind Istenhez közeli életét készítették elő. Tizenhét évesen, 1944 decemberének karácsonyán az­tán, a nyugodt évek után tragikus ese­mény következett be: elhurcolása Ko­máromból németországi kényszer ka­tonai szolgálatra, majd a keserű tapasz­talatok, melyek során Bibliája, s a Csu­kás tiszteletes úr és árvaházi társai által írt, lelkileg megerősítő levelek tartot­ták meg hitében. A csehországi tábori hányattatások, a meneteltetés közben egy kegyetlen német százados halálos fenyegetése, az angol-amerikai front közeledésénél a német elbocsátólevél, vagy, mikor 1945 májusában, Reuten- kranzban egy amerikai, magyarul be­szélő tiszt őt és német egyenruhában lévő társait nem hadifogolyként vette át, hanem civilként engedte el őket a lengyel menekülttáborba, s a helyi pol­gármesterhez küldte tiszta civil ruhá­ért... Mindez utóbbi csoda is, Isten sze- retetének és csodatételének köszön­hető a szerző szerint. S valóban. A Csehországon át történt hazaút, mely az elbocsátó árvaházba vezetett, a Stósz fürdői tüdőszanatóriumi kezelés, majd később a ’47-es felvidéki magyar kitelepítések megélése, a helyi magyar továbbtanulási lehetőség híján, a cseh­országi elhurcolástól félve csónakkal szökés a Dunán Magyarországra, hogy aztán a pápai Líceum és Tanítóképző Intézetben folytathassa tanulmánya­it..., felsorolni is hosszú. Ezen esemé­nyek szerencsés megélése is Isten kö­zelségét bizonyítják sorsában - véli a szerző. De ugyanez mondható el a szá­mára a református egyház által jutta­tott lelki és anyagi segítségről, vagy, amikor a 1952-ben, a Szegedi Tudo­mányegyetem matematika-fizika sza­kán egy „mindenható” oktató ki akar­ta őt és társait zárni az egyetemről templomba járása és Biblia-olvasása mi­att, ám ezt 200 hallgatótársának össze­fogása, kiállása akadályozta meg! Szenczi tanár úr keresztyén nevel­tetésben részesítette gyermekeit is, s feleségével, Vilma nénivel kötött há­zasságkötésük 50 éves évfordulóján, 2006-ban „mindenért hálát adtak Is­tennek, és áldását kérték szövetségük további erősítésére”. A könyv napjain­kig bezárólag „viszi” a csodás életutat. A tanár úr a továbbiakban tervezi, hogy az eddig egyházi lapokban és az interneten megjelent írásait egy újabb könyvben dolgozza feL A mostani kötet támogatói közt megtaláljuk Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatát, a Tolna Me­gyei Önkormányzatot, a Szekszárdi Református Egyházközséget, a Tolnai Református Egyházmegyei Tanácsot, Rácz József dunaszentgyörgyi espe­rest, valamint Balázsi Zoltán szekszár­di református lelkipásztort. Számos magánszemély is hozzájárult a szép, igényes borítójú kötet megjelenteté­séhez. Érdemes hát beszerezni ezt a felvidéki Fazekas László püspök elő­szavával ajánlott, izgalmaktól sem mentes, lelki épülésre alkalmas, szép írást! Gyimóthy Levente A jövőről tanácskoztak Kézilabda-régióközpont lesz Szekszárd Az elmúlt 15 év eredményessége és sportdiplomáciai lobbija is szerepet játszik abban, hogy a Magyar Kézilab­da-szövetség Szekszárdot szemelte ki az elkövetkező években létrehozan­dó regionális képzőközpontok egyik bázisának. E törekvés keretében már­cius 11-én a szekszárdi városházán ta­lálkoztak politikai, sport- és intéz­ményvezetők az Ambrus Péter-kézi­labdarégióból. A megyei szövetségek elnökei, főtitkárai, helyi sportiskolák intézményvezetői érdeklődve hallgat­ták Firnicz Józsefet, az MKSZ után­pótlás-igazgatóját az elképzelésekről. Varga Jenő TMKSZ- és UKSE-elnök, aki egyben az MKSZ utánpótlás-bi­zottságának elnöke örömmel üdvö­zölte a megjelenteket, akik közt ott volt Hadházy Sándor országgyűlési képviselő, a parlament sportbizott­ságának tagja is. A szakmai konzultá­ciót további egyeztetés követte Hor­váth István polgármesterrel a város szerepvállalásáról. Ismerve a elkötele­zettségét a kézilabda iránt, biztosak lehetünk abban, hogy a kezdeménye­zés tovább erősíti Szekszárd szerepét a sportágon belül. UKSE Filmklub a plébánián A családok éve jegyében március 20- án, vasárnap 16.00 órakor Az eskü című, 83 perces filmet vetítjük a belvárosi plébánián. Egy férjnek felesé­ge könyörtelen betegségével kell meg­küzdenie. Fordulóponthoz érnek,ekkor dől el, hogy házasságuk darabokra hul­lik,vagy úgy fogják szeretni egymást, mint még soha. John ekkor érti meg, mi is az igazi jelentése az oly sok évvel azelőtt fogadott esküjének. Szeretettel várjuk a házasokat, házasságra készü­lőket és minden érdeklődőt. A belváro­si plébánia és a Házas Hétvége Közös­ség szervezői. A belépés díjtalan.

Next

/
Thumbnails
Contents