Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-03-20 / 11. szám
LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. március 20. imsáRMAP Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 2. „Ebben a dolgozatban a Tolna megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy' és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy' dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre." A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozatII. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Folytatás az előző számból Liszt századik születésnapjának alkalmából a Budapest Hírlap 1911. január 8-i számában többek között a következőket olvashatjuk: „Nehéz a felelet arra a kérdésre, hogy vájjon Liszt Ferenc alakja, munkássága és élete be vane már állítva úgy, amint ezt a nagy szellem, e termékenyítő hatásában páratlan energia, s ez a jóságában és nemességében eléggé soha meg nem becsülhető ember megérdemli? Ismerjük-e műveit? Hatalmas lelkének megnyilatkozásait, műit átfogó, megértő, megmagyarázó agyának ragyogó műveit? Ismerjük-e működését ez országban, a helyet ahonnan kiindult, Az egykori Augusz-kastélyban ma a Liszt Ferencről elnevezett zeneiskola működik ahová visszavágyva hazatért? Megvarinak-e magyarban az ő írásai, hogy szellemi közkinccsé legyenek? Össze vane gyűjtve minden adat, minden anyag, ami reá vonatkozik s ami hazánkban található és rá emlékeztető?” Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendők alatt a magyar nemzet sokat törlesztett a felsorolt adósságokból. Nemcsak elszórtan megjelent cikkek és tanulmányok, de alapvető kiadványok is igyekeztek az előbbi kérdéseket feldolgozni. Ami a helyi vonatkozásokat illeti, Szekszárd város és Tolna megye még nem rótta le tartozását Liszt Ferenc emléke iránt. Az írásbeli dokumentumok feldolgozásában jelentős Csapó Vilmos úttörő munkája. Liszt születésének 100. évfordulója alkalmából (1911) saját költségén adta ki a művész Augusz Antalhoz írt 117 levelét. Csapó magyar és német kiadásban jelentette meg művét, még pedig olyan módon, hogy a leveleket mind a két kiadásban csak eredeti nyelvükön, azaz német és francia nyelven közli, míg a könyv címe, az előszó, az „Emlékeimből” c. bevezető és jegyzetek az egyik kiadásban magyar, a másikban német nyelvű. Utóbbi kiadás megkönnyítette a munka külföldi elterjedését, de a magyar kiadásban a levelek lefordításának mellőzése, tartalmuk szélesebb körű megismerésének nagy mértékben gátat vetett. Csapó kiadványa bevezetésében Liszttel kapcsolatos személyes élményeit, emlékeit tárja elénk. Megtudjuk, hogy 1865 nyarán Rómában ismeri meg a Mestert, amikor Augusz ajánlólevelével kopogtat Liszt Monte Marion levő kolostori lakásán. Ezután Pesten is találkoznak, s Csapó Vilmos családjával együtt csakhamar Liszt szíves vendéglátói és barátai közé tartozik. Ezek a személyes érintkezések a szem- és fültanú sok értékes adatközlését tették lehetővé, de adósunk maradt azzal a pontossággal, amely elengedhetetlen feltétele egy tudományos szempontból is hiteles kiadásnak. Csapónak nem is volt más szándéka, mint hogy az akkor még Augusz Antal unokájának, báró Schell Józsefné született gróf Sigray Klárának birtokában levő teljes levélanyagot - a nagy értékű Liszt-dokumentumokat - megmentse a feledéstől vagy az esetleges elkallódástóL A tartalmi feldolgozását, kommentálását, amely történeti szempontból és elsősorban magyar vonatkozásaiban rendkívül gazdag és értékes anyagot tárna fel - Csapó a zenetörténészekre hagyta. Sajnálatos, hogy így, e levelekből az a számtalan esetben bizonyítható történeti tény, miszerint Liszt állhatatosan ragaszkodott újonnan megtalált hazájához, és, hogy egyszer s mindenkorra félreérthetetlenül magyarnak váltotta magát-, mind a mai napig kiaknázatlan maradt. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez a nagyértékű levélgyűjtemény milyen mértékben járul hozzá Szekszárd zenetörténeti jelentőségéhez. Liszt Szekszárdra címzett 117 levelének jelentős részében szól a kis várossal kapcsolatos személyes és művészi ügyeiről. Már magába véve ez a tény is beírta Szekszárd nevét a hazai és a nemzetközi zenetörténet lapjaiba. Ezen az alapvető írásbeli emléken kivül a Tolna Megyei Levéltár még sok olyan levelet és iratot rejteget, amelyek Liszt életével és művészetével közvetlenül vagy közvetve összefüggenek. Ide tartozik a közelmúltban felfedezett Augusz Anna naplója is, Liszt 1865. évi szekszárdi látogatásának bájos közvetlenséggel megörökített emléke. Az egykori Augusz-kastélyban már csak nehezen találjuk meg Liszt lakosztályának nyomait: a korabeli szalon, ebédlő, vendégszobák sok változáson mentek már keresztül. A park százados fái közül vajon hány van még, amely árnyékát vetette Liszt lépteire? A Remete kápolna, az újvárosi templom, az utóbbi kórusán, az Augusz-ház falán és a vármegyeházán elhelyezett Liszt-emlékművek hirdetik csupán, hogy itt járt, itt alkotott, itt hangversenyezett Liszt Ferenc. A márványba vésett emlékeken túl kívánt e sorok írója újabb emléket állítani sokesztendős, fáradtságos munkájával Lisztnek szekszárdi kapcsolatairól a Tolna Megyei Levéltár gazdag anyagának tükrében. Folytatjuk.
