Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-03-13 / 10. szám
*. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. március 13. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 1. Liszt Ferenc „Ebben a dolgozatban a Tolna megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és mis dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát min den vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy' dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozatszerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. A tanulmány Liszt Ferencet negyven esztendőn át meghitt, megszakítás nélküli, igaz barátság kötötte a Szekszárdon élő Augusz Antalhoz és családjához. Liszt szekszárdi kapcsolatainak feltárása így tulajdonképpen egyet jelent Liszt és Augusz barátságának részletesebb vizsgálatával. Ez a viszony zenetörténeti szempontból is rendkívül jelentős. Az Augusz család Tolna és Veszprém megye régi nemesi családja mely elő- nevét a Krassó vármegyei Magúra helységtől vette. A valamikor tekintélyes állást és nagy' jövedelmet biztosító posta- mesterség megszerzésével kerültek Tolna vármegyébe. Augusz Antal, id Augusz Antal Tolna vármegyei főszolgabíró fia (1807- 1878), ifjú korában Bezerédj László társaságában Európa nagy részét beutazta, és úti élményeiről rendkívül érdekes levelekben számol be hozzátartozóinak és barátainak. Megfordult az európai szellemi élet központjaiban, s igyekezett mindent megfigyelni, megnézni, meghalhatni, ami valamely szempontból új és jelentős volt Rendkívüli érdeklődése az operai előadások, hangversenyek iránt különösen szembetűnik, de emellett nem feledkezik meg a múzeumok, kép- és könyvtárak, szociális intézmények látogatásáról, a nyugati ipar és mezőgazdaság behatóbb tanulmányozá- sáróL Kellemes hanggal párosult veleszületett muzikalitása arra indítja, hogy az énekművészetben komoly képzettséget is szerezzen. Erre vonatkozóan értékes adatokat találunk Bezerédj István életrajzában. Augusz gyakori vendége Bezerédj hidjai kúriájának, amelynek úrnője a kiváló szellemi és zenei képességű Bezerédj Amália, a legelső magyar gyermekdalkönyv, a „Flóri könyve” szerzője. A korabeli nőnevelés nagy súlyt fektet a nyelvek tudására. Bezerédjné négy nyelven beszél és ír, jól zongorázik, hár- fázik, énekel, novellákat és költeményeket ír. Akkor a legboldogabb, ha fortepi- anója mellé ülhet és szűkebb baráti körének, köztük a fiatal Augusz Antalnak játszhat Ilyenkor vége-hossza nincs a muzsikálásnak. Auguszhoz különösen közel áll Schubert dalköltészete. Erre szerencsés véletlen folytán éppen Schubert közismert rajongója - később Liszt barátja - Franz Schober hívja fel a figyelmét Schober költő, színész, festő, muzsikus, mecénás, mind egy személyben. A 30-as években Festetics Leó vendége Tolnán. Nagyszerűen érzi magát Magyarországon, de különösen Hidján, a EÍezerédj házaspár és zeneszerető környezetük társaságában. A fiatal Augusz még nála is otthonosabb a magyar biedermeier e híres kis szellemi központjában, ahol már a zenei képességei miatt is a legszívesebben látott vendégek közé tartozik. Augusz 1843-ban - akkor már Tolna megye alispánja - feleségül vette az osztrák származású Schwab Klárát. így olyan családba került, amely még jobban elősegítette a sokoldalú szellemi érdeklődésének kibontakozását. Az új családi környezetből százszámra érkező levelek oly érdekes módon számolnak be a nyugat-európai szellemi élet minden számottevő eseményéről és intézményéről hogy olvasásuk még ma is nagy élvezetet nyújt. A mindvégig harmonikus házasság egyik legbiztosabb alapja Augusz Antal és Schwab Klára tehetsége és zenerajongása Amikor Augusz távol van otthonától sűrűn írja leveleit, s ezekben sohasem hiányoznak a zenei beszámolók. így tudjuk meg hogy Klára egyben férjének zongorakísérője is volt. „Ma megvettem Camoáns énekét a Dom Sebestiánból s otthon majd betanulom, hogy az én kedves Micikém majd zongorán kísérhessen” - írja Augusz Pestről 1847. július 2-án. Bár nem tartozik e tanulmány keretébe, de egyéniségének jellemzésére megemlítjük, hogy Augusz mint vármegyei főjegyző, majd alispán (1843-1848) igen hatásos tevékenységet fejtett ki egyes társadalmi problémák megoldásában. Lelkesen munkálkodott az óvodaügy, az iskoláztatás fejlesztésén, és a vármegyei rabok helyzetének javításán. Ifjúkorában és alispánságának első szakaszában Tolna megye híres reformnemzedékéhez tartozott. Európai körútjai során szerzett gazdag tapasztalatai és széles látóköre valóban hivatottá tették őt arra, hogy ennek a reformnemzedéknek - a Bezerédjekkel Perczelekkel Csapókkal együtt - a vezére legyen. Az 1848-49. évi polgári forradalomban és szabadságharcban, valamint az abszolutizmus alatti szereplése sok ellentmondást rejt magában, a császártól birodalmi bárói rangot kap. Mindez azonban nem érintheti Augusz Antal kétségbevonhatatlan, mindenkor maradandó érdemét a magyar zenei élet fellendítésében. Kiváló tulajdonságai révén egyrészt Szek- szárdot értékes és feledhetetlen kapcsolatba hozta Liszt Ferenc személyével, másrészt döntő szerepet játszott Lisztnek Magyarországra való visszatérésében. Ebben a visszatérésben teljesedett ki Liszt nyílt magyar színvallása és hazája iránti töretlen hűsége. Augusznak bőven lehetett alkalma, hogy külföldi utazásai közben Liszt világraszóló sikereinek hírét hallja Bár erre bizonyítékot eddig még nem találtunk, valószínűnek tartjuk, hogy már Párizsban, vagy Bécsben személyesen is megismerkedhettek. 1839- december 18-án Liszt Pozsonyba érkezik. Az ősi város polgársága és az ott összegyűlt országgyűlés tagjai határtalan lelkesedéssel fogadják a hosszú távoliét után hazatért világhírű honfitársat. Érthető, hogy Augusz - a nyugati műveltség, nyelvtudás és kitűnő beszédkészség előnyeivel rendelkező zenerajongó - egy csapásra Liszt nyomába szegődik. Augusz legelőször akkor tűnik fel Liszt mellett a nyilvánosság előtt, amikor Pesten, 1840. január 4-én a Nemzeti Színházban gróf Festetics Leó egy küldöttség élén ékkövekkel ellátott magyar díszkardot nyújtott át magyar beszéd kíséretében a hangversenyein óriási ünneplésben részesített művésznek. Liszt ekkor Augusz által kért enge- delmet arra, hogy az üdvözlő beszédre francia nyelven válaszolhasson. E válaszbeszédet Augusz tolmácsolta magyarul a közönségnek. A pesti hangverseny után Augusz visszakíséri Lisztet Pozsonyba, ahol Franz Schober és Bezerédj István társaságában részt vesz azon a búcsúvacsorán, amelyet Liszt 1840. január 23-én adott szűkebb körű barátai tiszteletére. A művész elutazása után sem szűnt meg közöttük a kapcsolat. Erre utalnak azok a sorok, melyeket Liszt 1840. március 21-én Festetics Leóhoz intézett levelében olvashatunk: „Ahogy én ezt már Augusznak is megmondottam, máshol mindenütt a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szótok. És bizonyára nagy és szép dolog egy olyan nemzettel együttérezni, mint amilyen a mienk”. Augusz és Liszt barátságát tehát már a kezdetben ez az őszintén átérzett magyar hazafiság fűzte szorosra. A levél végén Liszt jelzi, hogy legközelebb Augusznak is ír: bizonyára szükségét érezte annak, hogy a felejthetetlen pesti élményeiről megemlékezzék. Ez volt a kezdete annak a nagyjelentőségű, mély barátságnak, amelynek köszönhető, hogy Szekszárdot olyan világraszóló zenei lángész, mint Liszt Ferenc, valóságos menedékének tekintette. Itt őszintén ünnepelték és minden erőltetett külsőség mellőzésével igazi nyugalmat, testi-lelki felfrissülést talált egy kedves, őt hódolattal párosult szeretettel körülvevő család házában. (Folytatjuk)