Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-02-20 / 7. szám
12 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MŰVÉSZÉT 2011. február 20. Zsíros Ari képei a VIP Galériában „A művészet ragadjon magával, emeljen fel, adjon erőt...” A Szent László Szakképző Iskola Vendéglátó Szakképző Tagintézményében február 16-án délután mutatkozott be 33. önálló kiállításán Zsíros Ari, a Tolnai Bárka Művészeti Szalon alkotója. A megnyitón az iskola tanulói jövendő szakmájukhoz híven a farsang gasztronómiai népszokásait idézték meg, s tették ünnepivé a hangulatot Vékonyné Pancza Ibolya igazgató rendezésében. Két évtizedes alkotói tevékenységéről Zsíros Ari a következőket mondta: A fes- tegetést már kisiskoláskoromban kezdtem, édesanyámmal sokszor festeget- tünk a hosszú téli estéken. Anyukám nagyon szépen festett, de fejődésre nem volt lehetősége kis falunkban, Kismórá- gyon. A meghívómra ezért is tettem az ottani templom képét, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Képeink nagy részét a rokonoknak, szomszédoknak ajándékoztuk. A festés iránti vonzalom, a természet iránti érzékenység belém ivódott. Középiskolában Miklósa Istvántól művészettörténetet tanultam. Nagyon szerettem az óráit, olyan átéléssel, hozzáértéssel elemezte a dián kivetített műalkotásokat, hogy már akkor az volt a vágyam, hogy milyen jó lenne egyszer ilyen szép képeket festeni! A festészettel a főiskolán kerültem igazán testközelbe, Szirmay Erzsébet tanárnő képei által. Ő volt a rajztanárom, és az első bíztató szavakat is tőle kaptam. Ha akkor mindjárt nem is kezdtem el alkotni, de tanítóként nagyon sok szemléltetőeszközt készítettem, és gyakran segítség volt a tanításban a rajzkészségem, mert krétával pillanatok alatt szemléletesebbé tudtam tenni a tananyagot. A festést komolyabban akkor kezdtem el, mikor a családi házunk üres falait kellett „felöltöztetni.” Ennek immár 20 éve. Nagyon lassan, de szaporodtak a képek. Az első számú hobbim mégiscsak a tanítás volt. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy azt csinálhattam, amit imádtam, és megadatott, hogy a nyugdíjas éveimre megmaradt a festés, amit nagyon szeretek, s amivel a hirtelen jött szabadidőmet számomra fontos és örömet adó tevékenységgel tölthe- tem ki. Jó, hogy újra van egy kis közösségem, a Bárka Művészeti Szalon, ahol elnökhelyettesként is dolgozom, hisz mindig is csapatmunkás voltam. Ez előtt a kiállításom előtt készítettem egy kis .Jeltárt”: 511 képet festettem, 120 közös kiállításom vök, ebből zódom, nagyon szeretem a verseket, tanítóként sok diákomat készítettem fel versmondásbóL Rengeteg rajzpályázaton vettünk részt, de imádtam tanítani a matematikát, német nyelvet is. Az első pedagógus voltam Szekszárdon, aki első osztályban németet kezdtem tanítani. Ez a sokoldalúság mutatkozik meg képeimben is, festek tájképeket, csendéleteket, életképeket, de belekóstoltam a modern festészetbe is. A legfontosabb számomra az, hogy szépséget, harmóniát közvetítsek. Hisz képeim többnyire az otthonok falaira kerülnek, és azt szeretném, ha az oda hazatérő embereknek nyugalmat, harmóniát, feltöltést adnának. Zsíros Ari ars poeticáját a következőképpen fogalmazta meg: „A művészettől, az alkotástól szépséget, finomságot, nyugalmat, harmóniát kívánok. Ragadjon magával, emeljen fel, kényeztessen, töltsön fel, adjon erőt, hogy helyet tudjak állni ebben a mostanság nehezen élhető világban.” - A megnyitó végén az iskola diákjai által sütött farsangi fánkkal vendégelték meg a látogatókat, ezzel igazi farsangi hangulatot varázsolva a VIP Galériába, ahol Zsíros Ari képeit március 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők. SasE A Tolna megyei művészetért plakett kitüntetettje: Sas Erzsébet Házias, ízletes, tartósítószer-mentes Kádas káposzta Koncz Ádáméktól Sas Erzsébet újságíró művészet- pártoló, művészetszervező tevékenységéért vehette át januárban „A Tolna megyei művészetért” plakettet. Sas Erzsébetet nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen rendszeresen megjelennek hasábjainkon írásai. Tolnában a kultúra és a művészet ismert és elismert személyisége nemcsak publikációi, hanem eddig megjelent hat önálló kötete és a számos általa megnyitott rendezvény, kiállítás révén is.- Két évtizede támogatom már a művészetet úgy is, mint színházi előadások, rendezvények rendszeres tudósítója, és úgy is, mint alkotók, művészeti csoportok, együttesek, egyesületek eseményeinek moderátora, háziasszonya. Szerte a megyében tevékenykedem, de írok országos lapokba is, mert meggyőződésem, hogy mindenkihez közel kell hozni a művészetet igény ugyanis van rá. Egyebek között emiatt vagyok tagja kezdetek óta a Kézjegy Tolnai Toliforgatók Klubjának is.- Ezúttal egy civil közösség (vagyis több szervezet) vélekedett úgy, hogy a tevékenységedet díjazni kell. Mit jelent számodra ez az elismerés?- Ha olyanok tartanak elismerésre méltónak, akik látják és átlátják mindazt, amit teszek és tettem, tehát azt, amiért élek, akkor ezt másképpen kell értékelnem, mint a politikai vagy a gazdasági élet szereplői által osztott díjakat. Azzal, hogy a képzőművészek mellett az ifjú tehetségeket is igyekszem felkarolni tanácsadással, útmutatással, tényleges és konkrét segítséggel, a kultúra jövőjéért ténykedem. Azt jelenti ez a plakett, hogy jó úton haladok. KoP Szinte az év minden szakában kedvelt eledel a savanyú káposzta. A tolnai Koncz Ádám káposztáját jól ismerik és szeretik nemcsak Tolnán, hanem Szekszárdon is. Akik fogyasztják, azt mondják, za- mata nem téveszthető össze senki máséval. Mi a titka a sajátos ízeknek, honnan a jóféle recept? - érdeklődtünk a termelőtől.- Nincs titka a káposztánknak, hacsak az nem, hogy nem spórolunk a fűszerekkel, és minden a nagyanyám korának ízeit és módszereit őrzi még ma is. Ellenállva a kísértésnek, ami az iparszerű technológiák, az érlelésgyorsítók, ízfokozók és tartósítószerek világában nem is olyan könnyű.- Ahogy az udvarukban lévő sava- nyítóban láthatjuk, hatalmas kádakban, óriás kövek alatt savanyo- dik a káposzta. Igaz az, hogy már a palántákat is saját maguk nevelik magról?- Igen, így van. Nagyjából húsz éve foglalkozom savanyú káposztával, de nem savanyító vállalkozó vagyok, hanem kertész. A káposztát is magam vetem, palántázom és - némi segítséggel - én kapálom és dolgozom feL Növényvédő szert alig, gyomirtót pedig egy általán nem használok.- Ha valaki kedved kap a Koncz- féle savanyú káposztához hol vásárolhatja meg?- Elsősorban nálunk, Tolnán, a Baj- csy-Zs. utca 85. szám alatt, de a környék zöldségboltjaiban is. Szekszárdon, a „Sarki zöldségesénél a Kadarka utca Parászta felőli végén, a Csatári Üzletház mögötti zöldségesnél (Árok utca), a piac fölötti úgynevezett Szociális Boltban, valamint a piacon, Csapainé Zsuzsánál, aki egy fehér Fiat furgonból árul De megrendelésre szállitok bárhova. Telefonszámom: 70-588-12-07. (x)
