Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-31 / 38. szám
6 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2010. október 3 Lakossági veszélyesés elektronikai- hulladék-gyűjtés Értesítjük a Tisztek lakosságot, hogy a polgármesteri hivatal veszélyes- és elektronikaihulladék-gyűjtési akciót szervez, melynek során a kommunális hulladékkal együtt nem kezelhető hulladékaikat ingyenesen leadhatják (az átadás tényét nyomtatványon rögzítik, melyet az átadónak alá kell írnia). Az akcióban csak a lakosság vehet részt, gazdálkodó szervezetek veszélyes hulladékát nem veszik át, ezért egy személytől nagy mennyiségű veszélyes vagy elektronikai hulladék átvétele megtagadásra kerülhet Leadható veszélyes hulladékok:- savas ólom akkumulátorok,- elhasznált szárazelemek,- festék-, lakk-, ragasztómaradékok és ezekkel szennyezett göngyölegek,- lejárt szavatosságú gyógyszerek,- fáradt olaj (ásványi, növényi),- olajos hulladékok,- vegyszerek, savak, lúgok. Elektronikai hulladékok:- háztartási készülékek,- barkácsgépek,- hűtőgépek, televíziók, stb. Gyűjtési pontok: Szekszárd, Béla király tér, és Szekszárd, Csatári üzletház Időpont: 2010. november 6., 8.00-12.00 óra között. Információ: Pető Gábor 74/504- 104. Polgármesteri Hivatal Szekszárd, Környezetvédelmi referens. Tolna Megyei CivilSegéd Civil szervezetek szolgáltatási hatékonyságát fejlesztették A program zárókonferenciáját a Mészáros Borházban tartották ■ Az Ifjúsági Unió Szekszárd és a Mentálhigiénés Műhely konzorciuma által megvalósított, az Uj Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatási rendszere által támogatott „Tolna Megyei CivilSegéd - civil szervezetek komplex szervezeti fejlesztése és szoláltatási hatékonyságának növelése” című, TÁMOP-5.5.3- 08/02-20080021 jelű projektje 2010. szeptember 10-én megtartotta záró- konferenciáját A18 hónap során zajló folyamat célja az volt, hogy a programban részt vevő szervezetek komplex szervezeti fejlesztés eredményeként szervezetileg megerősödve képessé váljanak a hazai és uniós pályázatokon vaíó aktív részvételre. Ezenfelül további feladat volt a szervezeti irányító testület a menedzsment a tagság, az önkéntesek, a szimpatizánsok, a támogatók hatékony együttműködésének elősegítése, a civil szervezetek külső és belső kommunikációs képességének fejlesztése. Másfél év során a projektstáb lehetővé tette a program technikai, adminisztrációs és szakmai munka lebonyolítását. CivilSegédek segítették a szervezeteket akik pályázat útján bekerültek a projektbe. Fel- készültségük, szakmai munkájuk és lelkesedésük, amely a vállalt feladatokon túl önkéntes munkaként is megjelent, a program során hozzájárult a projekt sikeres kimeneteléhez. A CivilSegéd csapatát a két szervezet által delegált emberek alkották, akik már a projekt kezdetén jól működő csapattá ko- vácsolódtak. Ők voltak, akiket a partnerszervezetek mindig hívhattak, kereshettek, ha gondjuk akadt, vagy segítségre volt szükségük. Az „örökbefogadók” szívükön viselték és viselni is fogják a szervezetek fejlődését a projekt végeztével is. A program keretében sikeresen 3 Tolna megyei civil szervezet élt a leb tőséggel, és zárta le a szervezetfejleszt« projekten belüli munkáját A szervez tek számára most kezdődik az iga: megmérettetés, hogyan tudják megv lósítani a szervezetfejlesztés ideje ala megtervezett stratégiát, és milye eredménnyel tudják ezt végrehajtani következő években. A projekt azonba továbbra is a következő három éven k resztül a szervezetek együttműködési vei a Civil Vezetők Klubja keretein b lül folytatódik. így a fejlesztett szervez tek továbbra is tartják a kapcsolati egymással és képzéseken veszne részt, most már önerőbőL Sok sikert további munkához! (x Mementó „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint annak, aki éleiét adja barátaiért”(Jn 15,13) Október 23-án, az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom évfordulóján a hősökre és szabadságért vérüket ontó vértanúkra emlékeztünk. Sajnos Szekszárdon nem elegen, délután a Kossuth téren viszont elég sokan voltunk, akik felszabadultan, kordonok nélkül ünnepeltünk. A szekszárdi emlékezésen elhangzott elmélkedésemet szeretném megosztani a Szekszárdi Vasárnap olvasóival, hogy ezáltal egy kicsit részesei lehessenek annak a hangulatnak, amit átélhettek az emlékezők. „Elképzeltem, hogy amikor 1956- ban kitört a forradalom Magyarországon - rést ütve az ateista diktatúrán -, bizonyára jó volt magyarnak lenni. Gondolom, amikor kiszabadult Mindszenty József bíboros hosszas és kegyetlen fogságából, akkor is jó volt magyarnak lenni. Amikor kivonultak az orosz csapatok és felszabadultunk a nyomás alól - ezt már magam is átéltem -, jó volt magyarnak lenni. EVANGELIUM Amikor a régi-új Kossuth-címerben újra a kettős kereszt vált nemzeti jelvényünkké, és a magyar koronás címer a kereszttel a tetején lett a címerünk a vörös csillagos és sarló-kalapácsos helyett, szintén jó volt magyarnak lenni. Amikor megnyílt a magyar-osztrák határ az idemenekült keletnémetek előtt, akkor is büszkék voltunk, és jó volt magyarnak lenni. 1956-ban megmutatta ez az ország, hogy lelke mélyén keresztény, hogy képes együtt cselekedni, ha itt az ideje. 1956-ban az emberi méltóságunk megtaposását sikerült lerázniuk elődeinknek, és sikerült kivívni legalapvetőbb jogunkat, a szabadságot, ha rövid időre is. Isten megengedte, hogy a magyar nép részese, sőt úttörője legyen az ateista kommunizmus megtörésének, és hogy Dávid hitével merjenek indulni a hatalmas Góliát elleni csatába. Nagyon nagy véráldozatot követelt a forradalom, a szabadságharc és az utálna induló megtorlás, ezért is büszkék vagyunk a hőseinkre. Ez a kis nép felrázta az egész világot, felébresztette a népek lelkiismeretét; hirdette, hogy nincs jó állapotban az Isten akarta világ, hogy eljött az ideje a változtatásnak. Húsz évvel ezelőtt nagy reményekkel indultunk az új világ építésének, de az utóbbi nyolc évben nagyot csalódtunk, mert sárba tiporták a demokráciát. Négy évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján, amikor menekültünk a könnygáztól füstös budapesti utcákon, mégis jó érzés volt magyarnak lenni. Amikor a Garay téren - először az országban - kéz a kézben imádkoztunk hazánkért, szintén jó érzés volt magyarnak lenni. Amikor megnyertük a három igenes választásokat, igen jó volt magyarnak lenni. Amikor megnyertük az európai uniós választásokat, szintén jó volt magyarnak lenni, mert éreztük a változás előszelét. Amikor több mint 2/3-os jobboldali többséggel megnyertük a parlamenti választásokat, és megkongathattam templomunk harangjait, nagyon jó dolog volt magyarnak lenni. Amikor most ősszel, az önkormányzati választásokon a keresztény és nemzeti oldal nyert, és ökumenikus áldással indultak a négyéves szolgálatra, szintén jó dolog volt magyarnak lenni. Végre felszabadultan és örömmel ünnepelni és méltán megemlékezni azokra a hősökre, akiknek a kiomló vére hozta meg számunkra az igazi szabadságot, szintén jó érzés magyarnak lenni. Imádkozzunk azért, hogy nemzetünk gyarapodjon. Nemcsak gazdaságilag, hanem hitben és keresztény erkölcsben, hogy ezentúl mindig azt érezhessük sok éven, évtizeden, évszázadon át a határainkon belül és kívül, hogy jó magyarnak lenni. Vörösmarty Szózatából vett részlettel zárnám megemlékezésemet: „Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt És annyi balszerencse közt Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. ” Bocsmai László plébános
