Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-11-28 / 42. szám
1 2010. november 28. szekszárdi ÉRDEKLI? BEMUTATJUK-----------------------A “komaszerző” tehetséggondozó Kis Pál István: „Mindent úgy csinálj, mintha magadnak csinálnád” Két hete Komjáthi Tamásné Horváth Ágnes népi iparművésszel beszélgetve szóba került a tehetség, illetve a tehetség felfedezésének fontossága. Ezek után csöppet sem véletlen, hogy a művész Kis Pál Istvánra, a tehetséggondozás elkötelezettjére voksolt Hozzátette, hogy az I. Béla gimnázium tanára valósággal élvezi a tanítást, gyönyörű verseket ír és igazi közéleti ember. V. Horváth Mária- Mielőtt belevágnánk a diskurá- lásba, tegeződésünket magyarázzuk meg olvasóinknak.- Viccből is képtelenség lenne ma- gázódni amellett, hogy sok-sok éven át jó munkakapcsolatban voltunk, együtt dolgoztunk a Dátumnál, az első szabadelvű országos napilapnál, majd alapítóként a Szekszárdi Vasárnapnál, sőt, nyáron, a Pixel tévé szervezte országos médiatáborban is mindketten tanítottunk.- Akiket majd mindenki becenéven szólít, azok - közéletiségükön és közismertségükön kívül - tiszteletnek és szeretetnek is örvendhetnek. István, te „Kipi ” vagy, feleséged [Midig „Cila”.- Amikor a Dátumnál belpolitikai rovatvezetőként, illetve olvasószerkesztőként a publicisztikában is részt vettem, a K. P. I. szignóból „kipi” lett. Ezt megszokták az olvasók, s tudták, ki van a „kipi” mögött, hát így maradtam. Örülök neki, mert e megszólítás bensőségességet is jelent. Cila munkaügyi vonaton dolgozik, a regionális humánszakszolgálat szekszárdi részlegét vezeti. Az ő becézésében az is benne van, hogy náluk nem a száraz ügyfélkapcsolat jellemző, hanem klienseikkel heteket, hónapokat töltenek el a különböző tréningeken. Amúgy feleségem velem együtt nagy komaszerző, könnyen teremt kapcsolatot, kedves és barátságos.- Maradjunk még a családnál- Cila is budapesti, ő ferencvárosi, én csepeli vagyok. Egy darabig anyá- méknál éltünk Csepelen, aztán önállósítva magunkat Isaszegre, onnan Gödöllőre, majd Szekszárdra kerültünk. Két gyermekünk között meglehetősen nagy a korkülönbség. Ágnes a 37. évét tapossa. Két nagy - 14 és 12 esztendős- fiúunokánk van. Ádám fiúnk 14 év múltán követte Ágit. Már ő is befejezte felsőfokú tanulmányait, s a városi televíziónál operatőr. Még nem nősült meg, ám mivel közelünkben mindig volt kisgyermek, már Ádámon a sor...- Mindig azzal foglalkozol, amit szeretsz Gyanítom, ezek csak részben adódtak, inkább kitartásodnak, elkötelezettségednek és felkészültségednek köszönhetően önmagod irányítottad?- Tanítómestereimtől fontos dolgokat tanultam meg. Elektroműszerész ipari tanuló koromban azt mondta az oktatóm, mindent úgy csinálj, fiam, mintha magadnak csinálnád Nagyapám pedig rendre azzal példálózott, ha ránéz egy épület vakolására, megmondja, hogy az illető kőműves sze- rette-e a munkáját. Egyik oldalról az igényesség a fontos, a másikról pedig az, hogy a munkánk mindig többet jelentsen a kenyérkereső foglalkozásnál Hiszem, hogy minden munka, aminek van társadalmi fontossága, alkalmas arra, hogy szeretettel végezzük. Ezek után a konkrét válaszom: amit kiró rám a sors, abban igyekszem örömömet lelni. Hogy alapvető en irányítottam-e a dolgokat? Annyiban igen, hogy soha semmit nem csináltam egy perccel se tovább, mint ameddig örömömet leltem benne. Szóval meg kell tanulni felállni is...- A kggklatánsabbpélda a Babits Mihály művelődési központ átadása?- Az is, de ide sorolhatom a Szekszárdi Vasárnapot, a városi tévét, valamennyi váltásomat. Számomra ezek mindig jól sültek el mert általuk újabb és újabb szakmai kihívás állt előttem.- Amit most a tanítás jelent.- Ez így van. Visszautalva nagyapámra: ha látszik a diákjaimon, hogy én szeretem őket tanítani, akkor vagyok jó tanár. Öröm, hogy a többségről kiderül- Közel kerülhet egymáshoz tanár és tanítványa?- Persze, de ennek több fázisa van. Amikor bekerül a gyerek egy iskolába, felméri a tanárt, az meg őt. Kialakul a kölcsönös szimpátia, de lehet, hogy antipátia. Az utóbbinál a pedagógus felelőssége, hogy azt valamilyen módon fordítsa meg. Ezután a pedagő gus már nem a szimpátia alapján keresgél, hanem a gyerek készségeiből kutatja fel mindazt, amiből az átlagos teljesítménynél jobbra képes. Ilyen terület jószerével mindenkinél megtalálható. Az I. Béla gimnázium komoly hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra, s én magam is „arra vagyok kihegyezve”.- Az említett „készségmutatókat” a gyerek érdekében már készen kellene kapniuk a középiskolai tanároknak. E téren sem hanyagolható el a szülők felelőssége.- Sajnálatos igazság, hogy a szülő-gyermek kapcsolat mára erősen zi- lálódott, bár van, ahol nagyon erős. Például a különböző dinasztiák esetében, ahol a gyermeket tudatosan terelgetik, irányítják, csak nem biztos, hogy jó felé. A tanárnak nincsenek ilyen dinasztikus elképzelései, csak azt nézi, melyek azok a képességek, amelyek fejlesztésével a gyereket sikerélményhez juttathatja.- Akár a továbbtanulásban is?- Irányítani igen. De a későbbiek során már nem tudunk beavatkozni. Igaz, van jó néhány olyan diákom, akivel megmaradt a „mester és tanítvány” kapcsolat, illetve már felnőtt viszony, ami a szóban forgó kötelék harmadik szintjét jelenti. Rendszeresek a találkozások, rendre érkeznek az e- mailek, a versek, vagy olyan kérések, hogy a főiskolai szavalóverseny előtt hallgassam meg őket.- Ágnes említette a színjátszó kört- Ez a formáció az úgynevezett bemutató színpad Ha színpadra szánt - a diákközösség generálta - művem születik, akkor azokkal a tanítványaimmal, akiket a kommunikációs készségfejlesztésben és a szép magyar beszédben tehetséggondozok, akikor arra az egy produkcióra összeállunk. Persze, olyan előadásunk is volt, amivel bejártuk az országot.- Nemrég említetted, hogy nagy fába vágod a fejszédet- Igen, óriási munkáról van szó. Babits Mihály kevés színjátékot írt. De a Kazinczyról szóló Literátor című egy- felvonásosát szeretném úgy színpadra állítani, hogy nyelvileg is közelebb hozzam a gyerekekhez. Ennek a XIX. század eleji, a nyelvújítás előtti nyelvezete nagyon archaizált, amit Babits zseniálisan művelt. Ezt viszont csak néhány kulcsszereplőnél hagyom meg, a többi alaknál a nyelvújítás utáni nyelvet alkalmazom. Hát majd meglátjuk...- Tudom, hogy magyar-népművelés szakon végeztél De a magyar nyelv- és irodalom mellett más tárgyakat is tanítasz- Több szakmai tanfolyamot végeztem, így tanulás módszertant és kommunikációs készségfejlesztést is tanítok.- Végezetül néhány mondat erejéig beszélgessünk az oktatási törvény várható módosításáról például a három vagy négy idegen nyelv kötelező oktatásáról- Ezzel kapcsolatban nekem is vannak néminemű kétségeim, több okból is. Például: sehol a világon hozzánk hasonló magas óraszámban nem tanulnak idegen nyelvet a gyerekek, mégis a nyelvtudás terén mi, magyarok az utolsók közt kullogunk. Ez azt támasztja alá, hogy a mennyiség helyett már a minőség irányába kellene elmennünk. De ugyanez a baj a meny- nyiségorientált érettségikkel vagy a főiskolai és egyetemi diplomákkal, aminek az „eredménye” az iszonyatos túlképzés.- Gyakorló tanárként mit látnál a legcélravezetőbbnek?- Számos dologban végre hosszú távra szóló döntést kellene hozni. De vissza a tehetséggondozáshoz. Szeretnénk Magyarországon soksok tehetséges fiatalt eljuttatni minél messzebbre saját tehetsége kibontásához. De ez számos intézkedéssel és körülménnyel ütközik. Viszont van egy járhatónak tűnő feljö vő vonal, ami a tehetséggondozás legjobb intézményi formája, ami nem más, mint a líceum.- Kedves Kipi jó szerkesztőként ki- tehetnéd a pontot az interjú légére.- Az ötgyermekes Dúzsiné Patai Ilona ahhoz a sajátos asszonynemzedékhez tartozik, aid a rendszerváltás után „váltott”, s remek szakmai karriert járt és jár be a férje, Tamás és a borok oldalán.
