Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-11-28 / 42. szám

2010. november 2f j/JJi.VV'Klfl m * : MOZAIK Escher szociofotós világa Újabb előadást tartottak a szekszárdi származású fotóművész munkáiról Nagy probléma Escher Károly fo­tóinak restaurálásával kapcsolat­ban, hogy igen későn kezdték ké­peit gyűjteni a Nemzeti Múzeum­ban. Stemlerné Balogh Ilona fo­tótörténész, a szekszárdi Escher Szabadegyetem soros előadója fogalmazott így az Escher Károly- képek 1959 utáni gyűjtéséről, az ÁNTSZ-székházban tartott össze­jövetelen. A fotók utóélete 1957-ben „indult útjá­ra”, amikor létrehozták egy József ná­dor téren lévő klasszicista palotában a Legújabb Kori Történeti Múzeumot, melyben az 1849 utáni magyar törté­nelmet „gyűjtötték”. Érdekesség, hogy ekkor húztak egy „történeti korszakha­tárt” is, így az 1849 előtti történeti anya­gok a Nemzeti Múzeum, míg az utána következők, így - az Escher-fotóemlé- kek is - már az újabb intézmény tulaj­donába kerültek. így jött, hogy71959- ben 8 darab, a 20-as, 30-as években ké­szük, úgynevezett,friss nagyítású” „szo- ciofotót” vásároltak a szekszárdi szár­mazású Escher Károlyról, mivel 1960- ban a „rendszer” be akarta mutatni a két háború közti korszak nyomorát. Ezek után még 178 darab papírképet vett át az intézmény a művésztől, me­lyeknél a legtöbb 18x24-es, úgyneve­zett „vintázskópiás kép” volt, melyek - meghatározás szerint - a felvétellel kö­zel egy időben létrejött, s a szerző által jelzett szignóval ellátott fotókat jelen­tik. Az ilyen jellegű fényképek - mint azt az előadónő közölte - komoly, pia­ci értéket jelentő, műtárgy szintű alko­tások. Escher Károly a múzeumba ke­rült „életművének” nagyobbik része „szociofotó", melyekről visszatükröző­dik az emberi létezés legalsó szintjén élők nyomora. Nagy gond volt a múze­umi munkatársaknak, hogy Escher nem archivált rendesen, s sokszor nem találta az eredeti képet, amiről elkészült a végleges változat. 1966-os elhunyta után - 1969-ben - 200 negatívot és 24 darab papírképet vett át az özvegytől, „Nelli néni”-től a múzeum, melyek kö­zött sok, 1945 utáni politikai esemény- történeti anyag is volt. E fotókon már nem a nyomorképek és a szegényréte­gek dominálnak, hanem a riporter na­pi politikai eseményekről készült felvé­telei. A következő állomás, fotótörténe­ti szempontból, 1971, amikor az özvegy átadta az egész maradék hagyatékot. Az utolsó anyagmennyiségről elmondha­tó: rengeteg karcos, sérült negatívot tar­talmaz, ennek ellenére 620 képet sike­rült eltárolni és egyedileg nyilvántartás­ba venni. A szignáltak száma 200 fotó körüli, melyhez 1000 darab negatív is tartozik. Ezeken kívül még 2000-2100 kép vár áttekintésre, melyek közt igen sok a rossz, sérült minőségű. Az is ne­hezíti az életmű feldolgozását, hogy Escher nem rendezte anyagáL Egy bar­na füzetbe ugyan beírogatta tematiku­sán a felvételek megnevezését, viszont a dátumok sokszor nem pontosak. A kategóriákban találunk politikai ripor­tot, színészeket, igazságszolgáltatást, képzőművészetet, de a cserkészet, a sport, egészségügy, iskola, strand­képek, szép paraszttípusok, valamint a háború utáni romos képek kategóriá­ját is fellelhetjük. Utóbbinál különösen érdekesen hat megszemlélni az 1945 utáni meginduló életet, a fővárosi újjá­építést. „Szociofotói” között megható felvételek tárulnak elénk, ha a budapes­ti 30-as évekbeli „hangyatelep” lakói­nak mindennapjait szemléljük: kilakol­tattak, rongyos ruhájú, felemás cipőjű, sokszor barlanglakásban tengődő ala­kok, melegedőn meghúzódó emberek, hajnali hangyatelepi csendőrrazzia 1933-ban. E fotókról kiviláglik, menny re értett a művész a részletekben rejl „csoda" kiemeléséhez, s járult hozzá af hoz, hogy e csodák a hétköznapi embe számára Ls átélhetővé váljanak. Címmc ellátott képeinek egy részét múzeumb kerülésük előtt, kilakoltatással kapcsc latos elnevezésekkel látta el, mive 1945-ös, a Benes-dekrétum következte ben Felvidékről áttelepített magyaro fotóit tartalmazta, s a kommunista ér az eredeti címekkel ezen értékes fotó kát letiltatta volna a „baráti Csehszlov: kiára" való tekintetteL így viszont - h néha más címmel is - de legszebb k( pei, mint például egy gyermek fejker dős anyja arcába harap a rajkai hatái átkelőnél - került „Proletár Madonna címmel a közönség elé. Fotóin - me lyekből párat az előadáson megszen lélhettünk - felbukkan Vitéz Nagyb; nyai Horthy Miklós, feleségével, eg farsangi vitézi bálon, ele láthatjuk be szélgetni egy asztalnál Imréely Bélát, Te leki Pált, s Darányi Kálmánt - egykoi miniszterelnököket, s az unalmasna tűnő szituáció ellenére is -, Escher ke pes volt meglátni a nem mindennapi je lenetet. Escherről megtudhattuk még, hog ő restaurálta a Petőfi-elagerrotípiát is, külön éreiekesség, hogy szociofotó nem valamilyen baloldali, nyomotté mákra ráhangolódott újságban, hí nem a polgári Pesti Naplóban jelente meg, ahol ő is dolgozott. Mint azt a előadás végén elmondták, a követke ző, egyben záró előadás az Esche Károly témáról december 15-én les az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban. Gyimóthy Levetít EVANGÉLIUM Magyarország! Szeretsz-e engem? Egy statisztikai felmérésben megkér­dezték Magyarország lakosságát, hogy mi a legfontosabb számukra az életben. A felsorolt dolgok között sze­repelt: pénz, boldogság, család, siker, üdvösség, jobb fizetés, csinos fele­ség, karrier, szerető férj, biztos egzisz­tencia, saját lakás, egészség. A meg­kérdezettek csupán 2 százaléka tette az első helyre az üdvösséget, azaz ha Jézus ma jönne vissza, Magyaror­szágról ma körülbelül 200 ezer ember kerülne a mennybe, 9 800 000 pedig a pokolba. Ez szekszárdi viszonylat­ban: körülbelül 701 embert jelent! Normális emberi kapcsolatokban úgy vagyunk, ha szeretünk valakit, nem kell mérlegelhünk, hogyan vi­szonyuljunk hozzá, hanem a helyes viselkedés önként, magától adódik abból, hogy szeretem. Ha pedig nem szeretem, ha csupán illemből barát­ságosakarok lenni, hogy jaj, meg ne sértsem az illemszabályokat, helyte­len és feszült marad a viszony min­den figyelmem ellenére is. Az üdvözített ember így van Jézussal is. Ha szeretem, mindig tudom, mit kell tennem, mert olvasom, ismerem és élem a Bibliát, közvetlen kapcsolat­ban állok Krisztussal az imádság és Szent Lelke által és a gyülekezetem tagjai figyelemmel kísérik, buzdítják lelki gyarapodásomat, mint ahogy egy normális családban. Ha viszont nem szeretem Jézus Krisztust igazán, ak­kor rá vagyok utalva a szabályok töm­kelegére. A legjobb figyelmem mellett sem sikerül helyesen viszonyulnom hozzá. Mindig feszes marad a „mu- száj-viszony” és a helyzet. Mert azt, hogy „szeretsz-e engem”, csak az kérdezheti, aki nagyon sze­ret, aki nagyon vágyik a viszontszere­tetre. Ezt mondja Péternek, és ezt mondja neked: „Te Péter, most fogsz majd igazán szeretni engem, most, amikor átjárta a lelkedet az én bűnbo­csátó szeretetem melege, tüze, most, amikor át fogod érezni a ma­gad életében, mit jelent a kegyelem.” Mert az igazi szeretet Krisztus irán­tunk való szeretetének a visszfénye. Akkor kezdjük igazán szeretni Jézust, és ez által az embereket, amikor be­lekerülünk az Ő megváltó szereteté­nek sugárzásába. És amikor most megkérdezi tőled, tudatosítani akarja benned, hogy elfogadtad-e az Ő megváltó szeretetét, és viszont- szeretetet támasztott-e benned az az áldozat, amit Ö hozott érted a Golgo­tán, hogy belesugárzott-e az Ő sze­retetének a fénye a telkedbe? Lehet, hogy eddig a szavát nagyra tartottad, sokra értékelted, de szeretni csak úgy tehet, ha előbb elfogadtad azt a szeretetet, amivel Ő mindent megbo­csátott neked. E kérdésben: „Sze­retsz-e engem?” - ebben a pillanat­ban téged is, engem is úgy állít maga elé, mint bocsánatot nyert bűnöst. Jézusnak nem elég a második hely az életedben. Ha nem Krisztust sze­reted legjobban, a visszfényszerete­ted olyan lesz, mint Péteré, ígérgetni tud, de a cselekvéskor tagadni és el­fordulni fog! Péter szeretete önmagá­ra terjedt ki csupán, mert nem krisz­tusi töltetű szeretet volt! Mindenki szeretete ilyen, akinek nem Krisztus a legfőbb tekintély az életében. Jön a karácsony, a szeretet ünnepe. De ha kivesszük belőle a szeretetet (az­az Krisztust), akkor nem ünnep tesz az, hanem mosolygós színjáték! Krisztusi szeretettel kívánom annak a körülbelül 33 303 szekszárdi lakosnak is: tegyen végre egy boldog karácsonyod! Papp Barnabás baptista lelkipásztor

Next

/
Thumbnails
Contents