Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-11-14 / 40. szám
10 2010. november 14. SZEKSZÁRDI mmmuMB mm EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 158. Márton-napi veszedelem 1560-ban A Szekszárd jelentőségét adó apátság és hiteleshelyi ténykedése 1526 után gyakorlatilag megszűnt, de 1543-tól a török szandzsák (két járás) székhelyévé lett. Bá- taszék, Ete s főleg Tolna gazdaságilag jóval jelentősebb nála, de e közigazgatási funkció meghatározza jövőjét. Ekkor alakul ki fokozatosan a kettős adóztatás addig szokatlan rendszere, de sok kóborló csapat sarcolta- fosztogatta a falvakat is. Ezek új uraikhoz fordultak segítségért, szolgáltatásaik fejében tőlük remélve védelmet. Szekcsői Máté 1560 szeptemberében írta Horváth Márknak: Vannak penig oly faluk Szekszárd táján, hogy meg sem hagyták magukat dézsmáltatni, azt mondották, ha nehéz - nagyságodat nevezvén - kösse fel, úgymond, az bocskort, jöjjön el, vegye meg az dézsmát és adót'. E hang mögött nem volt nehéz sejteni Dur Ali (Turaly) szadzsákbég gőgjét, ami Horváth Márkot vérig sérthette. Martonfalvay deák naplójából tudjuk, ő még győri hadnagy korában, alig száz lovassal úgy mentette föl Ozorát a török ostromától, hogy Székesfehérvárra támadt, mire a budai bég ennek védelmére sietett. Tehát merész és ravasz is volt egyszerre: a századosságig vitte, s hamarosan szigetvári kapitány lett. Az eredetileg gradeczi Stansithnak hívott Horváth „kétségtelenül Horvátországból származik", s ekkor alapozza meg hatalmát. Baranya főispáni tisztét viseli már a fenti levél idején, hatalmas birtokokat s jövedelmet mondhat magáénak. Mindez azonHorváth Márk címerén griff és oroszlán szorongat egy várat ban részben a török elleni csatákra megy el. Ellenfele, Dur Ali szandzsákbég Mohácstól kiszakadva alakította ki uradalmát, mely a korábbi szpáhit gazdag és biztos jövedelemmel kecsegtette. Az inkább jobbágyriogatásra, mint komoly védelem alkalmas várat éppen 1560-ban tataroztatta, de lesét, Szentmiklóst (a mai Palánk elődeit) is komolyabban adóztatta, úgyhogy azok Szigetváron panaszolták: 'annyira megszegényedtünk, hogy immár kenyérből sem ehetünk'. Maga Szekszárd 60 adózó jobbágyával gyanútlanul tarthatta Márton- napi vásárát, mikor a több száz kilométerről lopva ideérkező Horváth Márk lecsapott. Harminc helybelit megölt, kirabolta, majd felgyújtana a helységet, a hordók fenekét kiüttet- ve a bort elfolyatta, a begyűjtött gabonát fölégette, még az igavonó barmok inát is elvágatta. A következő évben ketten eskü alatt vallották: borban, terményben s állatokban esett veszteségüket nem számítva „csak öltözetükben 2000 forintra tehető káruk”, sőt „azután sem szántani, sem szüretelni nem tudtak" két évig. Közülük 15 foglyot ejtettek, kiket súlyos váltságdíjért bocsátottak később szabadon, de ketten nem is élik túl a fogságot. Dur Ali mindezt tehetetlenül nézte végig várából, melyet persze nem ostromoltak a vitézek. A szandzsákbég a rábízott adót (a vár alatti pincében fekvő bort) meg tudta védeni, s így megmaradt posztján. Ellenfele már a következő évben meghalt - sokan mérgezésre gyanakodtak. Lehet, hogy könnyen igazolhatnánk ezt ma is, mert 1877-ben báró Mednyánszky Dénes említi: a Késmárk melletti Nagyőr levéltárában „egy ólomszelence őriztetik, melyben Horváth Márk gondosan összefont bajusza és szakálla van”. Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 15-ÉN 105 éve, 1905-ben Geiger Valéria frigyre lépett Dienes Pállal, s ezután nevét viselte. 65 éve, 1945-ben az új magyar kormányfő Tildy Zoltán lett: neje.szekszár- di volt. NOVEMBER 16-ÁN 115 éve, 1895-ben első óvónőnk, Mattioni Jánosné tette le esküjét. Pécsre s vissza két biciklis 270 perc alatt ért. NOVEMBER 17-ÉN 135 éve, 1875-ben született Schneider János, első kerékpáregyleti elnökünk, újságíró, magánbank-alapító. 120 éve, 1890- ben a vármegyeház' próbán 11 tüzoltófecskendő verseng. NOVEMBER 18-ÁN 105 éve, 1905-ben rendőrkapitányunk vásárrendtartási szabályrendeletet készített. NOVEMBER 19-ÉN 155 éve 1855-ben elhunyt Vörösmarty Mihály: járt Szekszándon, ahol Salamon király című szomorújátéka is részben történik. NOVEMBER 20-ÁN 95 éve, 1915-ben iskolásaink miniszteri buzdításra a gyapotot pótló csalán gyűjtésébe fogtak. NOVEMBER 21-ÉN 115 éve, 1895-ben tető alá került a megyei kórház új szárnya: az igazgató 1896-ra intézménytörténetet ígért. EVANGELIUM „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket" (Máté 28:19) Minden megjelenő írásnak akkor van értelme, ha van aktualitása, ha a leírt szavak mögött nyomon követhető történések vannak. Ennek a megállapításnak a fényében ma a Társadalmi Missziók Vasárnapján vizsgálódjunk egy kicsit, egyházunkban milyen lehetőségek vannak arra nézve, hogy Megváltó Urunk parancsát követve, megbízásunknak e téren megfeleljünk. Az egyház, születésének első percétől a Krisztusról szóló bizonyságtételt tartotta küldetése legfontosabb feladatának. Ma sem lehet ez másképpen, mert az idézett Ige azt az örök igazságot tárja elénk, hogy Jézus Krisztus szándéka szerint az „elmenvén” és a „tanítván” szavak elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva, és a benne foglalt elrendelés az idők végéig érvényben marad. Nagy szükségét érezzük annak, társadalmunk minden szintjén, hogy az egyház szolgálatával: Krisztus igazságát az igazságtalanságokkal szemben, Krisztus világosságát a lelki sötétségekkel szemben, Krisztus életre vezető útját a zsákutcákkal és a tévelygésekkel szemben megmutatni segítsen. Meglehet, hogy más módszerekkel fogja majd a jövőben végezni sokrétű szolgálatát egyházunk, mint ahogy eddig tette, de a lényege, a lelkülete, mindig Krisztus közeli kell hogy legyen. Az igaz egyház ismérvei között ott szerepel a szeretetszolgálat gyakorlása, Krisztus rendelése szerint. „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám.” (Máté 25:35 - 36/ Nincs-e összefoglalva ez Igében az egyház és benne a keresztyén ember számára a feladatok egész sora? Világosan megfogalmazva adja elénk Jézus Krisztus mindazokat a szolgálati lehetőségeket, amelyeken keresztül szívünk szeretetét, lelkünk jó szándékát, hitünk cselekedetekben való megélését másokra kivetíthetjük. Jó példa erre a gyülekezetünkben folyó lepramissziós tevékenység. Hála legyen az Istennek azért, hogy évről évre folyamatosan állítja asszonyaink tevékenységét e jó ügy szolgálatába. Küldetését végzi az egyház, ha segítőleg fordul az idősek felé. Sajnálatos, hogy az öregek, betegek gondozása sokszorosan nehezebb lesz, mint eddig volt. Jelenleg több mint hárommillió idős ember él Magyarországon, minden századiknak jut férőhely állami vagy egyházi szeretetotthonokban. Hol van már az az idő, amikor a családon belül több generáció békességben élt! - amikor az öregek tanítói voltak fiaiknak, unokáiknak mindazokban a dolgokban, amelyek az életnek értéket és értelmet adtak. A fiatalok veszélyeztetettsége is egyre fokozódik. Egyházunk szervezett formában sokat tesz azért, hogy az alkohol rabjai szenvedélyüktől megszabadulhassanak, s a „Pohárcsere” során új életet kezdjenek Krisztus szabadító kegyelme és ereje által. A drogfüggő fiatalok felé is kinyújtja segítő kezét, mind a prevenció, mind az utógondozásban sokakat jó cél felé irányít. Igazoltatott ez az Ige is: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”, mégpedig azon a téren, ami a börtönmissziót illeti. Felismerték vezetőink azt a nagy igazságot, hogy a bűn miatt bűnhődő embert segíteni kell. Hazánk 31 BV-intézetében napi rendszerességgel lehetőség van arra, hogy az ott szolgáló lelkészek lelki segítséget nyújtsanak azoknak, akik felismerték, hogy van egy hely, ahol bűneik megbánása után lesz a feloldo- zás, a bűnbocsánat - és ez a Krisztus keresztje. Legyen Isten áldása ezen a missziói munkán is. Ma a missziók vasárnapján egyházunk néhány olyan szolgálatáról szók tam, amely eredményesen tevékenykedik annak az Igének tudatában, hogy: „amennyiben megcselekedté- tek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg”. Balázsi Zoltán ref. lelkész
