Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-10 / 35. szám
szekszAbdi YASARNAP ANNO 2010. október 10. A város kies pontján, a Barti- na (Kálvária) Baktára vezető oldalán fakad az a forrás, melynek története, mitológiai és várostörténeti összefüggései is érdekesek. Nincs pontos adatunk keletkezéséről: az már az ember megjelenése előtt megeshetett. A 900 méter mélyen alapot képező gránit, a rárakódott homok fölötti agyagos réteg pontján tör fel e forrás. Fölötte a jégkorszak idején idefújt löszréteget a szőlőművelés részben lekoptatta. A vízzáró alsóbb agyagréteg dél-délnyugat felől emelkedve gyűjti a beszivárgó csapadékot, természetes vízszűrőként tisztítja azt, és A Pallas Nagy' Lexikona ábrájához hasonlóan képez forrást. Elapadásáról adatunk sincs, s ez hatalmas vízgyűjtő területre mutat. (Alakja hosszan elnyúló, laposabb lehet. Erre mutat a tény: a díszes forrás kiépítése során, mikor elzárták a kifolyást, fölötte a Vincellér utca házfalai néhány nap múlva vizesedni kezdtek.) A domborulati láncolat túlsó felén, a Remete- (Szent Anna-) kápolnánál, hasonló tengerszint feletti magasságban (kb. 160 méteren), szerkezetében és vízminőségében megegyező, s mindkét helyen népiesen csurgónak nevezett, XIX. század végi térképen Mária-kútnak jelzett forrást találunk. Ez utóbbi mögött a víz ugyanúgy kivált kalcitból, szénsavas mészből (CaCO?) cseppkőszerű barlangocskát képezett, s ennek szűk üregébe e sorok írójának 8-10 méter mélyen volt szerencséje gyermekként behajladoznia az 1960-as években. Meglepő, de a valósághoz ragaszkodó Babits Mihály egyik 1906 körüli töredékében ugyanilyen barlangjárást ír le. Nem zárhatjuk ki saját, gyermekkori tapasztalatát: „Barlang Amiről a Bartina forrása mesélhet I. A szarkofág domborművén, a jobb oldalon Marszüasz kikötve a nyúzásra vár, középütt a fríg rabszolga ehhez feni kését, a bal oldalon Apolló ül lantjával feketéllik hegynek közepéből forrás vize zubban barlang üregéből alacsony a barlang, hajolva kell járni...” A megírás időpontja előtti évben, a Tiszti-telep épülése miatt alakíthatta át a sejtelmes barlangocskát a kivitelező Uglár János kőművesmester, akinek vízre volt szüksége, s ezért téglaboltozattal látta el a csurgót. A helyi hagyomány és leletek nyomán Wosinsky Mór és többen feltételezik: már a római korban e forrásvizet égetett agyagcsövekben a Béla térre vezették. A katonaságnak a Bartina tetején volt az őrtornya, stratégiai jelentősége miatt fontos a friss víz. „Én még találtam római tégladarabokat... fenn a csúcson, a mostani keresztek helyén” - írja Wosinsky. Marsigli 1726- os Danubiusában is „lerombolt vár a hegy fölött” a Bartina teteje, ahol: „különféle római feliratok találtatnak”. Vajon merre vihetett a vízvezeték? A forrás környékén végig római temető volt, de a szekszárdi ókeresztény szarkofág a Béla tér délkeleti pontján állt. Ez a hadiút mellett vallási célokat is szolgálhatott. Számos tárgya kapcsolatba hozható a víz szertartásaival. Az Ókori Lexikon szerint: „a források a rómaiaknál nagy tiszteletben részesültek, mert isteni erő nyilvánulásának tartották; áldozatokat mutattak be nekik és bemocskolásuk nagy bűn volt”. Ráadásul a szarkofág egyik oldallapján ábrázolt Marszüasz a monda szerint, miután versenyének győzelmi díjaként Apolló megnyúzatta, „bőrét a frígiai Celaenae mellett levő barlangban akasztotta föl, melyben a Marsyas folyó forrásai vannak”. Dr. Töttős Gábor Ódon időben OKTÓBER 11-ÉN 145 éve, 1865-ben a dublini nemzetközi gazdasági kiállításon „a szekszárdi borkereskedési társulat, felséges minéműségű magyar vörösborért” érmet nyert. OKTÓBER 12-ÉN 135 éve, 1875-ben sajtónk kért Szekszárdnak polgári iskolát a kultuszminisztertől: „emelje ki e várost mostoha helyzetéből...” 80 éve, 1930-ban Horthy Miklós 90 perc alatt megnézte és felavatta a megyei kórházat. OKTÓBER 13-ÁN 105 éve, 1905-ben nagy eső és viharos szél döntötte le gőzfürdőnk kéményét. OKTÓBER 14-ÉN 155 éve, 1855-ben írták: „Schwarzer (szekszárdi) nagykereskedő Calcuttába küld magyar borokat.” 110 éve, 1890-ben „a kutak legtöbbje kiszáradt, úgyhogy több utcában alig ad egy- egy vizet’. OKTÓBER 15-ÉN 115 éve, 1895-ben a megyegyűlés percekig éltette a megjelent Perczel Dezső belügyminisztert. OKTÓBER 16-ÁN 145 éve, 1865-ben született Éry Márton alispánunk. OKTÓBER 17-ÉN 95 éve, 1915-ben a gőzfürdő át- ellenében az evangélikusok ingyen telket kértek s kaptak templomuknak. EVANGÉLIUM A test és a lélek pihenése „Megfáradnak a legkülönbek is..- mondja Ézsaiás próféta. Nem kérdőjelezhetjük meg e'prófétai igazságot, annál is inkább nem, mert a mai kor emberére hatványozottabban rakódnák a testi és lelki terhek, mint az évezredekkel ezelőttiekre. Sok a megfáradt ember. Miért? Megfáradásának okát és mértékét minden ember maga éli át, dolgozza fel, ha egyáltalán sikerül, s idő előtt bele nem rokkan. „Mindennek rendelt ideje van”, a szorgalommal, becsülettel végzett munkának épp úgy, mint a megérdemelt pihenésnek. Néhány gondolatban olyan oldaláról szeretném megközelíteni a pihenést, amire nem sok ember gondol. Vajon pihenés-e a megfáradt, zaklatott, sok stresszhatást átélt lélek számára a zajos környezetben eltöltött szabadidő, a látványosságok hajszolása? Teremtettségünkből adódóan - a „hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap... semmi dolgot ne tégy” - van szükségünk a pihenésre. Rohanó világunkban éjt, napot eggyé teszünk, futunk a siker, az irigylésre méltó életmód után, s ha netán sikerül elérnünk, már csak panasz van a nagy fáradtságra, kimerültségre, és hiányzik az öröm. Megérte? Megváltó Urunknak egész életünkre kiterjedő figyelme van, ennek jegyében mondja: „Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mindenkit hív magához. Jézus nem a fogyasztói társadalom szisztémája szerint látja az embert, ahol már szinte nincs szükség az ötven év fölötti emberekre, hiába van meg szakmai tudásuk, s az évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatuk. Ő hívja a munkanélküliségben megkeseredett embert is! Hívja a börtön celláiban ülőket is! Hívja a hajléktalanokat is! Ha valamikor aktuális volt a hívás, napjainkban az. Meghalljuk-e, s ha igen, elindulunk-e Jézus felé, hogy az általa kínált lelki megnyugvást elnyerjük? Az Ő közelében van a pihenés, pihenése a léleknek és a testnek egyaránt. „Jöjjetek velem és... pihenjetek meg kissé...” Regenerálódjunk Jézus erejéből az Ő segítségével, keressük lelki békénket az Úr oldalán. Krisztus hívása nekünk is szól, a vele való találkozás egy minőségében új élet kezdetét jelenti. Szívleljük meg, különösen a szüret okozta fizikai fáradtságok közepette, e tanítást. Balázsi Zoltán református lelkész
