Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-03 / 34. szám
2010. október 2. MOZAIK 13 VASi SZEKSZÁRDI RNAP Zenei csemegék a szüreti fesztiválon Ezrek hallgatták a Béla király téri háromnapos „koncertvágtát” Korát meghazudtolóan lendületes műsort adott az Omega Már benne volt a levegőben a siker jele, amikor szeptember 16-án kilibbent a Béla király téri színpadra az 1983 óta töretlen karriert futó R-GO frontember, Szikora Róbert, valamint szemre- való gidai, hogy belecsapjanak a szüreti fesztivál koncertsorozatának nyitó estéjébe. A nyitó szám, a „Csikidám” közönségcsatógatónak bizonyult. Hat éve ez volt az együttes nagy visszatérésének új szerzeménye. Az 1982 októberében a Hungáriából kivált Szikora az R-GO-val új zenei irányok felé indult, létrehozva az egyedi és utánozhatatlan „csikidám” stílust pálmafákkal, sivatagi öltözettel, bambuszkalappal és persze az elmaradhatatlan GidákkaL A két új „Róbert-gida” (szőke) Móni, (barna) Kinga őrjítő fehér miniszoknyában, máskor terepszínű ruhában táncolta végig a kétórás koncertet, s hevítette a közönséget, miközben a hatvanhoz közelítő frontember 20 éveseket megszégyenítő lendülettel „tuningolta” a hangillatot. Különlegességként hatott, hogy a megszokott R-Go örökzöldeken kívül (Te csak mindig akkor sírsz, Alacsony férfi dilemmái, Bombázó, Létezem, Szeretlek is + nem is, Ne félj, te kis bolond) ritkán játszott csemegék is elhangzottak, úgy, mint „Az idő", a „Mire gondolsz, katona”, vagy a Los Angeles-i fesztíváldíjas „ Most kell, hogy nagyon szeress”. A koncert végén felcsendült a nagy sikerű „Ballag a katona”, majd régi Hungária slágerekkel búcsúzott a várostól a „csikidámkirály”. Pénteken, a fesztivál „hivatalos nyitónapja” sem múlt el nagykoncert nélkül, hiszen az 1962-ben alakult Omega együttes a maga, lassan 50 éves múltjával - a szakadó eső ellenére - igazi csemegének számított. Az este kilenc órára esernyővel borított Béla király téren lépni sem lehetett a tömegben. A kitűnő hang- és fénytechnikával dolgozó veterán együttes ezúttal sem maradt el a megszokott színvonaltól. (Részletes beszámolónkat alább olvashatják.) Szombat délután ismét emberhegyek özönlöttek a Béla király térre, ahol a 22 éve működő, de a népzenét csak néhány éve mai alternatív zenevilággal ötvöző, hazai együttesek szerzeményeit „népzenére lefordító”, s azóta abszolút sikerrel taroló Csík zenekar lépett feL Az eső itt sem „hagyta magára” a közönséget, a produkció viszont kárpótolhatta az egybegyűlteket. A Kispál és a Borz zenekar korábbi sikere, a „Csillag vagy fecske", vagy a kiváló szövegíró, Kiss Tibi zenekara, a Quimby 2005-ös slágere, a „Most múlik pontosan”, vagy éppen a „Fekete Lamour” feldolgozásának ifjúság körében aratott szilárd tetszése most sem maradt eL A két énekes, Majorosi Marianna és Csík János (hegedű, ének) fokozatosan emelte a hangulatot, miután a népi kultúra örökbecsűiből merített a műsor első felében átvezetve a tagokkal a hegedű, cimbalom, bőgő, brácsa, cimbalom segítségével a jelen zenéibe a már- már „tomboló" ifjúságot. Elmondható, hogy az esős hétvége ellenére maradandó élményt nyújtott mindhárom produkció. Köszönet érte a szervező Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza csapatának is. „Amíg a Jagger bírja, én is bírni fogom” ■Jólesett a pop-rockon belül az időt álló igazi zenét előnyben részesítők lelkének, hogy mennyien ( mintegy négyezren) eljöttek az Omega koncertjére pénteken este, noha ítéletidő tombolt. Jó, jó, megvan a 48 éve folyamatosan létező hard rock-space formációnak a hazai és nemzetközi törzsközönsége, de az együttes tagjait is rendre meglepi és jóleső érzéssel tölti el, fogy köztük jelentős számban ott vannak a fiatatok. A puding próbája ebből t szempontból a tavalyi, bajai EFOTT rolt: a főiskolások-egyetemisták továb- ni impulzusokat adtak a 65 év átlag- életkorú együttesnek a folytatásra. Aminek persze már csak a biológia szabhat korlátokat, de szerencsére az egykori „Régi Csibészek” kondíciója ó, biológiai életkoruk legalább egy tí- 'enötössej kevesebb a naptárinál, gaz, a korelnököt, a space-es hangzás ityamesterét, a 67-et már betöltő Jenkő Lacit - mivel ezer hőfokon ég nőst is minden koncerten, mintha :sak az első lemezre készülne - egy- fegy ilyen másfél óra felettébb lefá- ■asztja. Most is meggyötört sápadtsággal érkezett sálas, blúzos, csizmás sze- ■elésében. Kollegám, aki először látta, »molyán aggódott Laci láttán, de e sorok írója, aki már többször is látta )t az utóbbi évtizedben koncert után, megnyugtatta: „Tíz perc kell neki, és minden rendben lesz". így is történt... A sok hangszeren játszó billentyűs odafigyel az egészségére, a háziorvosok magyarországi főnöke - az együttes nagy kedvelője - pár évvel ezelőtt rendszeresen tesztelte őt koncert előtt és után is. „Higgyétek el, bennem most is minden koncert előtt a kelleténél is egy kicsit nagyobb a lámpaláz, ami csak az első billentyű lenyomása után oldódik. Mindenben maximálisan meg akarok felelni a közönségnek. Különösen a fiataloknak, akik csak hallhattak rólunk a szüleiktől. Amikor megláttam a szekszárdi téren az esernyőrengeteget, ezt az érdeklődést, ez akarva-akaratlanul fölnyomta a pulzusomat. Hiába játszottunk talán már ezer koncerten, Londonban, Portugáliában ötven-hetven- ezer néző előtt is, no meg a Népstadionban már négyszer ennél is több rajongónak, nálam ez az érzés, a föltuningolt állapot nem múlik el. Csak mostanra, a koncert után negyedórával állapíthattam meg, minden rendben ment.” Örök dilemma, hogy mi férhet bele az életmű több száz számából a koncert legföljebb húsz nótájába. A hőskorszak legnépszerűbb alapszámait (Petróleumlámpa, Tízezer lépés, Gyöngyhajú lány) el kell játszani, a fiatalok is átvették a szüleiktől Kell valami az Omega sima fémes korszakából, ami jól is énekelhető, a nemzetközi befutást elősegítő legalább kettő dal de inkább három. Általában az „Addig élj” és a „Nem tudom a neved” csendül fel - itt is! Aztán jön a fejtörés, melyik tíz legyen a nyugat-európai ismertséget megalapozó, a hetvenes-nyolcvanas években csak külföldön kétmillió példányban elkelt space-es korszakot idéző három lemez, az Időrabló, a Csillagok útján és a Gammapolis közel negyven dalából. A bőség zavara, amikor a „Napot hoztam, csillagot”, az „Ezüst eső”, a címadó dal a „Gammapolis”, a „Kemény játék”, az „Őrültek órája”, a „Metamorfózis II” vagy a „Léna” azért is kihagyhatatlan, mert az együttes által készített közvélemény-kutatásban nagyon magas tetszési indexszel ott szerepelnek. Nem különben az „Életfogytig rock and roll”. A tőlük megszokott professzionális hangzás, a nagy ívű orgona-szintetizátor Benkő Laci-módra, gitár és dallambeli, ritmikai váltások Omegára jellemző Összedolgozott egysége, meg- komponáltsága most is hangverseny- nyé emeli a koncertet. Itt úgy tombolni, mint ahogy kétakkordos, kétforintos dalok alkotta koncerteken nem lehet. Más kávéház ez. Itt fülelni, figyelni kell. Hogy a dob és basszus dominanciájakor lő ki a lézerágyú. Molnár Gyuri (alias Elefánt) lírikusán fémes, vagy éppen fémesen lírikus szólóira, Mihály Tomi, a bölcsész-zenész olykor indokoltan előtérbe lépő basszusaira, és természetesen Meckyre, a valamikori bátaszéki frontemberre, aki a jaggeres keretet adja énekes fontemberként. Hangja az Ómega-hangzás részévé vált a lassan elmúlt fél évszázadban. „A nagy tömeg csak áll” - szól a szöveg az éppen műsorra nem kerülő „Éjféli koncert” című számbóL Szekszár- don is így volt. 1997, 2005, 2010: háromszor adott koncertet a városban az együttes. Nem tudom, hogy mi lesz az ötvenedik jubileumi év után, 2012-t követően az Omega-rapszódia című, már a komolyzene világába is elkalauzoló, most készülő album és az újabb nagy Puskás-stadionbeli koncert megvalósulása után?! Ha egyfajta anatómiai csodaként még mindig koncerteznek, élek a gyanúperrel: lesz még Omega-koncert a Béla király téren. A tolnai kötődésű Kóbor János, alias Mecky az Eszterbauer-borházban újra megsúgta: „Amíg a Jagger bírja, addig én is bírni fogom.” B. Gy.
