Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-09-26 / 33. szám
2010. szeptember 26. MOZAIK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Az ínyenceket nem zavarta az időjárás A szinte folyamatos eső ellenére tizenkétezer látogató volt a borudvarban „Na, az idő betette a kaput a Szekszárdi Szüreti Napoknak” - fogalmaztak az örök tamásko- dók, amikor az ablakon kinézve konstatálhatták a péntektől vasárnap kora délutánig szinte folyamatosan érkező égi áldást. Bálint György Kétségtelen, néhány fellépő áldozatul esett az idei, meteorológiai szempontból rendkívüli év újabb furcsaságának, de nem tette tönkre magát az eseményt Az esti szuperkoncertek látogatottsága minden várakozást felülmúlt. Az Omegáék bő másfél órás koncertjét óvatos becslések szerint is legkevesebb négyezren hallgatták a szinte végig zuhogó esőben. A borudvar a szokásához híven lüktetett, pezsgett, mert hála ezeknek a míves, otthonos pavilonoknak, az esőtől is megvédik a látogatót. Elégedetlen borásszal most sem találkoztunk: az igényes, kulturált borfogyasztók kíváncsiak voltak a feltörekvők nedűire is. Jöttek barátok, családok, rokonok, ismerősök, hogy az erre az időszakra tervezett poharazgatással egybekötött beszélgetést megejtsék - több pincészetet is kiválasztva. Miközben előtte az ízek Utcáját is felkeresték...- A kóstoláshoz idén hatezren vettek poharat, s bár ez a szám másfél ezerrel kisebb a tavalyinál, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy kevesebben lettek volna a borudvarban - tájékoztatta lapunkat Herrné Szabadi Judit, a Szekszárdi Borvidék Nonprofit Kft. ügyvezetője. - Sokak a saját kóstolópoharukkal érkeztek. Úgy ítélem meg, hogy legalább 12 ezer látogatója volt a borudvarnak a négy nap során, de ezzel lehet, hogy alábecsültem az érdeklődést. Különvonat nélkül is sokan jöttek messziről- Most ugyan nem indult különvonat Budapestről, de mekkora tehetett a távolabbi vidékekről érkezők száma?- Erről nem készült kimutatás, de a forgatagban gyakran találkoztunk fővárosi, egri, székesfehérvári vendégekkel Miképpen a borszemináriumokon is általában a más borvidékekről érkezők vettek részt. A pálinkásokkal együtt tíz ilyen volt idén, mind kellő érdeklődés mellett zajlott. Ennélfogva a borászok azt a kisebb- nagyobb veszteséget, amit általában a budapesti bor- és pezsgőfesztiválon a nagy közös ügy, a szekszárdi bor megjelenítése során elszenvednek, a „hazai pálya” visszahozza minden évben. A felvetésemre Mészáros Pál borász rá is bólint, mert az ő esetében is így van. Aztán rögtön meg is jegyzi: ezen a két eseményen nem anyagi aspektusból kell nézni a dolgokat. Ezeken a rendezvényeken ott kell lenni, és megvillantani a borvidék erejét. Különösen a fővárosin kell a lehető legjobb arcunkat mutatni - tette hozzá a szakember. Hogy mit hozott Szekszárdnak az idei budapesti prezentáció? - ezt már Eszterbauer Jánostól, a Szekszárdi Borászok Céhének vezetőjétől kérdezem, aki nemcsak a szószólója, hanem aktív, cselekvő, koordináló kezdeményezője is a közös megjelenéseknek.- Azt kell mondjam, az eső ott sem fogott ki rajtunk: állandó volt az érdeklődés a szekszárdi borutcában. És nemcsak szombaton és vasárnap, hanem már csütörtökön is, ami eddig nem volt jellemző. Kíváncsiságból most is elsétáltam a konkurens vörösboros vidékek pavilonjaihoz, és jóleső érzés volt látni, hogy nálunk több volt az érdeklődő. Messzemenő következtetést persze nem szabad levonni, de visszaköszön, hogy a villányiakat, az egrieket már ismerik, mi jelentjük az újat, az izgalmasat a közönség számára. Örvendetes módon évről évre egyre több külföldivel találkozhatunk a standjainknál Nekik nem is kell ajánlani, máris kérik a máshol már kóstolt csúcsborainkat, a kékfrankost és a kadarkát az utóbbi három-négy remek évjáratból-A Szekszárdi Szüreti Napok a teljes repertoárt megköveteli a borásztól..- így van: meg kell felelnünk a fajták iránt elkötelezett lokálpatrióták igényeinek, ugyanakkor az a borfogyasztó is föltűnik, akikkel a budai várban találkozunk. Összetettebb a feladat, de állunk elébe. Ha ilyen mostoha időben is ennyien eljöttek, mi lett volna, ha megint remek az idő, és esetleg különvonat is indul megint? Lassan tényleg nem férünk el a Béla király téren, amit persze a hely hangulata, díszletei miatt nehéz lenne elhagyni, de megeshet, hogy rákényszerülünk. Kíváncsian várom a következő évet, amikor a tér átépítése miatt esetleg más helyszínt kell keresnünk. Ha mondjuk a Prométheusz parkban és környékén is tudunk ilyen borudvart prezentálni, mit mondanak majd arra az idelátogatók. Mert ők is megszokták már a Béla király téri miliőt. Egy-két éve idejáró pécsi egyetemista Hoffbauer Márk kijelentette: - Ezt így, ebben a környezetben Villány sem nyújtja, éppen ezért idejövök, nem oda. Tényleg csak gratulálni tudok a szekszárdiaknak - jegyezte meg a borínyenc fiatalember. A feltörekvő pincészetek közül a hagyományos borászati technikát alkalmazó, a budapesti fesztiválon részt venni nem tudó Németh János kellő elégedettséggel nyugtázta a történteket - az ő privát szemszögéből is: - A jól ismert fajták mellett igyekeztem egy-két cuvée-vel kirukkolni. Mit mondjak, a Porkoláb-völgyi házasítás (cabernet sauvignon-merlot) kellemes meglepetést okozott a nálunk megfordult vendégeknek. Játékok, használati és dísztárgyak csuhából Vincsákovics Mária autentikus népművészete a Belvárosi Kávéházban Vincsákovics Mária a kiállítás anyagának egy részletével A Szekszárdi Szüreti Napok programjaként, szeptember 15-én nyílt kiállítás a Belvárosi Kávéházban Vincsákovics Mária népi iparművész munkáiból. Sas Erzsébet Az alsónánai származású, Várdombon élő népi iparművész Vincskákovics Mária munkáinak széles tárházából hozott, szemet- lelket gyönyörködtető látnivalót a nézőközönségnek. A kukorica - amely Amerikából a balkán felől étkezett hazánkba a török időkben, s amint azt más elnevezése is mutatja: tengeri vagy törökbúza - csuhé a kukoricát körbevevő levél, amit a kukorica letörése után megfosztottak, s abból játékot, használati tárgyakat készítettek őseink. Ezt az ősi tiszta, természetes szépségű anyagot, amely őrzi régi hagyományainkat, használja fel az alkotó Vincsákovics Mária a legkülönfélébb figurák elkészítésére. A PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán végzett népi játék és kismesterségek szakoktatójaként hagyományos tárgyakat készít. Több hazai kiállításon és Németországban is gyönyörködhetett a közönség ezerszínű formavilágában. Iskolákban, művelődési házakban és ifjúsági táborokban tart foglalkozást gyermekeknek, s adja át mesterségbeli tudását. Ezek a foglalkozások - miután Vincsákovics Mária énekel is - nem múlhatnak el népdaltanulás nélkül Az alkotó szereti a régi tárgyakat, szívesen restaurál régi népi bútorokat, elsősorban székeket, amiket csuhával fon be. A kiállításon elmondta, hogyan készíti tüneményes bábuit - játéknak és dísztárgyaknak egyaránt kiválóak -: a csuhát először vízbe mártva, kisimítva formálhatóvá teszi nagy kézügyességgel és kreativitással nemkülönben mérhetetlen türelemmel. Vincsákovics Mária fantáziája nem ismer határokat. A Belvárosi Kávéházban rendezett első szekszárdi kiállításán újdonsággal lepte meg a közönséget. A csuhé, a szalma, mellé „betopta” munkáiba a topótököt, valamint a szép formájú gyökereket is. Mint elmondta, ezek hirtelen ötletből adódtak, s ettől kezdve - miután kreativitását ezekkel a tárgyakkal még színesebben kiélheti - rendszeres részesei lesznek munkáinak. Életképei ezen a kiállításon az őszt mutatták meg a nézőnek, de Vincsákovics Mária minden évszakra, s minden ünnepkörre készít figurákat, melyekből szintén hozott ízelítőt. Az alkotásokban gyönyörködve érezni, hogy benne van az alkotó anyagismeretén, kreativitásán túl a szíve és az alkotás közbeni gondolatai melynek értéke pénzben alig mérhető.
