Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-09-19 / 32. szám
10 , SZEKSZÁRDI MIÁRN4P ANNO 2010. szeptember t A művelődéstörténet különös összefüggései a távoli századok borkultúrájához visznek közelebb. Olykor a legmeglepőbb módon. A Tolnavármegye 1900. augusztus 26-i száma Érdekes szőlőprés címmel múltunk emlékével kedveskedett olvasóinak. „Nits István szőlészeti és borászati felügyelő előhegyi présházában egy igen érdekes és eredeti kivitelű prés látható, melyet nem rég vásárolt egy szegzárdi szőlősgazdától A dupla prés 1824-ben készült s igen szép virágok, különféle díszítmények vannak reá festve, a tetején két egymással szemben álló fekete sas szőlőfürtöt tart csőrében. A színek még most is élénkek és ritka ügyességgel vannak festve. A prés két oldalán és felső részén a következő vers olvasható: „Távozz tőlem te búbánat, hogy akasztófán száradj! Engem hálódban kerítettél, Békességtől megmentettél; Röpülj hát be szép Békesség, mert készen van az Egyesség. Még ez ám a szép feleség, kiben lakik szent Békesség. Lásd meg Uram én Ügyemet, Hozz Bort innom, töltsd kedvemet. Ez jó borbul bátran igyunk, Ha nem lesz, majd elhallgassunk.” A mi jókedvű öregjeink bizony akkor még nem gondoltak arra, hogy egykor fik> xéra, peronoszpóra meg mindenféle szőlőnyavalya miatt elhallgatnak majd a nóták az akkor még víg danákkal hangos présházakban.” Sok évvel ezelőtt, mikor Péterfi József Szekszárdi hegyek s a szőlőművelés címmel az első tanulmányt közölte borvidékünkről a Magyar Gazda 1846. szeptember 23-i számában, azt említi: „egy régibb borsajtón” a következő rigmust találta: „Lásd meg uram én ügyemet, Hozz bort innom, töltsd kedvemet, Mert az előhegyi bortul Danolhat, aki nem busuL” MESÉLŐ EMLÉKEINK 95. Zsoltár a szőlőprésen „Illik az szeretetből vendégöket híni, / ételt, italt jó kedvvel eleikben tönni... / Pogányok is régenten barátjoknak vélték, / az kivel egy asztalhoz gyakran le ültének, / egy kenyérből szegtenek, egy tálban nyúltanak, / egy pohárból ittanak, vagy kivel szóltanak.” De „Ója mindön ő magát amaz rút zajgástul, / melyet részeg embörök tesznek az jó bortul, / hol énököt, sem lantszót nem hallhatsz az zajtul, / mert kiki mind úgy övölt, mint lehet torkátuL” „Semmi ízi lakásnak, az hol jó bor nincsen, / sem jó kedve vendégnek az lőrétül nincsen, ... / vinkót ki ad vendégnek, esze annak nincsen... / Szabad önnöd és innod és megelégödnöd, / ... tobzódnod és zabállanod de nem szabad neköd... Dicséretnek tartjátok, ha sok bort ihattok..., vagy kidönt, vagy kidöntöm, még azt is mondjátok, / hírt, nevet ily dologban bár ne keresnétök.” Persze az elődök táncolnak is, mert „Veszteg ülést megunja, viszketni fog talpa, / közbeszédben azt mondják, táncot az bor hajtja”. Az is előfordul, hogy „felemás házasokat ital közt szőröznek, ólálkodnak más után”, szóval ötödfél évszázada sem voltak angyalok. Dr. Töttős Gábor A debreceni 1590-es énekeskönyvet agyonolvasták: csonka és egyetlen példányának eleje hiányzik Bármilyen meglepő, de mindkét versben a Lásd meg uram én ügyemet sor Tolnai Fabricus Bálint zsoltárjából került ide. Művét a debreceni református énekeskönyv közölte 1590-ben, de később a katolikus dalok közé is bekerült. Szerzője wittenbergi tanulmányai után Decsen volt lelkipásztor, s 1580- ban itt írta 120 versszakos lakodalmi énekét a legrégibbet a magyar nyelven. Ebben lantszó mellett oktat gazdát s vendéget, hogyan mulassanak. Ódon időben SZEPTEMBER 20-An 125 éve, 1885-ben később kiadott első miséjét mondta szülöttünk, Hiding Antal. 115 éve, 1895- ben megnyitották a ma is működő első államfogházat. 15 éve, 1995- ben halt meg Baka István író, költő, műfordítónk, Iskola-névadó. SZEPTEMBER 21-ÉN 35 éve, 1975-ben elhunyt Szek- szárd fia, Prantner József államtitkár. SZEPTEMBER 22-ÉN 125 éve, 1885-ben Simándy Zsigmond színtársulata a Vadgalamb című új népszínművel köszönt be. SZEPTEMBER 23-ÁN 150 éve, 1860-ban a Vasárnapi Újság Jókai Mór nyomán A korona és kard címmel I. Béla történetét mesélte el. SZEPTEMBER 24-ÉN 115 éve, 1895-ben meghalt az első felszabadított megyei jobbágy, Mayer János: itteni házában jeles iskola működött. SZEPTEMBER 2S-ÉN 140 éve, 1870-ben nőegyletünk estélyén Liszt Ferenc is zongorázott. 65 éve, 1945-ben halt meg Bartók Béla: a Bezerédj utcában nevelkedett fiánál is járt. SZEPTEMBER 26-ÁN 130 éve, 1880-ban polgári iskolai tanárunkká nevezték ki Kovács Dávidot, sajtónk munkatársát. EVANGÉLIUM Amikor közeledett a város kapujához, íme, hatottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót Akik vitték, megálltak, ö pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!" Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét" (Lk 7, 12-16) Mostani vasárnapunk ősi evangéliuma a naini ifjú feltámasztásának története. Nem csak az özvegyasszonynak volt életre szóló találkozás ez, de a Lukács által leírt események megragadó erővel szólnak mindannyiunkhoz: mi is ugyanazzal a Krisztussal találkozhatunk, aki annak idején megállította a temető felé me- netelőket. Egy gyászoló asszony találkozott Jézussal, de olyan ez mintha a szomorúság találkozna magával az Együttérzéssel. Egy kétségbeejtő élethelyzet a Megnyugvással. A halál menetoszlopa az Élettel. A kegyelemre szorultság magával az Irgalommal... Jézus csak egy mondatot mondott, de teremtő erejű szava nyomán megelevenedik az, ami élettelen volt: ebben a történetben egy halott ifjú, máshol és máskor talán egy megkeményedett szív, haldokló reménység, egy élettelen értékrend, egy rossz hírek miatt megdermedt gondolat, egy aggódás miatt elsorvadt jókedv, mozdulatlanná merevedett hit, élettelenné vált szeretet... A Megváltó nem tündöklő angyalok által kisérve, nem is aranyozott diadalíven át, de egészen hétköznapi módon: emberek tömegében, hétköznapi ruhában érkezett meg a városkapuhoz s általa maga Isten látogatta meg ott a Nainban az ő népét. Ő általa ma is Isten akarja meglátogatni otthonainkat. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész Csak az igazat? Kérdőjel nélkül, de e címmel lát félretájékoztatást, ne megalapozott kijelentéseket, sőt nem igazat (azaz hazug got) Csillagné Szánthó Polixéna, a Művelődési és Oktat: Bizottság elnöke a Liszt Ferenc és Fusz János emlékére mű cikk állításaiban. A nézők gyér számát nem .helyi hág] mányként”, hanem „szinte” akként említi, ami nem ugys az, de múlt évtizedeink számos kínos pillanatát idézi Az ( hez és máshoz kapcsolódó szervezésről csak annyit két 1 nappal a szimpózium után Szekszárd város máig nem tel sítette szerződésben vállalt anyagi kötelezettségét Ami pedig szeretett városunk 13 három magyar telep lés Liszt útja programjához való csatlakozását illeti, vaj« mennyiben cáfolja az eredeti állítást ,a jövő évi nemzeti zi Liszt-rendezvényekről már most lemaradtunk”. Liszt világjelenség Az értelmező kéziszótár szerinl nemzetközi', „több vagy minden népre, államra kiterjec őket érintő” és a „nemzetek közötti idegenforgalmat sz gáló”. így nem világos, ha a nemzetközi programfüzet kerüléshez már jelentkeznünk kellett volna, de nem t tűk, akkor ezt hogyan minősíti hazugsággá a mag} programban való részvétel? Ezért ahogy írja, tényleg „Óvakodjunk a félretájéki tatástól...” Ama cikk tró
