Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-08-22 / 28. szám
„ SZEKSZÁRDI MS&RNAP mm 2010. augusztus 22. MESÉLŐ EMLÉKEINK 94. Diadal a dalárünnepélyen Dalárok a csúcson (Dezső Alajos és Kelen Imre grafikája nyomán) A dalár szót a madárból elvont -ár képzővel, akárcsak a szaladárt (struccot), eredetileg a barátposzáta megnevezésére Vajda Péter alkotta 1841-ben, de már '43-ban a dalár- egylet, '44-ben pedig a dalárda is felbukkan; '45-től ez utóbbi énekkar jelentéssel kerül szótárba. S mivel akkoriban női dalárda még nincs - az elsőt, a Liszt-egyletet majd 1870-ben alapítja meg a bonyhádi Engeszer Mátyás a dalárok férfiak, a dalárda férfikórust jelent. A mi dalárdánk a szó születése előtt alakult, de 1855-ben, mert Szent Istvánkor Bezerédjnek énekeltek, betiltották működésüket. Már 1861-ben újjáalakultak, s komoly munkájuk eredményét mutatja a kolozsvári első díj. Ennek históriáját tenoristájuk, Borzsák Endre Az országos dalárün- nepély (1880. augusztus 16-25 ) című verse örökítette meg. A 22 tag külön jellemzése helyett álljon itt a névsor: Abaffy József karmester, Boda Vilmos elnök, Borzsák Endre, Gerenday Lajos, Gőbölös János, Jeszenszky Ákos, Kálmán Károly, Kenézy Csatár, Konstanczer József, Konta Sándor alkarmester, Laskó Gyula, Petrovits György, Rüll Lajos, Sass Elemér, Schöner (Schéner) István, dr. Schubert János, dr. Steiner Lajos, Stokinger János pénztárnok, Szendrő- dy Gábor, Tóth Andor, Ujfalussy László, Wimmersperg Gedeon báró. Keselyűsről Pestre éjjel a lusta Germánia gőzhajón értek, kit tengeribetegség kerülget, ki kártyázik, de mindenki éber. Este utaztak tovább vonaton. Cegléden a nagykőrösi dalárda énekel, s erre válaszul ők is. Püspökladányon a debreceniekkel „ment a bor belénk, mint Ladányba a ménkő”. Egyiküknek gyomorgörcse volt. Nagyváradon sem aludtak: a király születésnapján tíz dalárdával zengtek együtt. Innét különvonattal Kolozsvárra. Ott katonás bevonulás több ezres néptömeg között. Rossz szállásuk egy éhes poloskákkal teli kollégium. Akadt, ki asztalon aludt, más inkább kint sétált egész éjjel. Basszistájuk részegen eltévedt, s rendőrnek vélte őt megtaláló társát. Főhadiszállásuk Walter Károly jó vörösboros Stadler vendéglője. Itt egyikük Gőbölös Jánost pincérnek nézte, neki akart fizetni. Másikuk a bőgős cigány! hitte debreceni karmesternek, vele akart pertut inni. Látogatták az Új Világot s a paksi Plihál vendéglős Pannóniáját, meg egy borpincét is. A Magyar Polgár másnap „a szekszárdi urak” szép daláról írt. Helyi két védőangyaluk: „Ditróiné asszony - Eibenschütz Mariska Szegzárd szeretetét százszor adta vissza”, és a dalárdát vendégül látta. „Kevés tag, nagy erő, szép szabatos ének, Hű tolmácsolása költő érzelmének. Volt is nem kis részünk tapsok viharában, Koszorúk hullása, énekek zajában, Számtalanszor való színpadra hívásban, Abaffy és Huber csókoló- dzásában”: „a nyertes Honfidal szerzője karmesterünket a színpadon kétszer összecsókolta”. Itthon ágyúlövésekkel, fáklyás felvonulással üdvözli őket a város apra- ja-nagyja, a bonyhádi és bátaszéki dalárda. Kaszinói bankett, majd „Serlegfelszentelés bikavér veressel”. Szép és szerény az összegzés: „Mit a dalárda tett: a városért tette, - Amit a város tett: köszönet érette! Vajha ez a szent láng örökös maradjon, A régi dicsőség újabbnak fényt adjon!” Dr. Töttős Gábor Ódon időben AUGUSZTUS 23-ÁN 115 éve, 1895-ben Johann Knoll müncheni világjáró kerékpáros Dunaföldvárról három óra alatt tekert ide. AUGUSZTUS 24-ÉN 110 éve, 1900-ban megnyílt megyénk első (ma is álló) árvaháza, melyet báró Augusz Imre alapított. AUGUSZTUS 25-ÉN 120 éve, 1890-ben Palánkon egy birkaakol és két fatelep hamvadt el a lángokban. AUGUSZTUS 26-ÁN 155 éve, 1855-ben a Vasárnapi Újság Garay János arcképét és életrajzát közölte. 105 éve, 1905- ben az első megyei autóbalesetben bonyhádi autó alá, a Garay téren kutya futott, és a masina fölborult. Ekkor tartották a kaszinóbazár építésének bokrétaünnepét. AUGUSZTUS 27-ÉN 125 éve, 1885-ben szülöttünket, Tormay Bélát, a magyar állatorvosegylet elnökét megbízták: gyűjtse össze a lovak színelnevezését a minisztériumi lószíntáblázat számára. AUGUSZTUS 28-ÁN 75 éve, 1935-ben iparos műkedvelőink előadták Kodály Háry Jánosát. AUGUSZTUS 29-ÉN 110 éve, 1900-ban több kereskedőnk kérésére a MÁV elhatározta: hídmérleget létesít itt. EVANGÉLIUM Megemlékezés id. Sáfár János (1919-2009) ** Wh U „Hiányodfájdalom, De minden könny vigasz, Örök perc az élet nem az, Minden éjszaka a hajnal léget ér, De amíg szívünk dalban, te Örökké benne élsz. ’’ Szeretteid Szent István-ünnep - Új kenyér ünnep „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ö csodálatos világosságába hívott el titeket” (I Péter 2:9) „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. ” (János 6:51) Ki tudna és merne közülünk úgy ítéletet mondani családja, népe vagy saját maga „pogányságában”, amint ezt tette Ő, aki felvette a keresztségben az első vértanú nevét? Ki merne így újat kezdeni, rábízni magát a történelmet formáló hatalmas Isten kezére, mint Ő? Nagy ajándék lett nemzetünknek első királyunk ilyen gondolkodása, a keresztyénség áldásainak ilyen felismerése. Az a legnagyobb kegyelem, hogy Isten hívott, és eme a hívásra felfigyeltek a „halló magyar fülek”. Isten hívása azért is örök, mert szüksége van az egész magyar nemzetre. Ezért a nagy ajándékért teljen meg hálaadással a szívünk, hatalmas Istenünk iránt. Ha Isten kezéből fogadjuk el az új kenyeret, akkor érezzük azt, hogy a mi munkánkon rajta van az Ő áldása. Aki a kenyeret el tudja kérni naponta az Úr Jézus Krisztustól tanult imában, és hálás érte, az dicsőíti az Istent, minden jó adomány ajándékozóját. Krisztus nem ellensége a földi javaknak, csak annak, ha azokat bálványa ként imádjuk. Várhatunk-e addig, amíg mindenki olyan önzetlen hívő lesz, hogy a kérdés magától megoldódik? Várhatunk-e azzal, hogy a lelkiekről szólunk? Nem, mert minden mindig szív-kérdés, tehát szeretet- kérdés kell, hogy legyen. Szeressük azt a Jézus Krisztust, aki gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodhassunk. Ő felkínálja magát mindenki számára az élet kenyeréül, imádkozzunk azért, hogy ezt a kegyelmet elfogadhassuk. Balázsi Zoltán református lelkész