Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-08-15 / 27. szám
10 SZEKSZÁRDI TAI4RNAP ANNO 2010. augusztus 15. EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 153. Felköszöntés Liszt Ferencre Liszt Ferenc a Szent Erzsébet-oratóriumot vezényli B oldog emlékű dr. Hadnagy Albert máig alapvető tanulmányában behatóan foglalkozott Augusz Antal és a Mester kapcsolatával. így mutatta be a család levéltárából közölt kéziratban azt a rövid szónoklatot, amelynek most teljesebb és hívebb változata került elő. A Vasárnapi Újság 1865. augusztus 20-i száma - jelen levő újságírója nyomán - a fenti címmel közölte cikkét. Ennek bevezetőjében elmondja, hogy a Szent Erzsébet-oratórium előadása után „Liszt Ferenc tiszteletére e hó 15-kén délben Schwendtner Mihály plébános úr mintegy 60 terítékű díszebédet adott, melyre a helybeli papságon kívül a zenede tagjai és a közreműködő művészek voltak hivatalosok. Ez alkalommal az áldomások hosszú sorában Liszt Ferencet, egyik régi barátja, báró Augusz Antal, poharat emelve, a következő szavakkal köszöntötte föl”. Azért fontos ezt megismernünk, mert jószerével az egyetíen fennmaradt Augusz-felköszöntés ez, s később történelmi jelentőségűvé vált. „Huszonhat éve, hogy koszorús költőnk, „világ hírhedett zenészét” üdvözölt - és Hazád habáraidért koszorút nyújtott; Te pedig válaszolád: hogy azon erő, mely egykor harci dicsőséget aratott, ezentúl-hivatva legyen a béke műveit e honnak megszerezni. Mit az ember érez, gondol és akar, azt hangokban, szavakban és tettekben fejezi ki. Te, Istentől ihletve, a kedély és érzelmek országát, a zenét választád, mint minden magasb műveltség alapját. Szellemed azonban a szép, a nemes, és dicső köreiben is a legtökélyesbre vágyott, s így lön, hogy magasb hivatásod sejtelmében a dicsőség tetőpontján kezdetted komolyabb munkádat. Minden históriai művelt nép szertartásaiban az isteni tisztelet lényeges részét a zene képezte és e szerint művészeted csak is ebben találta célját, körét és alanyát. Hazafi érzelmeid a nemzeti induló magyarázatában kerestek kifejezést. Vallási buzgalmad az Esztergomi misében szárnyalt alkotód felé, midőn egy ország imáit egyesítéd szent zenédben a magyar Sión magaslatán, honnan - szerinted - a keresztyén- séggel a polgárisulás, a mívelődés terjedett el Isten áldotta hazádon. Tanúi vagyunk, miként fokozta művészetedet szentséges atyánk áldása, midőn Erzsébetünk szent fénykorét zengeményed halhatatlanságával egyesítéd. Időről időre Hazádba visszatérsz, hogy új babéraidat neki áldozd, hogy ünnepeit dicsőítsd, és remény táplál, hogy közel jövőben az ország nagy ünnepén, midőn Szent István koronája a király és nemzet közt alkotmányszerűleg létrejött frigyet szentesíti - nagy és dicső hivatással a koronázási miséddel megjelensz, és Zengeményed nagy szavára Milliók eggyé leszünk, S lészen egy nemzet zsoltára, Egybezengő énekünk. Liszt Ferenc - a művész! - a honfiú! - a világ hírhedett zenésze! Éljen!” Ebben Augusz elsőként veti föl: Liszt komponálja a jövendő koronázási misét, ne pedig az arra felkérni szokott udvari zenészek. S e merész gondolat meg is valósult, mert a jól tájékoztatott sajtó közóhajjá tette a felröppentett gondolatot. Még ugyanez a lapszám tudósított: „Liszt, a zenedei ünnepélyek után báró Augusz Antalhoz Szegszárdra rán- dul néhány napra”. Tárt karokkal vártuk. • Dr. Töttős Gábor Ódon időben AUGUSZTUS 16-ÁN 110 éve, 1900-ban a minisztérium 16 000 koronát engedélyezett a múzeum építésére. AUGUSZTUS 17-ÉN 155 éve, 1855-ben hunyt el Hrabovszkyné Kassay Anna: hagyatékából épült az újvárosi templom. 105 éve, 1905-ben először választottunk 66 városi képviselőt: a fele vagyoni alapon került be. AUGUSZTUS 18-ÁN 180 éve, 1830-ban született Ferenc József: 1852-ben járt itt, de borunkat idős korában is emlegette. 100 éve, 1910-ben alapította fényképészetét Bor- gula Ede. AUGUSZTUS 19-ÉN 110 éve, 1900-ban egy bécsi cég Szekszárd-Dombori közti villamos vasutat tervezett. AUGUSZTUS 20-ÁN 130 éve, 1880-ban a kolozsvári országos dalárversenyen első díjat nyert éneküket, Huber Károly Honfidalát adták elő eleink. AUGUSZTUS 21-ÉN 165 éve, 1845-ben alispánná választották Augusz Antalt, kit 160 éve, 1850-ben Szent Ish/án-rendi lovaggá s báróvá neveztek ki. AUGUSZTUS 22-ÉN 185 éve, 1825-ben a megyegyűlés Dőry Vincét s Nedeczky Ferencet választotta országgyűlési követté. A meggyőzés művésze EVANGELIUM „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Rm 8, 38-39) Szinte himnuszokat idézően szép Pál apostolnak ez a szenvedélyes hitvallása: „meg vagyok győződve...” Vajon honnan van ez a szilárd bizonyosság? Miből merít, hogyan érte el? Bárcsak megértenénk, hogy vele együtt zenghessük! Amikor a hétköznapokban meggyőződésről beszélünk, akkor ezalatt a legtöbbször valami ilyesmit értünk: valaki próbálgatott, tapasztalatot gyűjtött, gondolkodott, egyszóval aktívan körüljárt valamit, s végül levonja a következtetést: „meggyőződésem szerint...” Pál bizonyosságában is van ilyen tapasztalat, de hitének kezdete talán mégis máshol keresendő. Ahogy ugyanis az apostol a régi világ közös nyelvén - görögül - megfogalmazta, úgy ez a kifejezés: „meg vagyok győződve” olyan formában áll, amit úgy is lehetne fordítani: „meg vagyok győzve, meggyőzettem”. Mintha azt mondaná: engem valaki rávett, addig győzködött, míg rábeszélt. Rávett, hogy elhigy- gyem, hogy Istennél van az igazság, hogy Ő méltó a bizalomra, hogy kegyelmes, hogy érdemes az Ö akaratát követnem, mert az az élet útja, s ha Őhozzá tartozom, nem választhat el tőle már semmi sem. Vajon ki győzte meg a keményfejű farizeust, Sault/Pált? Krisztus, senki más nem lett volna erre képes! Pál sokáig ellenállt, de aztán „beadta a derekát”. Amikor a Feltámadott fájdalmas hangja személyesen kérte számon tőle: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” - akkor végre hagyta magát rábeszélni. Az Úr ma is a meggyőzés művésze. Bár döbbenetes, hogy naponta milyen sok mindenre hagyjuk magunkat rábeszélni, csak sokszor éppen életünk legfontosabb kérdésében, az Isten-kérdésben makacskodunk. Ennek ellenére a bűnbocsánat és üdvösségről szóló örömhír szavain keresztül és Lelke erejével ma is győzköd, hívogat: hogy egyszer végre, s utána naponta engedjünk neki. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
