Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-08-15 / 27. szám
2010. augusztus 15. EGÉSZSÉGÜGY szekszárdi fASARNAP A betegség kiszolgáltatottá tesz... Szükség van az önkéntes segítő kezekre A Tolna Megyei Balassa János kórházban működő „Méltósággal az út végén” Hospice Alapítvány által létrehozott „Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat" fáradhatatlan tagja Mártonná Gangéi Klára, akivel a szolgálatban eltöltött hatéves tapasztalatáról beszélgettünk. Sas Erzsébet- Mikor gondoltál arra, hogy ebben a nemes szolgálatban részt vállalj?- Újságcikkből értesültem, hogy indul egy tanfolyam, s miután úgy éreztem, hogy ez a szolgálat számomra kihívás és cél is egyben, jelentkeztem. Elvégeztem a tanfolyamot, amely el- | méletből és különböző osztályokon a megszerezett gyakorlatból állt. c fa- Mi a teendője, aki ezt a szolgálatot vállalja?- Mi önkéntesek a kórházban fekvő betegeknek testi-lelki segítséget nyújtunk, ellenszolgáltatás nélkül A nővérek mellett kiegészítő munkát végzünk: segítünk ellátni a beteget a tisztálkodásban, étkezésben, mozgásában. Beszélgetünk a beteggel, és ott vagyunk a haldoklók mellett.- A hozzátartozók miként fogadják az önkéntes szolgálatot végzők tevékenységét?- Akad, aki a távolság vagy saját egészségügyi gondjai miatt ritkán tudja látogatni a betegét, ők nagyon hálásak, hogy helyettük is odafigyelünk.- Egy hozzátartozó, látogató miről ismeri fel az önkéntes segítőt?- Kék egyenköpenyt viselünk, amelyen jól látható a név és alatta az önkéntes segítő megnevezés. A hosz- szabb ideig kórházban fekvő betegek hozzátartozói már jól ismernek bennünket, és szeretettel, bizalommal fordulnak felénk.- Hat éve vagy önkéntes segítő, ráadásul a „legnehezebb” osztályok egyikén.- Az idegosztályon végzem az önként vállalt feladatom. Elfogadtak, jó munkakapcsolat alakult ki a nővérekkel és az orvosokkal, ennek köszönhetően jól érzem ott magam. Az osztályon sok a beteg, nagy szükség van minden segítő kézre.- Minden ember fél a betegségtől, a fájdalomtól- Kevesen vannak, aki nem tapasztalják meg, milyen érzés betegnek lenni vagy beteget ápolni. A beteg test nem úgy engedelmeskedik, ahogy szeretnénk, a betegség kiszolgáltatottá, gyengévé tesz. Aki kórházba kerül annak meg kell barátkoznia az idegen környezettel a kórteremben az ágy lesz az „otthona”, ahol magára marad a gondolataival, érzéseivel, félelmeivel A kórház egy zárt világ, amibe mi önkéntesek ottlétünkkel, odafigyelésünkkel becsempésszük a külvilágot.- Milyen érzésekről félelmekről mesélnek a betegek?- A hosszú napok alatt van idejük átgondolni, hogy mit rontottak el, mit kellett volna másképp csinálni. A beteg tele van szorongással, kétség- beeséssel, sok esetben még a szeretteivel sem tudja, vagy nem akarja megosztani gondjait. Egy önkéntes, ha figyelemmel és őszinte segítő szándékkal közeledik a beteghez, és a beteg azt érzi, hogy megértésre talál kibeszéli magából a legnyomasztóbb gondolatokat is, s ezzel kicsit megköny- nyebbül Azt mondanom sem kell, hogy bennünket titoktartás kötelez.- Valóban kihívás lehet egy nagy betegnek megnyugvást adni.- Akkor tudjuk jól végezni a dolgunkat, ha „ráhangolódunk” a betegre, átérezzük a helyzetét, állapotát. Mindezt nagy türelemmel, odafigyeléssel, elfogadással tesszük. Tudni kell hallgatni és meghallgatni, érezni, hogy mikor vágyik nyugalomra, magányra. Figyelembe kell venni, hogy a beteg embernek nemcsak a teste, de a lelke is sérült, s ezért biztató, jó szóra vágyik, vagy éppen a vigaszt egy simo- gatás, egy mosoly jelenti számára,-A végstádiumban lévő betegekkel való együttlét nem visel meg?- Valóban elkísérjük a beteget élete utolsó útján a kapuig, amit viszont neki egy edül kell átlépnie. Az utolsó órákban, percekben nagyon fontos, hogy a haldokló érezze, nincs magára hagyva Amikor már beszélni sem tud, egy kézszorítás, simogatás, egy tekintet többet mond műiden szónál Sajnos, a mai kor embere a halált kirekeszti az életéből, nem beszél róla, nem akar tudomást venni arról hogy egyszer el kell menni. Pedig, ha beszélnénk, ha többet olvasnánk róla, könnyebb lenne az elfogadás, s életünk végső szakasza nem lenne olyan félelmetes.- Semmi félelem nincs benned, amikor egy haldokló kezét fogod?- Nincs, inkább felemelő érzés, hogy egy ember utolsó perceiben ott vagyok, hogy éreztethetem vele, nincs egyedül Aki ezt nem tapasztalta meg, el sem tudja képzelni, aki pedig részese volt, az tudja, miről beszélek. Minden e világból távozó embernek „járna”, hogy valaki fogja a kezét a végső percekben. Méltósággal elhagyni ezt a világot. A szolgálat fontos része, hogy az elhunyt hozzátartozóinak vigaszt tudjunk nyújtani.- Azt mondtad sokat tanultál a szolgálatban töltött évek alatt- Szeretem ezt az embert próbáló kihívást. Energiával tölt fel lelki gazdagságot és önbizalmat ad Sokat tanulok a betegektől, haldoklóktól akik megosztják velem gondolataikat. Emberi sorsokat, tragédiákat ismerek meg, ami alakít és formál, épülésemre szolgál Együtt érzek a betegekkel, osztozom örömeikben, ha a gyógyulás apró előrelépéseit látom, s bánatukban, ha érzem, tudják, érzik itt az idő. Példaértékű a bátorságuk, a belenyugvásuk, ahogy a világi dolgaikat elrendezik, hogy a hozzátartozóiknak, szeretteiknek ne legyen gondjuk, ha ők elmennek. Az évek alatt azt is megfigyeltem, hogy a hívők jobban viselik az elmúlás gondolatát, mert hiszik, hogy a halál után van élet, feltámadás. A végső órákban azonban még az addig nem hívő is imádkozik. Önkéntes segítőket keres a kórház A Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza a végstádiumú, főként daganatos betegeket, illetve hozzátartozóikat támogató hospice ellátás területére újabb önkénteseket keres. A jelentkezők hatvanórás elméleti és gyakorlati képzésben vesznek részt, amelyről sikeres vizsga esetén tanúsítványt kapnak. A szerzett tudásuk, illetve személyiségjegyeik alapján alkalmasnak bizonyuló önkéntesek segítséget nyújthatnak a betegek tisztálkodásában, étkeztetésében, mozgásában. Lelki, szociális téren együttérző beszélgetésekkel, érzelmi támasz nyújtásával, felolvasással járulhatnak hozzá a fájdalmakkal küzdő betegek állapotának könnyebb elviseléséhez. Mindazok, akik elhivatottságot éreznek, hogy önkéntesként a betegágy melletti munkában részt vegyenek, jelentkezhetnek 2010. szeptember 15- ig Patócs Anita szociális munkásnál a 74/ 501-500/273 telefonszámon; vagy elektronikus levélben a patocs.anita@tmkohaz.hu e-mail címen. Kati néni nagy örömmel fogadja rendszeres látogatóját, Klárikát
