Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-08-08 / 26. szám

2010. augusztus 8. MOZAIK „ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Musical költözött a Babitsba Kemény próbákon szakértők segítségével készült a vasárnapi előadás Próba a táncteremben Zene, tánc és dal töltötte be ezen a héten a Babits Mihály Művelődési Házat. A Musical Comedy - Amatőr Zenés Színpad­ok és Énekesek III. Országos Kur­zusának lelkes résztvevői, ama­tőr énekesek, táncosok, énekta­nárok, koreográfusok, előadói csoportok és zenés színpadok ve­zetői vették birtokukba az intéz­ményt. Idén először tartottak táncos-énekes képzést 7-14 éves gyermekek számára. Kovács Etelka- Az nem kifejezés, hogy fárasztó, és őrületes a meleg - mondja boldog mo­sollyal egy a próbáról kijövő, már több színpadi sikert megért fiú. Úgyhogy si­et is ki a szabad levegőre. A gyerekek csoportjában egy lány várakozással te­li örömmel, kezében a szerepét szo­rongatva sorolja a feladatokat: először A muzsika hangjából egy húszperces koreográfiát próbálunk, aztán a Mam­ma Miából összeállított tizenhét per­cet, a Szegény gazdagok három jelene­tét, zárásként pedig a Hairsprayt (Haj­lakk). Mindeközben magánéneket, tán­cot és beszédtechnikát tanulnak egyé­ni foglalkozásokon, kórust, koreográfi­át és színpadi mozgást csoportosan. Keményen dolgoznak, és nagyon jól állnak - mondhatta el már két pró­banap után Béresné Kollár Éva, a szek­szárdi Tücsök Zenés Színpad művé­szeti vezetője, a kurzus szervezője. En­nek a koncentrált műhelymunkának, továbbképzésnek a szükségessége az évente váltva Pápán, illetve Békéscsa­bán megrendezett Scherzo Amatőr Musical Színpadok Fesztiválja kapcsán merült feL Vannak ugyanis olyan ama­tőr színpadok, amelyeknek nem, vagy csak kis mértékben áll rendelkezésük­re szakértő segítség. Itt a fesztivál zsű­rije tanít, elismert szaktekintélyek, így Miklós Tibor író, rendező, színházi ve­zető, a magyar musicalirodalom és ze­nés színház meghatározó személyisé­ge, a kurzus szakmai vezetője, Fincza Erika táncművész, koreográfus, Nagy Anikó színész, énekmester, Kemény Gábor zeneszerző, zongoraművész, egyetemi tanár és Hencz György tánc­művész, akik nem kis nehézségeket vállalnak azért, hogy segítsék az ifjú művészpalánták fejlődését. A kurzust Szekszárd város önkormányzata is fontosnak érezte, így lett a Pécs 2010 - Európa Kulturális Fővárosa program- sorozat társrendezvénye, és kapott anyagi támogatást. A próbákon bárki részt vehet, aki elég felkészültnek érzi magát egy kis tánchoz, énekhez. A ül. Musical Comedy záróesemé­nyeként a résztvevő amatőr művé­szek augusztus 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a művelődési ház színház- termében mutatják be a próbák ered­ményeként létrejött előadást. Dönci szerint a világ nincs kész? „Levágták a hajam. Holnaptól rövidre növesztem... Apának az álián van a ha­ja... azt mondja: direkt.” Csak egy csi­petnyi azokból a gondolatokból, me­lyek szerint a világ a szekszárdi szerző, Dicső Zsolt kisfia, „Dönci” szemén át kinézhet. A Sas Kiadó által idén megje­lentetett versek rácsodálkozásainak „átadója”, Dönci - akit valójában Bo- tondnak hívnak -, görbe tükröt tart saját magunk, a felnőttek elé. Ahogy a költő beszélgetőtársa, Jankovics Zol­tán is kiemelte a könyvbemutatón: Di­cső Zsolt gyerekversei tulajdonkép­pen felnőtteknek szólnak. A szerző úgy érzi, versei rávilágíthatnak a ször­nyű tényre, milyen következetlenek is vagyunk a gyermeknevelésben. „A gyerek nem hülye, csak mi arra törek­szünk, hogy mindenáron elrontsuk” - fogalmazott. Dönci „követte el” a rajzo­kat a kiadványban, ezenkívül egy „gyöngyszemet” is saját maga alkotott. Dicső Zsolt elárulta, három év ter­mése a verseskötet, és szerkesztője hatására fejezte be a benne szereplő történetek megírását. Prózakötettel is készül, de annak kiadása még várat magára. Addig is fedezzük fel gyerme­keinkkel együtt: „ha tócsa van valahol, abba bele kell lépni”, és felnőttként sem kell kikerülni a pocsolyát, hiszen e nélkül nem lenne értelme felnőni. Pláne a szülőkhöz hasonlóan olvasni megtanulni, hiszen akkor már nem ő hallgatná az esti mesét, hanem szülei az övét. Gyimóthy Levente Száz esztendő szeretet Tóth Nándorné, Juci néni boldog élete Juci néni hosszasan elbeszélgetett Horváth István polgármester- reL A háttérben az ünnepelt fia, Tóth Zoltán A szerző felvétele m Két világháborút megélt, három gyermeket nevelt fel szerető férjével Tóth Nándorné, aki július 1-jért ünne­pelte századik születésnapját. Családja Siófokon élő fia házában gyűlt össze, hogy a jubileum alkalmából elhalmoz­za szeretetével a ma már többszörös dédmamát, ő pedig ez alkatomból vál­lalta a hosszú utazást, bár egy ideje nem jár már ki a lakásból Horváth István polgármester Szek- szárdon, Mészáros Lázár utcai ottho­nában köszöntötte fel a kedves, idős hölgyet. Juci néni kissé már lassan for­málva a szavakat, de irigylésre méltó szellemi frissességgel válaszolt a kér­désekre. Fiatal éveiről házasságáról, a gyermeknevelésről, még a napi hírek­ről is szívesen beszélgetett a polgár- mesterrel akit nagy örömmel foga­dott. Humorral is fűszerezett elbeszé­léséből megtudhattuk, hogy Alsónyé­ken született 1910-ben. Férjével a bátaszéki leányklubban, egy bálban ismerkedett meg húszéves korában, és az első szerelmes pillantástól egye­nes út vezetett az oltárig. Első tíz évük boldog gondtalanságban telt, sokat utazgattak, majd családot alapítottak és négy gyermekük született, akik kö­zül három - ma már nyugdíjaskorú - fiúk él Juci néni a gyermekek kis ko­rában a pálfai gyermekotthonban dol­gozott élelmezésvezetőként, férje gyógypedagógusként tevékenykedett ugyanott. Életük a háborús években vök a legnehezebb, de szeretetük át­segítette őket a gondokon. Mivel az utóbbi időben egyedül már nem tudja ellátni magát, biológus fia, a szintén nagycsaládos Zoltán ta­valy átköközött édesanyjához, hogy gondoskodjék róla. Minden nap ő kel­ti, megfésüli, reggelit készít neki, munka után siet hozzá, sokat beszél­getnek, tájékoztatja őt a világ dolgai­ról és vele marad reggelig. Kapcsola­tuk megható példája annak, hogy a végtelen szülői szeretet, a jó példa ho­gyan él tovább és sugározzák vissza később a gyermekek. Annak is tanúi lehettünk, milyen jó testvéreknek ne- veke fiait a Tóth házaspár. A napsüté­ses vasárnap délelőtt ugyanis befutott Siófokról Juci néni mérnök fia, József, aki egy kerékpárral lepte meg szek­szárdi bátyját, hogy autó hiányában könnyebben jusson el munkahelyére, a vízműhöz. Ahogy hallgattuk őket, melegség és derű áradt szét a szobában. Juci néni elmeséke, hogy amíg nem vök szürke hályog a szemén, nagyon szeretett rejtvényt fejteni és olvasni, ma már in­kább tévét néz. Kedveli a betelefoná- lós műsorokat, és amint mondta, na­gyon örül hogy „az emberek vélemé­nye megegyezik abban, hogy véget kellett vetni annak, ami az utóbbi években történt Magyarországon”. Nem szomorkodik hajtott kora mi­att, járókeretét egyszerűen csak Tra­bantnak becézi, hálás a mindenható­nak azért, hogy ilyen hosszú, tartal­mas életet tudhat maga mögött Bú­csúzáskor megígérte a polgármester­nek, hogy jövőre ismét várni fogja őt a születésnapján. Cser Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents