Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-06-27 / 25. szám

2010. június 27.

KÁVÉ DUPLA HABBAL

Csányi-díjjal ismerik el az újságírókat

SAS ERZSÉBET ROVATA

Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Wessely Gábor író, újságíró, a „Kézjegy” Tolnai Toliforgatók Klubjának elnöke és Ihárosi Ibolya újságíró. Beszélgetésünk apropója az évente átadásra kerülő Csányi László-díj, melyről a kézjegy klub elnökét és az idei díjazottat kérdeztem.

Egy férfi: Wessely Gábor

Egy nő: Ihárosi Ibolya- Ebben az esztendőben június 5-én, az IUyés Gyula Megyei Könyvtárban került átadásra a Csányi Lászlódíj. Mikor és ki hozta létre a „Kézjegy" Tolnai Toliforgatók Klubját?- Tizenhét éve, 1993 tavaszán alakultunk mint városi csoport, majd egy évvel később, 1994. április 22-én 25 alapító taggal egyesületté váltunk. Azóta minden esztendőben, az idén 17. alkalommal jelennek meg a „Kézjegy” antológiák, melyek illusztrálására alkalmanként más-más Tolna megyei alkotót kér fel a klubunk. Az idei kötetben Straubinger Ferenc illusztrálta az írásokat. Az előszó, a bevezető megírására is minden évben más, a klubhoz közel álló szerzőt kérnek fel a szerkesztők. Az idén Tolna megye amatőr képzőművészeit összefogó „Bárka Művészeti Szalon” elnöke, Lönhárd Ferenc könyvajánló gondolatai olvashatók a bevezetőben.- Eddig hány szerző publikált a „Kézjegy” antológiákban?- Több mint száz. Az egyesület, tagjai két közös cd-n, több szerző pedig önálló kötettel, kötetekkel is bemutatkozott, így elmondhatjuk, hogy már legalább húszezer könyvvel gazdagítottuk a kortárs magyar irodalmat, amelyek minden lakott földrészre eljutottak a magyar anyanyelvű közönséghez. Az egyesület nyitott, várja a megyében élő szerzőket, és keresi az ország más, hasonló alkotóműhelyeivel, valamint a Tolnából elszármazott költőkkel írókkal a kapcsolatot.- A Csányi Lászlónak emléket állító díjat mikor és milyen céllal alapították?- Arra gondoltunk, hogy jó lenne egy olyan díjat alapítani, amellyel elismerhetjük az arra érdemes újságírókat. Aki a legméltóbb volt ennek a díjnak nevet adni, az a mindenki által tisztelt Csányi László aranytollas újságíró. Az ő emlékére alapítottuk, s az elismerést minden évben egy öttagú zsűri ítéli oda. Összesen húsz plakett készült - Farkas Pál szobrászművész munkája -, s eddig tizennyolcán vehették át.- Egy másik kitüntetés, plakett is gazdára talál évről évre, a magyar kultúra napján...- A „Tolna Megyei Művészetért” plakettet 2000 óta adjuk át. Évről évre öt kategóriában - író, képzőművész, népművész, előadóművész, valamint művészetpártoló - ítéli oda három civil szervezet, a Tolnai Bárka Művészeti Szalon, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Kézjegy Tolnai Toliforgatók Klubja. E plaketteket Barsi Péter ékszerész-ötvös készítette ezüstből. Ebből összesen 100 plakett készült, melyből az idén az 55. került átadásra.- Korábban már említetted, hogy a Kézjegy klub tagjainak vannak önálló kötetei Neked hány köteted jelent meg?- Eddig egy tucatot, vagyis 12 könyvet publikáltam.- Az idei antológia tágabb körben való bemutatására mikor kerül sor?- Immár ötödik alkalommal a szálkái alkotóházban. Idén június 26-án, szombaton, ahova az imént már említett három civil szervezet valamennyi tagját szeretettel várjuk.- Ahhoz az újságírói gárdához tartozol, akik a tulajdonosok és az olvasók által támasztott követelményekben bekövetkezett változásokat..- Nem volt unalmas... Az újságírás mindig érdekes, főként azért, mert annyiféle emberrel lehet megismerkedni. Nyilván ezért is választottam, s gyanítom, hogy igaza volt Ordas Ivánnak, aki azt mondta: „újságírónak lenni nem munka, nem hivatás, hanem elmeállapot”.- Milyen emlékeid vannak a díj névadójáról, Csányi Lászlóról, akivel több évig együtt dolgozhattál?- Nagyon sokat tanulhatott tőle, aki akart. Ő még művelője volt az úgynevezett polgári újságírásnak. Tudta például hogy minden lapszámba kell legalább egy „martalóc”, vagyis bűnügy. Elképesztően művelt ember volt, ezért előfordult, hogy azt a könyvet olvastam el amit ő, vagy amiről beszélt. Egyébként nem volt csevegős, barátkozós típus, nem is mindenkivel állt szóba. El tudom képzelni, mit mondana sajátos, vitriolos humorával hogy így utólag mennyi barátja keletkezett...- Dr. Pálos Miklós, a díj odaítéléséről döntő zsűri tagja szerint újság írói tevékenységed egy nagy szeletét az igazságszolgáltatásról szóló hiteles tudósítások teszik ki..- Itt nem lehet tévedni. Nem mindegy, hogy hat év, vagy hat hónap, fogház, vagy fegyház. Egy bírósági tárgyalás maga az élő, eleven dráma. Csak végig kellene ülni, de erre manapság alig van idő.- Van-e kedvenc műfajod?- Mindegyik, de a legizgalmasabb az interjú. Nagy koncentrációt igényel amikor készül tapintatot és emberismeretet, amikor megírjuk, hiszen más az élőbeszéd, mint az írott szöveg. Azt kell megragadni amit a riportalany közölni akar, nem pedig azt, amit mondott. Más kérdés, hogy sokan megérdemelnék, ha az újságírók pontosan idéznék, amit valójában mondtak...- Többen megkongatták a vészharangot az újságírás fölött. Szerinted, van jövője az írott sajtónak?- Ha az újságírás a reklám-, akkor azért, ha a szórakoztató-ipar része, akkor pedig azért nem fog megszűnni. Szerintem előbb-utóbb visszatérnek a régi színes műfajok is, mint a riport, glossza, kroki, humoreszk. A tárcában viszont nem hiszek, mert az már majdnem irodalmi műfaj. Az újságok közötti további differenciálódás sem zárható ki. Szerintem a megyei lapok lesznek az utolsók, amelyek eltűnnek- ha egyáltalán... -, hiszen az emberek kíváncsiak arra, hogy mi történt a szomszéd faluban, utcában, mi történt ismerőseivel és azok gyerekeivel..- Mivel töltőd a szabadidődet?- Olvasok. Újságot, regényt, tényirodalmat, internetet. Szeretem a zenét, az opera a kedvencem. Van néhány barátom, akikkel sokkal többet kellene együtt lennünk, mert lassan kifutunk az időből... Szerencsére nagy a családom, a lányomékkal havonta egy hétvégét töltünk együtt. Az anyukám 82 éves, és van három testvérem, meg öt unokaöcsém és -húgom. Ha tízszer ennyi időm lenne, akkor sem unatkoznék. Ha pénzem lenne, akkor meg utaznék.

Mindketten régóta megbecsült alakjai a megyei újságírásnak