Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-05-30 / 21. szám

2010. május 30. KAVE DUPLA HABBAL Űjabb könyv a múltról a jövőnek SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Vitéz Attila kiadó és képeslapgyűjtő (a Bikali Élménybirtok értékesítési és mar­keting igazgatója) és V. Kápolnás Mária történész-muzeológus, író­szerkesztő. Beszélgetésünk apropója legújabb könyvük „megszüle­tése”. Az „Üdvözlet TOLNA vármegyéből!” című könyv harmadik aty­ja, a dombóvári Erky-Nagy Tibor tipográfus szerzőtársain keresztül volt „jelen” a beszélgetésen.- Hat év, három könyv...- Az „Üdvözlet Szegzárdról” című kötet még 2004-ben, míg az „Üdvöz­let TOLNA vármegyéből!” 1. része 2007-ben, a folytatása pedig a napok­ban került az olvasók elé. Mindhárom könyvet ugyanazzal a két szerzőtárs­sal, V. Kápolnás Máriával, a kötet írójá­val és szerkesztőjével, illetve Erky- Nagy Tibor tipográfussal készítettük.- Tekintsünk vissza az első kötet születésére. Hogy jött az ötlet?- Már több olyan könyv jelent meg az országban, amelyben képeslapo­kon keresztül mutatták be egy-egy te­lepülés adott korszakának arculatát. Miután én a képeslapokat gyűjtöt­tem, úgy éreztem, minden adva van, hogy Szekszárd múltját is bemutassuk ebben a formában.- Mióta gyűjtőd a képeslapokat?- Mindig is gyűjtöttem valamit.-A képeslapokat 2000-től kezdtem el in­tenzíven gyűjteni, s ezeken olyan épületeket, helyeket fedeztem fel, amelyeket ma már nem láthatunk. Ve­ronától Prágáig minden olyan helyre elmentem, ahol régiségvásárokon, börzéken beszerezhettem a régi Szek- szárdról készült képeslapokat. Volt olyan év, amikor 20-25 városban ku­tattam, vásároltam, kaptam. Ma már internetes aukciókon vásárolok, saj­nos az árak 10 év alatt tízszeresére emelkedtek. Pontos számot nem tu­dok, de mintegy 5000 képeslapom van az 1945 előtti Tolna megyei tele­pülésekről- Hogyan jutottál el addig, hogy a képeslapgyűjteményből könyv le­gyen?- Az volt a célom, hogy megosszam a gyűjtemény látványát A könyvkiadás nem egyszerű ügy, ahhoz ugyanis, hogy sikeres legyen, a jó téma mellett kell egy igényes látványtervező és egy kitűnő író. így találtam rá hosszú keres­gélés után két szerzőtársamra, s velük együtt dolgozva született meg 2004- ben a „Szegzárd” könyv, ami ma már el­mondhatjuk, nagyon sikeres lett. Egy férfi: Vitéz Attila- Ebből a sikerből táplálkozott az ötlet a folytatásra?- Igen. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy újra megkeresem szerzőtár­saimat, hogy készítsük el az „Üdvözlet TOLNA vármegyéből” című, két köte­tesnek szánt könyvet. Ezekben már sokkal nagy obb szerepet kapott V. Ká­polnás Mária, ugyanis a képekhez írt szövegek nagyobb kutatómunkát, és sokkal több írást igényeltek.- A képeslapok összegyűjtésének nehézségéről mesélnél még?- A képeslapok sajátja, hogy vala­honnan valahová küldik az emberek. Azokat a helyeket kellett felkutatni, ahova Szekszárdról postázták őket an­nak idején. A legnagyobb forrás Buda­pest volt, a szekszárdiak különböző okokból oda küldték a legtöbb képes­lapot.- Milyen üzenetek voltak a régi ké­peslapokon?- Szerelemesek, családok, barátok küldték őket, s ennek megfelelő volt a szöveg is. A különbség a mai kor üze­neteihez képest az, hogy ezek meg­maradtak. Kézzel foghatóak, szagol- hatóak, őrizhetőek, kutathatóak, míg a mai világban az e-mailben, sms-ben küldött üzenetekből sosem lesz ilyen értékes emlék. Egy nő: V. Kápolnás Mária- Miben különbözött az első, Szek­szárdról szóló és a két kötetes Tol­na megyét bemutató könyv az író szemszögéből?- Már az első alkalommal szeret­tünk volna olyan könyvet az olvasó kezébe adni, amely különbözik min­den más ilyen témájú kötettőL így jött az ötlet, hogy később, a Tolna megyei könyveknél ne csak egy-egy mondat szerepeljen a képek alatt, hanem a ké­peslapon látható épületek, emberek, üzletek története is. Ezt három idősík­ban sikerült megvalósítani: 1898- 1905-ig, 1905-1920-ig és az 1920- 1944 közötti időszakban mutattuk be a változó megyét. A nehézség és a kér­dés az volt, hogyan lehet ugyanarról a témáról háromféleképpen írni. A le­véltári források és több tanulmány át­olvasása után, minden elérhető adat összegzésével és felhasználásával sike­rült ezt elérni.- Mi jelentett még nehézséget eb­ben a két kötetben, amely a Szek­szárdról szóló könyvben nem je­lentkezett?- Itt nem állt példa előttünk. Az or­szágban ugyanis még sehol sem je­lent meg ilyen jellegű kötet, amely egy egész megyét mutat be, képesla­pokon keresztül Ezért ez a munkánk valódi úttörő vállalkozásnak számít. Korlátozott terjedelemben kellett újat írni a településről, s közben elmonda­ni a település korai és XX. századi tör­ténetét, s azt is, hogy mi van a képes­lapon. Akadtak települések, ahonnan nincs képeslap, s van ahonnan sok maradt fenn. Ezért fontos a könyv vé­gén az összehasonlító táblázat, amely kiterjed a lakosság számának változá­sára, a vallási, nemzetiségi adatokra, a lakóházak számára, a község területé­re. Az „Üdvözlet TOLNA vármegyé­ből” 2. részében nyolcvan település szerepel képben és szövegben.- Mesélted, hogy kedves élmények sokasága ért a könyv írása és meg jelenése után...- Tévéiről származó barátom azt ír­ta, hogy többet tudott meg az én tol­iamból a szülőfalujáról mint amit egész életében hallott róla. Sok ilyen kedves visszajelzés érkezett a képek­ről és az írásról- Említetted, hogy hosszú kutató­munka előzte meg az írást...- Mindent elolvastam, minden for­rást felkutattam, amely egy-egy tele­pülésről szólt, s mindent az egyénisé­gemen „átengedve”, a saját stílusom­ban írtam meg. Egy-egy épület erede­tének kiderítése akár 8-10 kutatási fá­zissal is járt, s abból lett mondjuk nyolc-tíz mondat a könyvben.- A szerkesztésben mi volt a legne­hezebbfeladat?- Keveset írni, s annak minden egyes szava, mondata, csak arra a tele­pülésre legyen érvényes, amiről a kép és a szöveg szól Miután a képeslapok száma a településeknél gyakran válto­zott, így a kutatás, szövegírás, szer­kesztés sok időt vett igénybe.- Jól sikerült az ősbemutató?- Igen. Ünnepélyes volt, mégsem merev. Meglepően sokan jöttek el má­jus 19-én a Garay gimnázium díszter­mébe. Éreztük a várakozást, az érdek­lődő kíváncsiságot. Sok kérdést kap­tunk mindhárman, s ez ennyi munka után - nem tagadjuk - jólesett. Az úttörő vállalkozás második kötetét tárták az olvasók elé

Next

/
Thumbnails
Contents