Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-23 / 20. szám
2010. május 23. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK YA&AItNAP Gyönyörű, ám igen strapás hivatás Dr. Nagy József: Az otthonszülés akkor biztonságos, ha kiköltöztetik a szülőszobát A páratlan pedagógus-pályát maga mögött tudó Végh Imre tanár úr azt javasolta, hogy „interjúügyben” keressem föl az immár nyugdíjas szülész-nőgyógyász dr. Nagy Józsefet. A megyei kórház korábbi osztályvezető-főorvosától azt is kérdeztük, mi a véleménye az alternatív szülésekről. V. Horváth Mária- Újságcikkeket olvasva, tévét nézve gyakran eszembe jutnak Kodály Zoltán szavai, miszerint a gyermekek zenei nevelését születésük előtt kilenc hónappal kell elkezdeni.- Őszintén tisztelem Kodály Zoltánt, de ebben nem értek egyet, ahogyan abban sem, amit a tévéműsorok és az újságok hangoztatnak a várandós kismama és a pocaklakó kapcsolatáról Például a jól megválasztott zene közös hallgatásáról a meghitt beszélgetésekről, a méhben levő magzat válaszreakcióiról. Nem hiszek benne, ugyanis mindezt az egzakt tudomány nem bizonyította. Ön emlékszik, hogy az adott időszakban mi mindent mondott anyukája?- Nem, természetesen nem, de halvány alapja sem lehet mindennek?- Nézze, az anyuka nyilvánvalóan már születése előtt szereti gyermekét, akinek a mozgásából a szülők próbálnak következtetéseket levonni. Az nem baj, ha a várakozási időben ilyesmiről is beszélgetnek a szülők. Viszont - utalok egy rendszeres rádióműsorban elhangzottakra - amikor a hároméves gyermek elmondja, hogy „mi minden történt” születését megelőzően, az elég érdekes. Mindezt szülei adták a szájába, amikor meséltek neki a méhen belüli életérőL Az én ismeretanyagom szerint a magzat ilyen formában nem percipiálja a külvilág történéseit. Az anyaméhben levő gyereket még nem kell nevelni, tegyék ezt a szülők nagy gonddal születése után.- Mégis gyakran esik szó arról a bizonyos kilenc hónapról, beleértve szakemberek nyilatkozatait is.- Manapság divat a határmezsgyéken lavírozni, s tegyük hozzá, úgy tűnik, rengetegen értenek sok mindenhez - már-már kvázi szakértőnek tartva magukat.-Igeti, mint a focihoz, az újságíráshoz és még több ezer dologhoz. Na, és persze, az otthonszüléshez.- így van. Az utóbbinak a mi mai viszonyainkra alkalmazható szabálykidolgozásával a Szülészeti-nőgyógyászati Szakmai Kollégium is foglalkozik. Sokan azt hiszik, hogy mindent tudnak a szülésről akik már életet adtak két-három gyermeknek. Én 37 évet dolgoztam ebben a szakmában, mégsem tudnám százszázalékos bizonyossággal kiválasztani, hogy ki az a kismama, aki nyugodtan szülhet otthon, mert szövődménymentes lesz a szülése. Egy konkrét eset: habkönnyen, szinte oktatófilmszerűen megszületett a kisbaba, ám öt perc múlva már az anya életéért kellett küzdeni azért, mert a gyerek elrepesztette a hüvelyfalát, s olyan erős vérzés keletkezett, hogy az otthoni körülmények között elállíthatatlan. Az anyuka 5-10 percen belül elvérezhet.- Mégis propagálják az otthonszülést...- Divatnak és feltűnni vágyásnak hiszem. Mégsem ezzel van a baj, meg kell teremteni a szigorú szabály és feltétel- rendszerét. Annak az elvárásnak, amit ma egy szülészettel illetve szüléssel szemben támasztanak, otthon nincsenek meg a lehetőségei. Vészhelyzetben nem mindegy, hogy öt, vagy huszonöt perc múlva történik a beavatkozás... Emlékszik a hajdani paksi szülőotthonra, amit nagyon szerettek? Korszerűtlenség miatt - helyesen - bezárták. Ha például császármetszésre volt szükség, Szekszárdra kellett szállítani az anyukát, télen olykor harckocsival Ma már megengedhetetlen és felelőtlenség volna a szülőotthonok működése. Nem süllyedhetünk vissza az ötvenes-hatvanas évek színvonalára.- Sokan az otthotiszüléssel kapcsolatban a Nyugatot citálják.- Nem lehet összekeverni bennünket a fejlettebb országokkal ahol teljesen más az infrastruktúra. Az otthonszülés akkor biztonságos, ha az adott helyszínre „költöztetik” a szülőszobát. Ezt Nyugaton megteszik, sőt a szülés ideje alatt a ház előtt várakozik a mentőautó. Komplikáció esetén perceken belül kórházba kerül a szülő nő. Persze ennek megvan az ára, így ez elsősorban a tehetősek privilégiuma, akiknek ez a heppjük.- A kórházakban kellene megfelelő körülményeket biztosítani- Igen, hogy otthonosan érezzék magukat az asszonyok családjaikkal együtt. Ennek is jelentős anyagi vonza- ta van, ezért egyelőre képtelenség sok helyütt megvalósítani.- Többször jártam a szülészeten, hogy hírt adjak az ön idejében a műszervásárlásokról most pedig a különböző korszerűsítésekről- Valóban szépen alakul Vegyük például a szülőszobát, ami régen nagy' hodály volt. Ennek részint az volt az oka, hogy sokkal többen szültek, s ha az orvos beállt a terem közepére, átlátta a dolgot. Most fordított tendencia indult meg. Igen ám, csakhogy a dolgozói létszám a régihez képest jelentősen csökkent Amíg Los Angelesben az egyik kórház gyerekosztályán egy betegre két ápolónő jut, itt talán kettő jut ötven gyerekre.- Régen viszont a legtöbben odahaza születtek.- Ahogyan 1947-ben én magam is, a Mérey és a Babits utca találkozásánál Dr. Nagy József: „Manapság divat a határmezsgyéken lavírozni' álló házunkban. Akkoriban még felefele volt az „otthoni bábás” és a kórházi szülések megoszlása. Ha valaki meghalt szülés közben, mélyen érintette a családot, azonban sokan azzal vigasztalódtak, hogy' „Isten adta, Isten elvette”. Más volt a felfogás... Ma pedig? A legkisebb problémának hitt dolgot is a bíróság elé viszik, s ezekről mindenki tudomást szerez a bulvársajtóból- Az egészségügyben általában is sok - mondhatni buta - retidelke- zés is gátolja a munkát.- A rendeleteket nem a gyakorlatban jártas doktorok hozzák, így az egészségügyi személyzetet belekény- szerítik egy helyzetbe, amiről nem tehet, ahogyan a beteg sem, mégis ők konfrontálódnak. Ráadásul az adminisztráció is egyre több időt vesz igénybe a gyógyítás rovására. Hozzáteszem, munkába állásom óta, 1972-től az elvárások egyre nőnek, az anyagi lehetőségek egyre csökkennek, így lehetetlen jó egészségügyet csinálni.- Miért a szülészetet választotta?- Orvosi egyetemre jelentkeztem. Idővel felkeltette az érdeklődésemet a szemészet, illetve a „manuális” szakmák. Amikor mi végeztünk, még kiírták az álláshelyeket. Az én szempontom az volt, hogy az akkor már idős szüleim közelébe kerüljek, így többek között megpályáztam a bonyhádi szülészetet, ahova föl is vettek. Megszerettem ezt a jórészt bizalmi kapcsolatra épülő, gyönyörű, ám igen strapás szakmát, jobban mondva hivatást.- Amiben egyre több apuka nyújt „komoly segítséget”.- Akinek van némi affinitása hozzá, az jöjjön be, mivel valóban lelki segítséget jelent a párjának, de semmiképpen ne kényszerítse be a család a szülőszobába az ifjú apukát, ha ő nem akarja.- Ön is apuka. Megismerhetjük a családját?- Hogyne! Zsuzsanna, a feleségem egészségügyi főiskolát végzett, s a szülészeti-nőgyógyászati osztály főnővér- hefyettese. Nagylányom, Eszter angoltanár, jelenleg Malajziában tanít, míg kislányunk, Zsuzsi szeptemberben kezdi meg gimnáziumi tanulmányait. Ügyes kosaras, s olyannyira hobbinkká vált ez a sportág, hogy rendszeres kísérői lettünk a csapatnak.- Ön pedig vagy három évtizede focizik. Kinek pöccinti most a labdát?- Elter Gábornak. Érdekel hogy milyen vállalkozóbarát rendeletekre vár, hisz-e abban, hogy ezek enyhítik majd a vállalkozói társadatom nehézségeit?
