Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-05-23 / 20. szám

2010. május 23. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK YA&AItNAP Gyönyörű, ám igen strapás hivatás Dr. Nagy József: Az otthonszülés akkor biztonságos, ha kiköltöztetik a szülőszobát A páratlan pedagógus-pályát ma­ga mögött tudó Végh Imre tanár úr azt javasolta, hogy „interjú­ügyben” keressem föl az immár nyugdíjas szülész-nőgyógyász dr. Nagy Józsefet. A megyei kórház korábbi osztályvezető-főorvosától azt is kérdeztük, mi a véleménye az alternatív szülésekről. V. Horváth Mária- Újságcikkeket olvasva, tévét néz­ve gyakran eszembe jutnak Kodály Zoltán szavai, miszerint a gyerme­kek zenei nevelését születésük előtt kilenc hónappal kell elkezdeni.- Őszintén tisztelem Kodály Zol­tánt, de ebben nem értek egyet, aho­gyan abban sem, amit a tévéműsorok és az újságok hangoztatnak a várandós kismama és a pocaklakó kapcsolatá­ról Például a jól megválasztott zene közös hallgatásáról a meghitt beszél­getésekről, a méhben levő magzat vá­laszreakcióiról. Nem hiszek benne, ugyanis mindezt az egzakt tudomány nem bizonyította. Ön emlékszik, hogy az adott időszakban mi mindent mon­dott anyukája?- Nem, természetesen nem, de hal­vány alapja sem lehet mindennek?- Nézze, az anyuka nyilvánvalóan már születése előtt szereti gyerme­két, akinek a mozgásából a szülők próbálnak következtetéseket levon­ni. Az nem baj, ha a várakozási idő­ben ilyesmiről is beszélgetnek a szü­lők. Viszont - utalok egy rendszeres rádióműsorban elhangzottakra - amikor a hároméves gyermek el­mondja, hogy „mi minden történt” születését megelőzően, az elég érde­kes. Mindezt szülei adták a szájába, amikor meséltek neki a méhen belüli életérőL Az én ismeretanyagom sze­rint a magzat ilyen formában nem percipiálja a külvilág történéseit. Az anyaméhben levő gyereket még nem kell nevelni, tegyék ezt a szülők nagy gonddal születése után.- Mégis gyakran esik szó arról a bi­zonyos kilenc hónapról, beleértve szakemberek nyilatkozatait is.- Manapság divat a határmezsgyé­ken lavírozni, s tegyük hozzá, úgy tű­nik, rengetegen értenek sok minden­hez - már-már kvázi szakértőnek tart­va magukat.-Igeti, mint a focihoz, az újságírás­hoz és még több ezer dologhoz. Na, és persze, az otthonszüléshez.- így van. Az utóbbinak a mi mai vi­szonyainkra alkalmazható szabályki­dolgozásával a Szülészeti-nőgyógyásza­ti Szakmai Kollégium is foglalkozik. Sokan azt hiszik, hogy mindent tud­nak a szülésről akik már életet adtak két-három gyermeknek. Én 37 évet dolgoztam ebben a szakmában, még­sem tudnám százszázalékos bizonyos­sággal kiválasztani, hogy ki az a kisma­ma, aki nyugodtan szülhet otthon, mert szövődménymentes lesz a szülé­se. Egy konkrét eset: habkönnyen, szinte oktatófilmszerűen megszüle­tett a kisbaba, ám öt perc múlva már az anya életéért kellett küzdeni azért, mert a gyerek elrepesztette a hüvely­falát, s olyan erős vérzés keletkezett, hogy az otthoni körülmények között elállíthatatlan. Az anyuka 5-10 percen belül elvérezhet.- Mégis propagálják az otthonszü­lést...- Divatnak és feltűnni vágyásnak hi­szem. Mégsem ezzel van a baj, meg kell teremteni a szigorú szabály és feltétel- rendszerét. Annak az elvárásnak, amit ma egy szülészettel illetve szüléssel szemben támasztanak, otthon nincse­nek meg a lehetőségei. Vészhelyzet­ben nem mindegy, hogy öt, vagy hu­szonöt perc múlva történik a beavatko­zás... Emlékszik a hajdani paksi szülő­otthonra, amit nagyon szerettek? Kor­szerűtlenség miatt - helyesen - bezár­ták. Ha például császármetszésre volt szükség, Szekszárdra kellett szállítani az anyukát, télen olykor harckocsival Ma már megengedhetetlen és felelőt­lenség volna a szülőotthonok működé­se. Nem süllyedhetünk vissza az ötve­nes-hatvanas évek színvonalára.- Sokan az otthotiszüléssel kapcso­latban a Nyugatot citálják.- Nem lehet összekeverni bennün­ket a fejlettebb országokkal ahol telje­sen más az infrastruktúra. Az otthon­szülés akkor biztonságos, ha az adott helyszínre „költöztetik” a szülőszobát. Ezt Nyugaton megteszik, sőt a szülés ideje alatt a ház előtt várakozik a men­tőautó. Komplikáció esetén perceken belül kórházba kerül a szülő nő. Per­sze ennek megvan az ára, így ez első­sorban a tehetősek privilégiuma, akik­nek ez a heppjük.- A kórházakban kellene megfelelő körülményeket biztosítani- Igen, hogy otthonosan érezzék magukat az asszonyok családjaikkal együtt. Ennek is jelentős anyagi vonza- ta van, ezért egyelőre képtelenség sok helyütt megvalósítani.- Többször jártam a szülészeten, hogy hírt adjak az ön idejében a műszervásárlásokról most pedig a különböző korszerűsítésekről- Valóban szépen alakul Vegyük például a szülőszobát, ami régen nagy' hodály volt. Ennek részint az volt az oka, hogy sokkal többen szültek, s ha az orvos beállt a terem közepére, átlát­ta a dolgot. Most fordított tendencia indult meg. Igen ám, csakhogy a dolgo­zói létszám a régihez képest jelentő­sen csökkent Amíg Los Angelesben az egyik kórház gyerekosztályán egy betegre két ápolónő jut, itt talán kettő jut ötven gyerekre.- Régen viszont a legtöbben odaha­za születtek.- Ahogyan 1947-ben én magam is, a Mérey és a Babits utca találkozásánál Dr. Nagy József: „Manapság divat a határmezsgyéken lavírozni' álló házunkban. Akkoriban még fele­fele volt az „otthoni bábás” és a kórhá­zi szülések megoszlása. Ha valaki meg­halt szülés közben, mélyen érintette a családot, azonban sokan azzal vigasz­talódtak, hogy' „Isten adta, Isten elvet­te”. Más volt a felfogás... Ma pedig? A legkisebb problémának hitt dolgot is a bíróság elé viszik, s ezekről mindenki tudomást szerez a bulvársajtóból- Az egészségügyben általában is sok - mondhatni buta - retidelke- zés is gátolja a munkát.- A rendeleteket nem a gyakorlat­ban jártas doktorok hozzák, így az egészségügyi személyzetet belekény- szerítik egy helyzetbe, amiről nem te­het, ahogyan a beteg sem, mégis ők konfrontálódnak. Ráadásul az admi­nisztráció is egyre több időt vesz igénybe a gyógyítás rovására. Hozzáte­szem, munkába állásom óta, 1972-től az elvárások egyre nőnek, az anyagi le­hetőségek egyre csökkennek, így le­hetetlen jó egészségügyet csinálni.- Miért a szülészetet választotta?- Orvosi egyetemre jelentkeztem. Idővel felkeltette az érdeklődésemet a szemészet, illetve a „manuális” szak­mák. Amikor mi végeztünk, még kiír­ták az álláshelyeket. Az én szempon­tom az volt, hogy az akkor már idős szüleim közelébe kerüljek, így többek között megpályáztam a bonyhádi szü­lészetet, ahova föl is vettek. Megszeret­tem ezt a jórészt bizalmi kapcsolatra épülő, gyönyörű, ám igen strapás szakmát, jobban mondva hivatást.- Amiben egyre több apuka nyújt „komoly segítséget”.- Akinek van némi affinitása hoz­zá, az jöjjön be, mivel valóban lelki se­gítséget jelent a párjának, de semmi­képpen ne kényszerítse be a család a szülőszobába az ifjú apukát, ha ő nem akarja.- Ön is apuka. Megismerhetjük a családját?- Hogyne! Zsuzsanna, a feleségem egészségügyi főiskolát végzett, s a szü­lészeti-nőgyógyászati osztály főnővér- hefyettese. Nagylányom, Eszter angol­tanár, jelenleg Malajziában tanít, míg kislányunk, Zsuzsi szeptemberben kezdi meg gimnáziumi tanulmányait. Ügyes kosaras, s olyannyira hobbink­ká vált ez a sportág, hogy rendszeres kísérői lettünk a csapatnak.- Ön pedig vagy három évtizede fo­cizik. Kinek pöccinti most a labdát?- Elter Gábornak. Érdekel hogy mi­lyen vállalkozóbarát rendeletekre vár, hisz-e abban, hogy ezek enyhítik majd a vállalkozói társadatom nehézségeit?

Next

/
Thumbnails
Contents