Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-16 / 19. szám
mm 2010. május 16. s-*™ * SZEKSZÁRDI ra mmmMMß A lig másfél éve volt felszentelt pap a bátaszéki születésű, még 24 éves élt Dugnicsán János, mikor Szek- szárdon kezdett tanulmányai s szónoki képességei miatt felkérték az új belvárosi katolikus templomban tartandó avató szentbeszédre. Azért nem mondhatunk felszentelést, mert az már félkész, de használható állapotban lezajlott 1804-ben, s 1805-re így csak az utolsó simítások maradtak. Ennek ellenére - hiszen a felavatás szót nem ismerhette mai értelmében az ifjú pap - mégis a felszentelés szerepel a végül csak 1806- ban Kalocsán megjelent mű címében. A Szegszárdnak, tekintetes nemes Tolna vármegye anya-városának, nemkülönben főtisztelendő Szluha György apát-urnak, Paksi Böhm Ferencz muzsikai egész karral, melyet ő legelső magyar nyelven készített, eképpen örvendezett ama felséges egyháznak szenteltetése alkalmatosságával cím hosszúságán kívül azt is elárulja, hogy kiváló zenekart szerződtettek. Ennek vezetője lesz atyja Böhm Gusztávnak, a Nemzeti Színház jövendő operarendezőjének, s valószínűleg - szemben a helyi cigányzenészekkel - a legközelebbiek lehettek, akik kottából egyházi dallamokat is tudtak játszani. Az is valószínű, hogy a zenekart Szluha György figyelmébe maga Dugnicsán ajánlhatta, hiszen éppen Pakson káplánko- dott. Későbbi sorsáról mindössze annyit tudunk, hogy Püspöklakon templomot építtetett, s néhány kéziratos költeményt hagyott hátra. Nagy kérdés azonban, mikor mehetett végbe az 1805-ös avatás vagy fölszentelés? A szekszárdiak nem EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 150.--------- ms&— — I A templomba épített jelkép A belvárosi templom az 1925-ben leégett zömök barokk toronnyal puszta türelmetlenségből kérték (s kapták) a használatbavétel lehetőségét, hanem rászorultságból. A Feketeerdőből származó németek ugyan szívesebben jártak a Szent János és Pál kápolnába, hiszen szőlőiket is ez a két Wetterherr (időjárási védőszent) óvta, de a többi katolikus számára a Szent Anna- (közszájon: Remete-) kápolna messze is volt, s igencsak szűkösnek bizonyult. Nem lehetett kényelmes az az „ideiglenes fatemplom” sem, melyet Vendel István szerint a mai Dózsa György utca 1. szám helyén építtetett föl a plébános. Jól mutatja az igényeket, de a szükség nagyságát is az akár több ezer hívő befogadására alkalmas szentegyház. Ennek avatására 1805 májusában némi közjáték után kerülhetett sor. A régi apátsági templom ugyanis már az 1794-es nagy tűzvész előtt szomorú állapotban volt. Előző évi panasz szerint „régisége miatt és a sok esőzések miatt annyira meg- romladozott és erőüenedett, hogy... annak leromlásátul tartván, többnyire a Templom kerittésében kéntelenítettünk ájtatosságunkat végben vinni...” Ha meggondoljuk, ez a templom bizonyára nem téglából épülhetett, hiszen annak nem árt az eső, hanem homokkőből, amely az évszázados viszontagságok alatt jócskán porladhatott. Mégsem múlt el haszon s emlékezet nélkül Kozák Károly idézi tanulmányában azt az 1805. június 4-én kelt iratot, amely megtörténtként említi: „Hogy Szekszárd várossá az elpusztított régi templomnak falaibul öszve gyűjtött 100 Posoni mérő murvát... az Uj Templom Tornyának kivakoltatásá- ra” megkapta a tulajdonos Egyetemi Alapítványi Uradalomtól S ezzel jelképesen ölelkezett a régi és új... Dr. Töttős Gábor Ódon időben MÁJUS 17-ÉN 90 éve, 1920-ban jelent meg a Nyugatban Babits Mihály szekszárdi motívumokat felhasználó novellája, A torony árnyéka. MÁJUS 18-ÁN 95 éve, 1905-ben özvegy Kons- tanzer Károlyné 35 kilogrammos, Wágner Sándor által öntött lélekharangot adott a belvárosi templomnak. MÁJUS 19-ÉN 115 éve, 1895-ben a Vasárnapi Újság Bodnár István költő-hivatalnok, jövendő szerkesztő s kaszinóelnök Gyászhir című versét közölte. MÁJUS 20-ÁN 95 éve, 1905-ben a földmívelési miniszter az állami bérletbe került budapesti homokszőlők talajvizsgálatával szülöttünket, Dicenty Dezsőt bízta meg. MÁJUS 21-ÉN 170 éve, 1840-ben született ifjabb Csapó Vilmos Liszt Ferenc s Augusz Antal leveleinek első kiadója. MÁJUS 22-ÉN 120 éve, 1890-ben Etl József bérlő megnyitotta csörgetói fürdőjét. MÁJUS 23-ÁN 100 éve, 1910-ben Leopold Lajos a XX. Században közreadta A senki Dunája cimű tanulmányát, melyet Ady is sokáig emlegetett, s feltehető, hogy közös szekszárdi beszélgetésük nyomán született. EVANGÉLIUM Távol és mégis közel Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (Jn 16,7) Meglepő Jézus állítása: jobb nekünk, ha Ő elmegy - tudniillik a mennybe - , mintha látható módon itt marad tanítványaival. Mi nagyon ragaszkodunk ahhoz, amit Tamás így fogalmazott meg: „Hiszem, ha látom” - ezért sokszor úgy érezzük, hogy jobb lenne nekünk, ha Jézus testi valójában is itt lenne köztünk. De Ő azt állítja, hogy így jobb nekünk. A mögöttünk álló ünnep, Mennybementei ünnepe - avagy áldozó csütörtök - ebben a látszólagos ellentmondásban feszül, de épp ebben rejti jóhírét is: Jézus eltávolodott, hogy közelebb kerülhessen hozzánk. Amíg itt járt a földön, az ölelhette, aki épp a közelében volt. Most viszont, hogy Ő a mennybement, és elküldte a Pünkösdi Lelket - egyszerre lehet ott minden hozzá kiáltó, őt ölelni akaró emberhez. Eltávolodott, hogy közelebb kerüljön - azért, hogy az utána vágyakozó ember soha ne legyen egyedül. Karácsonykor legyőzte az Istent és embert elválsztó hatalmas távolságot. Nagypénteken legyőzte a bűn hatalmát. Húsvét hajnalban a halál erejét, mennybemenetelével a tér és idő korlátáit. így énekelhetjük régi svéd énekeszerző öröménekét: Átölel minket jóságod, Teremtőnk, átölelsz műiket mint tér és idő...” Séf esik Zoltán evangélikus lelkész Zengett az ének Madocsán ■ Kedves meghívásnak tett eleget a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes, amikor ellátogatott a madocsai gyülekezetbe. A kórus megalakulásakor azt a célt tűzte maga elé, hogy örömmondó békekövet lesz a magyarországi református gyülekezetekben, és a muzsika sajátos nyelvén hirdeti, hogy Jézus a Krisztus. Ez történt a zömmel református lakosú Duna-parti községben is. A 40 fős együttes hálaadó istentiszteleten dicsőítette és magasztalta megváltó Urát. Az igehirdetés szolgálatát Lemle Zoltán Csoko- nai-díjas lelkész végezte a 2 Krónika 5,13-14 alapján. Bizonyságtételében utalt arra, hogy mennyire fontos az Isten dicsőítése szóban és muzsikában, a hálaadás pedig szüntelen része kell legyen életünknek, mindennapjainknak. A Gárdonyi Zoltán Református Együttest Nagy János helybeli lelkipásztor üdvözölte, és Csillagné Szántó Polixéna, Szekszárd város Művelődési Bizottságának elnöke, presbiter köszöntötte. Az igehirdetés után a kórus műsora következett Naszladi Judit vezetésével Az együttes zsoltár-feldolgozásokat, preklasszikus és klasszikus kortárs műveket, romantikus és mai szerzők alkotásait mutatta be. A szépszámú hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a hallottakat, s lelki élményekben gazdagodott.
