Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-05-09 / 18. szám

, SZEKSZÁRDI HI TAS41MAP ANNO 2010. május 9 MESÉLŐ EMLÉKEINK 91. Augusz Antal kalandos adatai 1855-ből A tiszai árvíz képe a Vasárnapi Újságban A sokáig fanyalgással emlegetett politikus, aki 45 évesen, 1852 novemberében lett helytartósági alel- nök, dr. Hadnagy Albert jóvoltából kezdett emberi alakot ölteni - főleg Liszt Ferenc kapcsán. Legalább en­nyire érdekesek egyetlen éve apró es­eményei is. „Augusz Antalnak a legváltozato­sabb életlefolyása volt.. Elébb a magya­rok gyűlölték osztrák érzelmei miatt, akkor az osztrákok német bárósággal jutalmazták, s első hivatalos polcra emelték. Nehány év múlva aztán rájöt­tek, hogy ez a magyaroknak segít, honfitársainak ügyét pártolgatja, ak­kor elcsapták a magyar érzelmeiért” - írja róla Jókai Mór, aki már az ISiOes években jó ismerősének mondja. A kor egyetlen képes hetilapjában, a Vasárnapi Újságban először 1855. március 4-én a Nemzeti Színház ki­csinosításának nagyobb adakozói közt találjuk. Azt Jókaitól tudjuk, hogy évtizedes barátját, Festetics Le­ót is elmozdította vezető pozíciójá­ból, mert a gróf - egyébként jó szán­dékú építésével - a színház alapjait kezdte fölélni, s így a színészek meg­élhetését veszélyeztetni. Ekkor indul széleskörű gyűjtés a szépítésre és a pénzalap helyreállítására. Ez év április 29-én írja a lap: „Esz­tergomban nagy ünnepélyhez készülnek... Ő eminenciája a bíbor- nok hercegprímás legközelebbi na­pokban fogja átadni báró Augusz An­tal budai helytartósági másodelnök úrnak a Krisztusrend nagy keresztjét, melyet őszentségétől a római pápától hozott számára. Már múlt vasárnap várták a báró urat e célból Eszter­gomban, de kerületének a Tisza-ára- dás által elöntött vidékei sokkal sür­getősebben kiáltoznak segélyért, hol ő maga személyesen intézi a szeren­csétlenek menekülésére s élelmezé­sére szükséges s halasztást nem tűrő segédműködéseket.” Bízvást keresték a méltó alkalmat az 1854. december 15-én kapott kitüntetés átadására, de Augusz ennél fontosabbnak érezte sürgető feladatát. A védekezést ugyan hivatalosan Al­bert főherceg vezette, de ne legyen kétségünk, hogy bár „saját magas lel­kében szerezve tudomást az országot ért csapásról, s helységről helységre vészen, viharon keresztül halad, mint valódi gondviselője azon honnak, mely oltalma alá bízatott”, azért a csiz­máját nemigen sározta be. A mellé­kelt metszet tanúskodik a leírtakról: „Valamint az eddig okozott károkat lelteden felszámítani, úgy a szeren­csétlen lakosok szenvedését sem le­het híven leírni; de egy odavetett pil­lanat mai lapunk képére elegendő, hogy elképzeljük, mennyi ott az ín­ség, nyomor és szenvedés...” Májusban a szorgalmasan épülő a pesti rakodópartról írnak, amelyért majd Pest és Buda díszpolgári címet ad neki, s nem véledenül ábrázolják ezt az okmányon is. Júliusban ujjong a hetilap: „Nincs többé kolera Pesten. Örömmel hirdet­jük, hogy e hó 1-ső és 2-ik napján egy koleraeset sem mutatkozott... A városi hatóság jún. 16-án átalakíttatá a Kere­pesi úton levő dologházat kolera­kórházzá... Több ízben meglátogatá már e rettegett helyet báró Augusz ő nsga, s mindannyiszor teljes helyeslé­sét nyilatkoztatá az erélyes dr. Halász rendelkezései s ezekkel járó nem re­ménylett siker felett.” Mi tagadás, sok mindent sejtetnek tevékenységéről e hónapok... Dr. Töttős Gábor Ódon időben MÁJUS 10-ÉN 115 éve, 1895-ben egy nyolcéves fiú hétéves lánykát szúrt hátba. MÁJUS 11-ÉN 110 éve, 1900-ban új gőzfürdő létesítésére kapott ajánlatot me­gyeszékhelyünk. 100 éve, 1910- ben a múzeumbizottság a villany bevezetésére szavazott. MÁJUS 12-ÉN 105 éve, 1905-ben múzeumunk egyik alapítóját, gróf Apponyi Sán­dort az Akadémia tiszteletbeli tag­jává választotta. MÁJUS 13-4/V 130 éve, 1880-ban Mohácson a Szekszárd-Baranyavár közt létesí­tendő vasútról tanácskoztak. 110 éve, 1900-ban Pátyadíjat nyert ta­nuló címmel tudósítottak az ifjú Babits Mihály iskolai sikereiről. MÁJUS 14-ÉN 105 éve, 1905-ben Melles János személyében először s utoljára neveztek ki görög-katolikus papot címzetes szekszárdi apáttá. MÁJUS 1S-ÉN 120 éve, 1890-ben a Szekszárd Vidéke vezércikkében úgy vélte: „Minél fejlettebbek az iskolák, an­nál üresebbek a fogházak.” MÁJUS 16-ÁN 110 éve, 1900-ban szőlősgazdá­ink közel 200 hektáron használ­tak szénkéneget a filoxéra elleni védekezéshez. EVANGÉLIUM Ha a lélek tartalmas, az élet csak akkor lehet kedves Isten és ember előtt. Az ember életében kicsi gyermekko­rától kezdve vannak meghatározó események, melyeket életünkön át hordunk. Ezekhez kapcsolódnak más élmények gazdagítva, kiegészít­ve vagy módosítva, átértékelve az ed­digieket. Május hónap nemcsak a virágok és illatok sokszínűségében gazdag, hanem azokban a világi és egyházi történésekben is, amelyekre készül­nek az iskolák és az egyházak. Az is­kola ballagtatja „vén diák”-ját, az egy­ház konfirmációval, első áldozással, bérmálással fogadja tagjai közé a hi­tében bontakozó fiatalt. Úgy az egyik, mint a másik, nem vége vala­minek, hanem egy új kezdet lehető­ségének gazdag tárháza. A szülő­gyermek viszony minőségében ab­ban mérhető, hogy mennyire sike­rült elindítani, majd figyelemmel nyomon követni a gyermek szellemi fejlődését, előmenetelét az ismere­tek megszerzésében és rögzítésé­ben. Boldognak mondhatja magát az a szülő, aki gyermekéről elismerő szavakat halj odafigyelésének, gon­doskodásának és szeretetének jutal­mát látja nyíltszívű, kötelességtudó gyermekében. „Elindítottam, szár­nyára bocsátottam gyermekemet” mondják sokszor a szülők, érzékel­tetve annak a feladatnak a teljesíté­sét, amit szülői kötelességként elvár tőlük az Isten. Ez egyben egy el- és ki­szakadás abból a fészekmelegből, amit a család biztosított. Önálló élet kezdete, vállalása aszerint az örök körforgás szerint, ami rendje ennek a világnak, és ami az Isten képmására teremtett ember egyedüli kiváltsága. De mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri és a lelké­ben kárt vall? Erre a kérdésre jó, ha idejében választ keres az ember. A keresztség sákramentumában része­sült gyermek, a szülők és a kereszt- szülők fogadalom tétele nyomán le­hetőséget kap arra, hogy úgy nevel­jék és neveltessék, hogy ha eljön az idő, az ifjú önként tegyen vallást hi­téről Isten és a gyülekezet előtt. A protestáns egyházakban ez az ünne­pi alkalom a konfirmáció: azaz a hit megerősítése a Szendétek által. Az élethez szükséges ismeretek meg­szerzését nem különíthetjük el bün- teüenül, mert ezek kárát látjuk. Ösz- szefonódva a kettő teszi értékessé, igazivá az ember életét. Talán fel sem tűnik, de napról- napra nemcsak a tudásunk javát ké­rik számon tőlünk, hanem a hitünk­re és annak gyümölcseire is kíván­csiak az emberek. Zaklatott, meg­romlott világunkban egyre inkább sürgető a prófétai szó: „a világ sóvá­rogva várja az Isten fiainak megjele­nését”, azaz azoknak az emberek­nek a jelenlétét, szolgálatát, akik nem önös érdekeiket hajszolva néz­nek át mások baján, nyomorán, ha­nem a Krisztustól elkért és megka­pott szeretettel tudják hordozni má­sok terheit is. A konfirmációra való felkészülés ideje nem egy év, sem kettő, hanem egy életet igénylő idő­szak. Ahhoz a forráshoz próbáljuk elvezetni a fiatalokat, amelyből nemzedékek meríthettek. Ahhoz a Krisztushoz irányítjuk lépteiket, szí­vüket, telküket, aki mindannyiónk Megváltó Ura. Ha ennek az örömére ráérez az ember, telkében kárt nem vall A Lé­tek kincseit: szeretet, öröm, békes­ség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom, nemcsak felta­lálja magában, hanem mindezeknek közvetítőjévé is tud válni, és ezzel a keresztyén étet szép példájává tesz. Balázsi Zoltán református lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents